Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-10-09 / 17. szám
1991. október 9. 7 PAKSI HÍRNÖK „Megbékéltem magammal” A legszentebb dolog az emberi szellem sérthetetlensége Beszélgetés Horányi György képviselővel- Hogyan éli meg Horányi György az eltelt időszakot, mint magánember, mint paksi lakos és mint képviselő?- Úgy kezdeném mint magánember. Az, hogy képviselő vagyok és paksi lakos, ez összefonódott családi életemmel is. Persze hozzáteszem, hogy magánéletemet - főleg eleinte - felbontotta a választási kampány. A pro és kontra indulatok, majd a dolgok tisztázódása nyilván kihatott az életemre. Ami nagyon jó volt az az, hogy az egész család ráhangolódott erre az új célra. Sokat segítettek. Mint régi paksi, ismerem az embereket ez fordítva is igaz. Mondhatnám azt is, hogy ismerjük egymás gondolatait. Tudjuk, hogy kire számíthatunk és kire nem. Mi szépen, csendesen élünk egymás mellett Mióta megválasztottak képviselőnek, semmi nem változott meg, most is úgy érzem, hogy az emberek bizalommal vannak felém, de ugyanakkor ez a bizalom nem a képviselőnek szól, hanem az embernek. Arégi paksinak szól. Nyilván fölfogható úgy is, hogy ez az első kritika a képviselőségre és a testületi munkára, mert én úgy élem meg, hogy az emberek többet vártak és többet várnak ma is. A rendszerváltástól is. Úgy látom, hogy az embereknek elegük van a politizálásból, holott még nem is kezdtek el igazán politizálni.- Szavaidból azt veszem ki, mintha a testület nem a városért lenne.- Ezt nem így fogalmaznám. A városért van, Paksért van, csak én mindig úgy látom a testületen belül, hogy ez külön-különjelentkezik. Együtt semmiképpen nem, hiszen mindenki a saját gondolatát mondja és nem arra törekszik, hogy konszenzusra jusson a másikkal. Visszatérve: én nem vagyok elégedett a saját képviselőségemmel, megmondom neked őszintén. Azért nem, mert nem érzem szereplésemnek a súlyát Persze, ha nagyon fontos az ügy, akkor nyomban kifejtem a véleményemet Viszont ha a hozzászólás a személyemet és a város érdekeit sérti, akkor kötelességem kiállni. Pontosan amiatt talán, mert érzek egyfajta lobby-szellemet és talán az összetétel sem a legszerencsésebb. Nem akarok megsérteni senkit de a képviselő-testületben van egy csoport Végül is teljesen mindegy, hogy milyen csoport Talán egy baráti társaság, akik hétköznapokon összejöhetnek és megbeszélhetik a dolgokat Ez egyfajta csoportérdek, amit mindenképpen keresztül tudnak vinni, hiszen nincsen ellencsoport Hasonló számú és hasonló súlyú.- A magánemberi megnyilatkozás és képviselői megnyilatkozás mennyire kapcsolódik egymáshoz?- A kettőt nem lehet elválasztani, hiszen a magánélet és a képviselőség teljesen összefonódik. Ha valaki a magánéletében hiteltelen, lózungoló, nem megbízható, az nem képviselheti a testületen belül hitelesen az embereket Abban a pillanatban ez mér színjáték. Persze nem azt mondom, hogy ebben a testületben van ilyen. Nagyon fontosnak tartom, hogy végre képviselők legyünk mindannyian. Külön-külön és testületileg is.- Beszéljünk az előbbiről, ezt hogyan érted?- Mindenki vizsgálja meg önmagát, a saját lelkiismeretét és lelkiismeretén túl a toleranciaképességét A másságnak a tényét A szeretetet hogy mit tud adni az embereknek. Ne pedig azt hogy ő, mint képviselő mit kap. Az összefonódást felejtse el! A lényeg az, hogy az emberekért mit tud tenni. És ezt a miliőt át kell szőnie a szeretetnek. Ki merem mondani, hogy nincs helye a testületben annak az embernek, aki akármilyen okos is, ha jelenléte valahol rombolóvá válik. Pontosan azért mert megmérgezi a levegőt Ha valamit adunk, akkor saját magunkból adjunk, saját jóságunkat állítsuk példának. Bennem is sok indulat kavargóit Sok ellenszenv a valós és vélt ellenségek, ellenfelek felé, de hála az Istennek, kezd mér letisztulni a gondolat Ma már meggyőződésem, hogy sokkal többre megy az ember, ha leül és tisztázza a dolgokat És képes akár alázatra is, hiszen az ember élete ezáltal válhat példaértékűvé.- Ezek szerint átértékelted az életedet.- Igen, sok mindent átértékeltem. Amit idáig nagyon fontos dolognak tartottam, az mára kevésbé lett fontos. Életemet elsősorban Jézus tanítása határozza meg, és az egyetlen és legfontosabb parancsolata, a szeretet parancsolata.- Elkalandoztunk egy kissé. Ejtsünk szót a képviselőkről és a választókról, s ezen belül talán a személyes kapcsolatokról!- A személyes kapcsolat nagyon hiányzik, mert amikor voltak a választási kampányok, mi ígértünk fűt-fát A dolgokat kész tényékként tálaltuk. Az persze természetes, hogy mindent megvalósítani nem lehet, mert a folyamatnak sok összetevője van. Arra azonban nincs mentség, hogy nem törekedtünk a választópolgárokkal a személyes kapcsolatfelvételre. Nagyon fontosnak tartom, hogy az utcán megállítsák az embert és elmondják gondjaikat panaszaikat Elmondják ötleteiket akár kritikájukat is. Ezt ma, sajnos egyre kevésbé érzem. A képviselőség szolgálat igenis szolgálat S az a képviselőtag, aki nem annak veszi, az jobb, ha lemond és átadja mandátumát olyan embernek, aki elébe megy a dolgoknak, aki szolgálatnak tekinti, és akiben a város lakóinak a szeretete munkál. Ez még mindig jobb, mint egy mérgezett légkört kreálni, hiszen egy ilyen légkörben óhatatlanul rossz döntések is születhetnek.- Összességében hogyan értékeled a testület munkáját?- A testület tisztességesen dolgozott és sok rendeletet alkotott Nyilván történtek dolgok, nézd, a piactér ügy végre kimozdult a holtpontról. A város lakossága is érzi ezt Ám én most nem erről beszélek, hiszen a gépezetnek működnie kell, a városnak élnie kell. De az emberek biztosan többet vártak tőlünk. Ezt ha bárki cáfolni akarja, az menjen ki az utcára - és ne velem vitatkozzon -, kérdezze meg a paksi polgárt Hallja meg minden képviselő, legyen hallása. És olyan hallása legyen, amely képes feldolgozni és továbbépíteni a gondolatot-Tahát az egyszeri és megismételhetetlen ember problémáját hallja meg a képviselő...- Igen, így van. Egyébként ha ez dominál minden egyes embernél, akkor egy ütőképes, kreatív testület alakulhat ki. Ha nem, akkor pedig keservesen kínlódva visszük végig ezt a négy évet És előfordulhattovábbra is az, hogy a testület ülésein óhatatlanul egymás leikébe rúgunk bele.- Ismét visszajutottunk az ember megbecsülésének a problémaköréhez. Azt mondod, hogy ilyen irányba kell elmozdulni.- Én így látom, persze nem gondolkodhatok mások fejével, ezek a gondolatok csak az én elképzeléseim. A másik dolog a párt Mint a Kereszténydemokrata Néppárt egyik tagja, semmiképpen sem képviselhetem, és nem is fogom képviselni a pártérdeket Ám amennyiben a cselekvés érdeke megegyezik a pártérdekkel, természetesen kiállók mellette. De mindenképpen első a város érdeke.- Ezek szerint vannak olyan felhangok a testületben, amelyek valamilyen értelemben pártérdekeket szolgálnak?- Én ezt nem mondom, és nem is akarom kifejteni. Mégis úgy érzem, hogy egy bizonyos pártérdek ereje igenis érződik a testületi üléseken. Semmiképpen nem támadom azt a pártot azonban véleményem szerint a liberalizmus nem aztjelenti, hogy az embereknek szabad a másik embert megalázni. Persze véleményt mondhat de megfelelő mértékkel.- Nos, ebben egyetértünk, hiszen a magyarországi liberalizmusnak nincsenek hagyományai...- így van!- Maradjunk a keresztény szellemiségnél. Felerősödtek a különböző hitmozgalmak...- Örülök ennek a kérdésnek. Próbáljuk meg úgy nézni a dolgot hogy van az ún. lelkiismereti és vallásszabadság. Ez létezik. Nem tudom, hogy szabad-e viszszatémi az én dolgomra, de most jött el az idő, hogy hosszú, hosszú ún. katolikus vallásos életem után végre kezembe vehessem a Bibliát Ma már arra is van időm, hogy elmélyedjek benne. Megdöbbentő a Szentírás, hiszen rájöttem, hogy eddigi életemet eltékozoltam. Ugyanakkor választ is kaptam arra, hogy miért is csatlakozik egyre több fiatal a karizmatikus csoportokhoz. Azért, mert óriási a lelkűkben az elégedetlenség a jelen állapotokkal szemben. Na, most ezt a fajta mélyebb igazságkeresést a tradicionális egyházak nem értik meg. Pedig ezt meg kell érteni, és igenis vallom, mint régi katolikus, hogy nem vallásosnak kell lenni, mert a vallásosság megkötés, a vallásosság emberi törvénykezések láncolata, hanem megváltónak, hitvallónak. És eszerint kell élni. Én elfogadom a Hit Gyülekezetét De csak addig fogadom el, amíg a gyülekezet Jézus tanítását követi. És nem tartalmaz emberi megkötöttségeket rendelkezéseket- Beszélgetésen kívül említetted a megcáfolás indulatát, erről mondjál valamit!- Például testületi ülésen, ha valaki mond valamit akkor bennem azonnal fölmerül, hogy ez nem így van: „Hogy lehet ilyen ökör, hogy lehet ilyen hülye.” Egy ilyen erőszakos, nem igei, tehát nem Istentől való gondolat hanem igenis egy sátáni gondolat száll meg. Tehát nem gondolom át hogy ezzel menynyire is sértem az embertársamat.-Mi a különbség az egyszeri háromperces és háromszori egyperces hozzászólás között?- A felszólaló három percben elmondhatja véleményét ugyanakkor, ha eszébe jut még valami értékes gondolat akkor azt már nem fejtheti ki, mert nincs rá ideje. Biztosan vannak joghézagok, de bennem nincsen emberi előítélet Véleményem szerint a város érdekeit érintő, építő gondolatokat nem szabad csírájában elfojtani. Sokszor talán azért nem adjuk meg a szót mert előítélettel vagyunk az ember iránt A szeretet mindent eltűr, mindent befed, de egy dolgot nem fed be: a bűnt- Mit vársz a jövőtől?- Életemben nagyon sok anyagi és erkölcsi nehézségem akadt de nekem a jó Isten megadta, hogy sem családom, sem pedig barátaim nem hagytak el. Mindez óriási erőt adott, nincs mitől félnem.- Szó volt az eltékozolt életedről...- így van, felelőtlen voltam...- Sokan, azt mondják, nincs hiteled, hiszen azelőtt KISZ-titkárként is tevékenykedtél, most rfieg megtagadod a múltadat- Nem voltam, nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kérdést Annak idején egyetlenegy plakátot hagytam meg a városban, egyébként a többit szépen levakartuk. De egy plakátot meghagytam, egy mellékutcában, amire az volt írva vörös betűkkel: KISZ-titkár. Én az Ifjúsági és Úttörőháznak voltam az igazgatója, amely KISZ-kezelésben volt ’73-ig, majd utána került az államigazgatáshoz.- Optimista vagy?- Optimista vagyok, mert ember vagyok.- Hogy érzed magad?- Megbékéltem magammal. Figyelem az indulataimat hiszen nem minden belső tűz jó, ha kicsap. Amit még szeretnék elmondani, hogy nem szabad megítélni embertársainkat mert az ítélkezés másnak a feladata.- Köszönöm a beszélgetést LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA
