Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-10-09 / 17. szám

1991. október 9. 15 PAKSI HÍRNÖK Negyven év a katedrán Augusztus végén nem mindennapos esemény színhelye volt a Nemzeti Sportcsarnok. Nem sportversenyt, vagy koncertet láthattak a jelenlévők, ha­nem itt tartották a testnevelők országos kongresszusát. Ez alkalomból az OTSH elnöke a tanulóifjúság testi és egészséges életmódra nevelésében kiemelkedő munkát végzett pedagógusoknak a „Tanulóig úság testi nevelé­séért” elismerő plakettet és oklevelet adományozta. A kitüntetettek között találtuk Szentesi Alajost a Paksi Vak Bottyán Gimnázium testnevelőjét is. Ebből az alkalomból kerestük fel a kitüntetett Szentesi Alajost, a népszerű Lala bácsit.- Mikor, hol és hogyan került kapcsolat­ba a sporttal?- 1934-ben, polgári iskolás koromban Szé­kely Sanyi bácsi keze alatt ismerkedtem meg a különböző sportágakkal. A kalocsai Tanítókép­­zőbe már mint „falusi” focista kerültem. Ott már atlétikával is foglalkoztunk. Eredményesebb sportpályafutásom 1942-ben, a kiskunhalasi Kiskun Viadal atlétikai versenyen kezdődött, ahol 100 m-es síkfutásban 11,3 mp-es, 400 m-es síkfutásban 56,5 mp-es eredményt értem el, Szi­lágyi Dezső, akkori testnevelő tanárom taná­csát követve 1943-ban, a képző sikeres elvégzé­se után bejutottam a Testnevelési Főiskolára, Budapestre. A TF sokoldalú elméleti és gyakor­lati oktató-nevelő munkája, az ott tanító kiváló tanárok példamutatása alakította ki a nagyfokú sportszeretetemet. A TF-en atlétizáltam, 1944- ben tagja voltam az országos főiskolai csúcsot futó 4x100 és 4x200 m-es váltónak. Az 1945-47-es években pedig sok versenyen sze­repeltem sikeresen. 1946-ban a TF hallgatói nagyszabású sport­napra kaptak meghívást Paksra, s ennek dr. Né­meth Imrével és Luszt Vilmossal együtt én is szervezője és résztvevője voltam. Ekkor álla­podtam meg Losonczy Istvánnal, az első paksi középiskola igazgatójával, hogy a főiskola el­végzése után hazajövök tanítani a közép- és ál­talános iskolába.- Sokoldalúsága ellenére volt-e ked­venc sportága?- 1948-ban kezdtem meg tanári működése­met azzal az elhatározással, hogy Pakson a lab­darúgáson kívül több sportág versenyrendsze­rét kialakítsuk és a paksi fiatalok testnevelését szakszerűbb keretek között folytassuk. Ked­venc sportágam az atlétika és a labdarúgás volt, de a kosárlabda paksi népszerűsége szinte megkövetelte, hogy elsősorban ezt a sportágat népszerűsítsük. Egyébként az iskolában mindig 6-8-féle sportággal foglalkoztunk.- 40 éves testnevelői pályafutása során kb. hány fiatalt nevelt az egészséges élet­módra, a sportra és a sportszeretetre? Volt-e tanítványai között olyan, aki orszá­gos viszonylatban is kiemelkedő ered­ményt ért el?- Erre csak azt felelhetem: minden diákomat erre neveltem, de hogy milyen sikerrel, arról a sok száz tanítvány tudna nyilatkozni. Azt azon­ban bátran kijelenthetem, hogy mindezekben személyes példamutatással igyekeztem jó pél­dát mutatni. A rendkívül mostoha anyagi lehe­tőségek és rossz pálya viszony ok ellenére is ren­geteg kiváló eredményt értek el a középiskola sportolói. Simon Magdolna (1962-63) orszá­gos középiskolás válogatott atléta, Szentesi Ist­ván (1970) országos ezüst- és bronzérmes atlé­ta, Galambos Márta országos bajnok atléta, Ta­­káts Dóra (1971-72) kétszeres válogatott, több­szörös aranyérmes atléták voltak a legsikere­sebb tanítványaim. A női kosárlabdacsapataink hétszer nyertek megyei bajnokságot. Ezenkívül legalább ilyen büszke vagyok arra, hogy isko­lánkban a tömegsport mintaszerűen működött évtizedeken át és a megye 23 középiskolája kö­zött hétszer első, ötször pedig második helyet szereztük meg.- Volt olyan időszak az életében amikor azt mondta magában: elég volt?- 1984-ben, az iskola élsportolóinak 35 éves találkozójának többszáz résztvevője előtt el­mondott beszédemben mondottam: „Boldog, megelégedett emberként megyek nyugdíjba, mert egy munkahelyen dolgoztam - bár több­ször hívtak nagy városokba, sokkal jobb körül­mények közé - és egész életemben azzal foglal­koztam, amit legjobban szerettem: a tes neve­léssel és a sporttal. Ezt kevés munkatáisam mondhatja el magáról.” Nem azért mernem nyugdíjba, mert meguntam a tanítást, hanem mert utolsó tanítási éveim során minden agitá­­cióm, személyes példamutatásom és lelkesedé­sem ellenére sem sikerült a tanulók nagy részét főleg a lányokat meggyőznöm a testmozgás, a testnevelés fontosságáról, a tömeg- és verseny­­sport akarat- és jellemnevelő hatásáról. így a testnevelői munkámat kevésbé eredményes­nek mondhatom, ezt a pályát pedig szerintem csak maximális lelkesedéssel és hittel lehet eredményesen végezni. Sajnos az ifjúság egy része ebben nem vált partnerré.- Tudom, hogy a tanításon és a sporton kívül mással is foglalkozott- Nyugdíjas két évemben megírtam a paksi középiskola sportkörének történetét 1945-től 1988-ig. Ebben a műben - melyet lassan 4 éves kísérletezés után sem sikerült könyv alakban kiadni - a sportkör működésének minden moz­zanata szerepel, nevek és eredmények felsoro­lásával. Ezzel az írással szerettem volna emléket állítani annak a sok-sok diák sportolómnak és sportvezetőnek, akik értékes munkája nélkül sokkal szerényebb eredményeket értünk volna el. Továbbá bizonyítani azt hogy szorgalom­mal, sportszeretettel, tanár-diák összefogással minden mostoha körülményt le lehet győzni.- Ismereteim szerint több elismerés, ki­tüntetés birtokosa. Ezek közül melyik sze­rezte a legnagyobb örömet?- Pályafutásom során számtalan dicséretet, kitüntetést kaptam. Igaz, az elmúlt évtizedek ju­­talmazottai nem mindig elvégzett munkájukért kapták a különböző erkölcsi és anyagi elismeré­seket így soknak jogossága megkérdőjelezhe­tő. Én merem remélni, hogy nem ehhez a kate­góriához tartozom. A most kapott „Tanulóifjú­ság testi neveléséért” feliratú plakettnek az ösz­­szes kitüntetésem közül azért örülök a legjob­ban, mert ez az elismerés 40 éves iskolai tanára tevékenységem jutalma lenne, hiszen egész pá­lyafutásom alatt szinte az iskolában „éltem” és a testnevelésért és a sportért dolgoztam.- Hogyan tovább?- Tanítási éveimben nem jutott sok időm a gyermekeimmel való foglalkozásra (ezt a felesé­gem helyettem is ellátta). Most szeretnék többet együtt lenni hat unokámmal, gyermekeimmel és a családdal. Amennyiben bárki igényli peda­gógusi, testnevelői, a sport terén szerzett ta­pasztalataimat, mindig bárkinek szívesen állok rendelkezésére és szurkolok továbbra is a paksi sportsikerekért.- Kedves tanár úr, kedves Lala bácsi! Engedje meg, hogy valamennyi újságol­vasó és volt tanítványa nevében gratulál­jak a kitüntetéséhez. Kívánom, hogy még nagyon sokáig jó erőben, egészségben áll­jon a nevelés és a sport szolgálatában! Köszönöm a beszélgetést ZERZA JÓZSEF Megnyílott a GALÉRIA UALIA! Olasz divatáruüzlet Pakson, a Szent István tér 14. szám alatt! Ajánlatunkból: - bőr- és sportcipők,- szabadidőruhák,- fehérneműk, felsőruházati cikkek,- fonalak, méteráruk. Egyre bővülő választékkal várjuk a kedves vásárlókat Ne feledje, megnyílott a GALÉRIA ITALIA! ÁRAINK AZ ÖN SZÁMÁRA IS KEDVEZŐEK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom