Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-07-31 / 12. szám
1991. július 31. 9 PAKSI HÍRNÖK r HAJNÓCZY PÉTER A hangya és a tücsök "\ PINCÉSI ÁGNES VERSEI Egy változó világnak Virágillat fonta koszorúba nékem a tavaszt, Duna illatú szelek fújták felém. Hajnali dér fogta kezem, s rep'tett át egy új kor küszöbén. A novemberi szél a zörgő faágakról éppen az utolsó fonnyadt-száradt leveleket tépte le, amikor az erdőszélen találkozott a tücsök és a hangya. A hangya kicsit kopott, naftalinszagú, de panofix béléses télikabátot viselt — júliusban vette leszállított áron a Bizományi Áruházban, akár a vízhatlan síbakancsát-, a tücsök viszont láthatóan didergett vékony és béleletlen vászondzsekijében. A tücsök zsebredugott kézzel álldogált, mert kesztyűje sem volt.-Jó napot, tücsök szomszéd - mondta a hangya. - A hogy elnézem, nem izzad bele a kabátjába...- B izony, hideg van, hangya szomszéd - válaszolt vacogva a tücsök.- Ez a szél az ember csontját is átjárja... A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán.- A feleségem kötötte - mondta. - Ügyes asszony: nézi a televíziót és közben mindig köt vagy horgol valamit. M aga, úgy tudom nőtlen és albérletben lakik...- Hát igen- bólogatott a tücsök-, tudja, én mindig csak hegedülgetek, másra nemigen marad idő... - Cigarettásdobozt kapart elő a zsebéből, és odakínálta a hangyának.- Köszönöm - rázta a fejét a hangya. - Több mint három hónapja, hogy leszoktam a dohányzásról. N emcsak haszontalan, az egészségre káros szenvedély ez, de pénzbe is kerül. Egy doboz cigaretta árából megreggelizhet vagy megvacsorázhat a magamfajta kétkezi munkás.- Megköszörülte a torkát.- Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen föld alatti járat a szemétdombhoz... A tücsök cigarettára gyújtott.- Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben... - A hangya megcsóválta a fejét. - Talán azt gondolta, hogy ebben az évben nem is lesz tél?- Egy hét múlva elutazom - mondta a tücsök-, csak úgy május felé jövök haza...- Elutazik? - csóválta a fejét a hangya. - Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?- Nem járok én vendégségbe- mondta a tücsök-, csak hegedülgetek otthon, gyakoriok...- Elárulná, hová utazik? - mosolygott rá a hangya.- Párizsba - mondta a tücsök.- Párizsba? A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.- Tréfál, kedves szomszéd? - kérdezte kissé emelt hangon. - M iből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet?- Meghívtak... a Conservatoire... - mondta a tücsök. - Hangversenyeken hegedülök... A hangya a földre szegezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt - Tekintette! a régi ismeretségre... elintézne egy számomra fontos ügyet?-Kérem, nagyon szívesen...- biztatta a tücsök- csak mondja, szomszéd úr...- Arra kérném - mondta a hangya-, hogy Párizsban keresse fel la Fontaine urat és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem. V_________________________________________J De a tavaszból a télbe léptem át dideregve néztem a fagyos tulipánt. Miért van az, hogy zárt ajtók mögött jobb világot hiszünk, és a küszöböt átlépve cserbenhagyottak leszünk! Messze innen Valahol, messze innen hajnali fagyos szélben indul a vándor. Ezer meztelen lábnyom taposta köveken. Nem tudja hová és merre tart, szive visszahúzza, félelme előre. És kétségei közt hánykolódva mindent elveszít Gyermekével a jövőt teremti, asszonyával a szerelmet! Kihűlő testüket magához szon'tva a semmibe réved, és utoljára fellobbanó lánggal kiég leikéből az élet. Adj Uram gyógyírt fel-feltépődő sebeinkre békességet el-elinduló népeinkre1 Adj Uram jövőt, békét, szerelmet, jogot az élethez mindegyőnknek!
