Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-09-25 / 16. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1991. szeptember 25. C--------------------------------------------------'v Fájdalmaink A gyógyszertárban sokan állunk a pult előtt. Kicsit lassúbb a kiszolgálás a szokottnál: láthatóan némi gondot okoz a személyzetnek az új rendszerű, számítógépes számlázás. Mindenki megértéssel és türelemmel várakozik, van idő a szemlélődésre. Koranincs cigányasszony kerül sorra, nyújtja az összehajtogatott receptet, amelyre háromféle gyógyszert írt fel az orvos. A gyógyszertáros - mielőtt blokkolna - megkérdezi tőle, van-e annyi pénze, hogy ki tudja fizetni. Az asszony nem jön zavarba, visszakérdez, tudni akarja, hogy mennyibe jön az egész. Amikor megtudja, hogy az összeg száz forint felett van, méltatlankodni kezd. Drágállja, mérgelődik, közben hangosan számolgatja, hogy marad-e pénze hazafele a buszra, merthogy vidékről jött a gyógyszerért. Hirtelen megtalálja a megoldást, felderül. „Mondja meg aranyoskám, hogy melyik a legfontosabb, azt elviszem” — néz bizalommal a gyógyszerészre. A gyógyszerész udvariasan elmagyarázza, hogy azt csak az orvos tudhatja, és az orvos egyébként is mind a hármat fontosnak ítélte. Mi legyen most? Visszautazik a körzeti orvoshoz tanácsért, aztán újra viszszajön, vagy kiváltja az egészet, vagy... Az összes megoldási javaslatra viszont már nem kíváncsi az asszony, morgolódva bár, de megadja magát a körülményeknek. Kötényéből öszszecsomózott zsebkendőt vesz elő, óvatosan bogozza, számolja az aprót. Némi tanácstalan kodás után blúza belső zsebéből előkerül egy százas is, nézi szorítja, adná is meg nem is. A gyógyszertáros újra blokkol. Nyolcvan forintot kér. Visszaad a százasból és megírja mindhárom doboz oldalát. A cigányasszony - bár nem érti egészen a helyzetet - elégedetten nézegeti a gyógyszereit. Visszacsomózza zsebkendőjét, indulni készül. A probléma tehát megoldódott... Lassan mindenki sorra kerül. ACSÁDl ROZÁLIA \_______________________________ MISZLAI GYULA 36 aranykor Ez itt Paks, a Dunaszemű lány. Ahogy szárnyas halak tűnnek fel a habokban, fénylik a gyermekkor az utcán, a kertek alján. Most minden arcom elvesztem itt, hol halállal és napfénnyel töltekeztem. Nézem; egy ujj 36 aranykort rajzol a homokba, aminek labirintusán át kell visszatalálnom.