Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-08-28 / 14. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1991. augusztus 28. c-------------------------------------------------------------------------------A szerkesztőség vitát kíván indítani az abortuszkérdésről. A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevelét minden meghatározásában nem fogadjuk el, hiszen véleményünk szerint megsértik személyiségjogainkat Úgy véljük, hogy ilyen horderejű probléma kezelésére nem pusztán a katolikus egyház, nem pusztán a törvényhozásban nagy súllyal rendelkező, keresztényi szellemiséget hirdető néppárt jogosult hanem maga a nép. Azt mondják: az állam végérvényesen elvált az egyháztól. Mi azt mondjuk: az állam ilyen erős szálakkal még sohasem kötődött az egyházhoz, mint ma. ___________________________________________________ Azt mondják: tegyen meg mindent a kormány a szociális gondok enyhítésére. Mi azt mondjuk: a katolikus egyház is tegyen meg mindent ennek érdekében és ne csak a szószéken. Félünk, hogy lelkiismeretünket döntéseinket törvényekbe foglalják. Féljük és tiszteljük az életet de az Anya életét is! Mi azt szeretnénk, ha Európa szívében egy egészséges, és nem a feudalizmusba zuhanó társadalom jönne létre, ahol nem keverik össze a liberalizmust a szabadossággal. Az állásfoglalás kikerülhetetlen Az emberek többségét érintő és foglalkoztató vitatémák egyike jelenleg az abortuszkérdés. Nem múlik el hét anélkül, hogy valamelyik sajtóorgánumban ne találkoznánk ezzel a valóban mindenki számára fontos problémakörrel. Teljesen természetes, hogy heves vitákat vált ki, hogy állásfoglalásra késztet, de legalábbis elgondolkodtat a kérdés: kinek van joga dönteni a megfogant magzat sorsa felett. A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatot tett közzé az Új Ember című hetilap július 21-i számában „a megfogant élet védelmében”. A terjedelmes írás elsősorban az illetékes törvényhozó testülethez fordul, „...hogy az abortusz kérdésében az élethez való alapvető jogok alapján döntsön, amelyek korlátozás nélkül kiterjednek a magzati élet védelmére is...” Abból a megállapításból kiindulva, hogy az emberi élet a megtermékenyítés pillanatában kezdődik, hangsúlyozza, hogy a magzatot önálló emberi lényként kell kezelni. Ebből következően az anyának nem tartozhat emberi jogai közé annak eldöntése, hogy megtartja-e magzatát. Bár a nyilatkozat a bevezetőben kifejti, hogy az abortusz összetett kérdés - lehet vizsgálni társadalmi, jogi, orvosi, erkölcsi szempontok alapján egyaránt -, mégsem tesz említést azokról az esetekről, amelyek indokolttá tehetik pl. az orvosi döntést. Mivel az erkölcsi (ezen belül a valláserkölcsi) szempontokat minden esetben előtérbe helyezi az orvosi jogi, társadalmi és az egyéni szempontokkal szemben, ezért azokról a Püspöki Kar véleményét nem is tudhatjuk meg. Jóllehet, abban teljesen megegyeznek nézeteim a nyilatkozat összeállítóival, hogy az emberi életet, azon belül a magzat életét védeni mindannyiunk kötelessége, mégis aggodalommal tölt el, hogy néhány, sokunkban felmerülő kérdésre nem olvashattam a választ Például: mi történjen akkor, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti? A különböző fejlődési rendellenességgel megszülető gyermekek gyakran életképtelenek, legalábbis az esetek egy részében. Ma már ezeknek az elváltozásoknak többsége a magzati élet korai időszakában műszeresen kimutatható. Súlyosan károsult magzat esetében idáig engedélyezett volt az abortusz. Vajon ilyenkor is a leghumánusabb megoldás az, hogy a törvény az „élet” mellett voksol? Vagy nézzünk egy extrémebb esetet. Sajnos, napjainkban is előfordul a bűnözés egyik legalantasabb vállfája, a nemi erőszak. Mi történjen azzal a nővel, aki erőszakos nemi közösülés következtében maradt terhes, és érthető módon nem kívánja megtartani magzatát? A kérdések hosszasan sorolhatók még, hiszen a szociális gondokkal küzdő emberekről, a sokgyermekes családokról, az öröklött betegségben szenvedőkről még nem is esett szó. És ezzel még korántsem teljes a megválaszolatlan kérdések sora. Van azonban a dolognak egy másik - szintén jó néhány családot érintő vonatkozása is. A felhívás idevonatkozó részlete így szó: „...a katolikus hívekhez fordulunk, hogy félretéve az önző emberi szempontokat, ellenállva a különféle kísértésnek, a Szentírás, a katolikus egyház és a természeti törvény egyértelmű tanítását kövessék.” Tehát azok az életet igenlő családok, akik meddőségi panaszokkal keresik fel orvosukat, ezek alapján nem várhatnak segítséget, orvosi beavatkozást? Hiszen a mesterséges megtermékenyítés szintén nem tartozik a természetes folyamatok közé. Az abortusz teljes betiltását nemcsak a Magyar Katolikus Püspöki kar szorgalmazza, nézeteiben sokan osztoznak; egyesületek, szervezetek, sőt a közvélemény egy része is. Ugyanakkor sokan szeretnének egy kompromisszumos szabályozási rendszert - magam is közéjük tartozom - és vannak, akik teljes szabadságot kívánnak az ügyben. Az Alkotmánybíróság döntéséig, de talán még utána is a különböző nézetek képviselői nyilván hangot adnak véleményüknek, hiszen nem akármilyen horderejű dologról van szó. Az állásfoglalás kikerülhetetlen... ACSÁDI ROZÁLIA Tessék kérni! Kislány koromban nagyon szerettem anyámmal vásárolni. Élénken emlékszem a kereskedőkre, akik nagy „Kezeit csókolom nagyságos aszszonyom, mit parancsol?”-lal fogadtak. Az árura vonatkozó kérdéseket nem tartották zaklatásnak, hanem készségesen, türelmesen, kimerítően válaszoltak. Tudtak kapcsolatot teremteni, ami később megtérült nekik. Aztán minden állami tulajdonba került, s a kereskedők, eladók megváltoztak. Erről mindenki bőséges tapasztalatot szerzett. Jót is, de rosszat még többet! Most itt a privatizáció! Mindenki boltos lesz, aki teheti. Ez a jövő és a meggazdagodás útja. A boltok szépek, az áruk jók. A kereskedők? Nos, e téren még van tanulni való! ...A maszek zöldséges rámförmed: „Tessék kérni!” Tetszenek érteni? 0 parancsolja, hogy én kérjek. Nem ingyen, a pénzemért és nem is kevésért. ...A maszek kenyérboltban, mielőtt a levágott kenyeremet becsomagolja az eladó, megnyalja az ujját, hogy leválasszon egy papírt és abba csomagolja bele a kenyeremet. A pénzt is elveszi tőlem, majd ismét a kenyérhez nyúl. ...A maszek illatszerboltos - miközben vizsgálom az elém tett krémek hatóanyagát, illatát és feliratát - így szól: „Tudnék olcsóbbat is adni.” Merő jóindulatból teszi, tudom, de roppant tapintatlanul. Félreértés ne essék! Senki sem kívánja, hogy ugyanúgy hajlongjon és a „legalázatosabb szolgája” legyen a kereskedő a vevőnek, mint régen. A saját jól felfogott érdekében, egy picivel több kulturáltsággal a kapcsolatteremtést kellene még megtanulnia. HELGA ... és az ember? Gazdasági, szociális, környezetvédelmi bizottságok alakulnak mostanában tiszteletdíjas vagy közösségi munkát végző, lelkiismeretesen gondolkodó és ténykedő tagokkal. Tudom, hogy feladatuk határa laza, végtelen bővülési lehetőséggel, épp ezért láttam döbbenettel azt az 50-60 év közti, analfabéta cigányasszonyt (szülei, nagyszülei a szülőfalumhoz tartozó, kolduló, becsületes teknővájó, minket erdei gombával, málnával ellátó, cigány voltukat öntudattal hordozó emberek voltak), aki lakásrészletfizetési igazoló szelvényeit szorongatva, megoldás nélkül hagyta el az egyik OTP-t. Bár a kérdéseire válaszoló ügyintéző példás türelemmel és együttérzéssel adott részletes magyarázatot arról, hogy aki ez évben nem fizeti ki lakástartozása felét, havi 1500 Ft büntetéssel tartozik, az én asszonyom mégsem érthette meg mindezt. Hiszen már csak egyszer kellene 350 Ft-tal araszolnia augusztusig (és lejár), mégis az „egyszeri” részlethátralék miatt miért kell (8x1500 = ) 12 000 Ft büntetést fizetnie. Gondoljuk csak el: ha őt valaki január-februárban felvilágosítja arról, hogy márciusban egyösszegben fizessen be 1400 Ft-ot (az 1991. augusztusig esedékes 8x350 Ft tartozása felét), nincs több részlete. (Mi már ugye decemberben tudtuk, hogy saját portánkon gyorsan össze kell kaparnunk 50%-ot?!) Hol vagyunk hát ilyenkor, bizottsági tagok és bizottságon kívüliek? Emberek! Látók, hallók, írni-olvasni tudók! Saját nyomorunkat oly hangosan panaszolók! Pedig gazdagok vagyunk, mert van szemünk, fülünk, betűértésünk és tudunk adni. Adni abból, ami van..., hogy azután osztva több legyen. -h-
