Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-10-09 / 17. szám

1991. október 9.

9

PAKSI HÍRNÖK

Nyíri és rétközi mesék

Mikor Mátyás kiráj kiráj lett, osztán szegény jány vöt a felesége, mikor elvette, oszt akkor vöt egy nagy háború. A kirájnak el kellett menni. Meghalta a feleségének, még akárki jön hozzá panaszra, hát senkinek igasságot ne tegyen őnála nélköl. Vót két koldus ember. Az egyiknek vót tajigája, a másiknak vót két szamara. Osztán mentek kéregetni, egy falu alatt elestellettek. Kifogták a szamarat, szépen hozzákötötték a szekérhez. Attak neki enni, ők is lefeküttek. Mikor reggel felkéltek, hát látták, hogy egy kisz szamár ott van a tajiga alatt. Hát azt mongya az ember, aki szerette vóna, hogy szamara legyen, hogy övé a kisz szamár. De a másik ember nem akart beleegyesülni. Gondókozott. Hogy lehessék az, hogy egy száraz fa sarnyút hajcson? „Nem úgy lessz az! Mennyünk a kirájhoz.” Elmennek a kirájhoz, de az háborúba vót. Monta az asszony, hogy nem lehet törvént tenni. Oszt nagyon rimánkottak, hogy tegyen

törvént, mert nem tuttak tovább menni a szekérrel. Azt mongya a kirájné, mert nagyon muzerálták: „Nincs itthun a kiráj. Van egy tábla födünk a Duna partyán, be van vetve búzával. De a hal nagyon pocsékojja a búzát hát elment az uram a halat agyonlövöldözni.” Kérdezi a kódus, hogy hogy lehet az, hogy a hal a száraz fődön pocsékojja a búzát? Azt mongya a kirájné: „Hogy lehet az, hogy a száraz fa sarnyút hajcson?” Oszt akkor elmentek, mert ki vótak eggyesülve. Mikor hazament a kiráj, monta az urának: „No hékám, most egy bajt csináltam.” „Hát miér?” „Nálad nélkül igasságot tettem.” Azt mongya: „Mijen igasságot?” „Éjött két kódus ide, az egyiké vót a tajiga, a másiké a szamár. Oszt éccaka megellett a szamár, osztán aláhacákolódott a tajiga alá. Oszt azt monta az az ember, akié a tajiga, hogy az övé, a másik meg az övének állította.” „Hát oszt mit montál neki?” „Azt montam neki, hogy van egy tábla födünk a

Duna partyán, be van vetve búzával, osztán nagyon pocsékok a hal a búzát, hát elmentél lövöldözni. Hát azt monta a kódus, hogy lehet az, száraz fődön halat lövődözni? Hát hogy lehet az, hogy egy száraz fa sarnyút hajcson?” „Nahát feleségem, ha ezt megtetted nálan nélköl, ami a legkedvesebb a háznál, vidd el magaddal. Azt eriggy haza anyádhon.” A kirájné nem szólt semmit, csak készíttetett egy jó vacsorát a kirájnak, a poharába a borba tett egy kis álomport, oszt nagyon elálmosodott a kiráj. Elalutt. Monta a kirájné a kocsisának, hogy fogjon be. Befogott a kocsis. Hát feltették a kirájt a kocsira, oszt elvitte az annya házához, kis parasztházhoz. Ott osztán felébrett a kiráj. Nézett széjjel: „Hol vagyok én?” Mongya a felesége: „Itt vagy mellettem kedves férjem, mert azt montad, ami a legkedvesebb a házadnál, hát azt hozzam el. Nekem meg te vagy a legkedvesebb, hát téged hoztalak el.” Akkor azt monta: „Nahát, kedves feleségem, mátul fogva mindig tehetel igasságot, ha nem vagyok itthon.”

Mondotta: PUSZTAI JÓZSEFNÉ