Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-01-17 / 1. szám

Miért így meditálunk? Városunk lapjának november 13-i számában Miért így választot­tunk? címmel meditáció jelent meg- béri - tollából. A paksi MDF megbízásából és tagjainak bizalmából résztvevője voltam - bizonyos szakmai meg­fontolások alapján is - a szervezet kampányának a helyhatósági vá­lasztások idején. Tapasztalataimat leírtam a PÁRLAP november 10-i számában, úgyhogy itt önismétlés­be nem kívánok bocsátkozni. A paksi eredmények alakulásá­ban - többek között - is döntő té­nyező volt a csalódás a kormány­ban. Ezt én is így látom, le is írtam. Úgy látszik, ebben egyetértünk. Értetlenül állok azonban a „tár­gyilagosan meditáló” szerző más kijelentései előtt: „A lakosság elvárta volna, hogy a- nyugodt erők - helyi képviselői a jövő elképzeléseit ecsetelik. He­lyette egy félelmet keltő és hisztéri­kusan negatív kampányt indítottak politikai ellenfeleik ellen” - írja, majd levonja a következtetést: „ez a negatív propagandahadjárat elriasz­totta a tömegeket az urnáktól, hi­szen a választópolgár jól tudta, hogy itt egy nagyon egészségtelen, személyeskedő küzdelemről van szó... Sokan gondolhattak arra: ma ezeket az embereket kezdték ki, lehet, hogy holnap én kerülök sor­ra...” Dicséretes önbizalomra vall, hogy a hangos meditáló „a lakos­ság” nevében nyilatkozik, bizonyá­ra széles körű - bár cikkében eltit­kolt - közvéleménykutatási tapasz­talatok birtokában. (Mintha ilyet már hallottam volna... Igen. - béri - újfent fellapozta a - számára ko­rábbról jól ismert - levitézlett forra­dalmi munkásmozgalom élcsapatá­nak szótárát: lakosság, a töme­gek...) Elkerülte volna a cikkíró figyel­mét a „nyugodt erő” helyi képvise­lői által, éppen a közös városi jövő érdekében szorgalmazott jó né­hány kezdeményezés? Közvéle­ménykutatás orvosok, gyógyszeré­szek, pedagógusok körében (utób­biak szakmai fórumának megszer­vezése, éppen a felmérés tanulsá­gainak alkalmazásáért); a jövőt ecsetelték a „nyugodt erő” helyi tagjai választási gyűlésen, a jövőről ecsetelt alapelveiket - szociálpoliti­káról, a város és az erőmű, a lakóte­lep és a régi városrész kapcsolatá­ról, vállalkozásokról, a nyilvános­ságról... stb. - írásban is terjesztet­ték. Ezt a meditáló nem vette észre, vagy csak lesütötte a szemét? Nem „ecsetelem” tovább, nehogy - béri- ezt is (utólagos) hisztérikus, féle­lemkeltő kampánynak minősítse. Az keltett talán félelmet a - béri - által lakosságnak nevezett paksi polgárokban, hogy a helyi MDF lapja közölte a Paks Városért Moz­galom megválasztott alelnökének (Gálosi János) véleményét? Hogy puccs történt a helyhatósági válasz­tás előtt ez ellen a sokat ígérő szerveződés ellen; hogy közölte a mozgalom ellenőrző bizottsági el­nökének levelét, melyben ezt ol­vashatjuk: „Paks város javának hangoztatá­sával félrevezettek” - mármint azok, akik az alelnök által említett puccsot elkövették a mozgalom el­len - egy sor lelkes paksi polgárt, akiket azután minden döntésből ki­hagytak, nevüket átjátszották (a há­tuk mögött) egy mégcsak színre sem lépő erőnek.” Az keltett talán félelmet, amikor közöltük, hogyan született meg - a két szerkesztő tiltakozása ellenére - a Paksi Hírnök melléklete, ami szeptember 4-én jelent meg, hogy a benne leírtakhoz már ne lehessen érdemben hozzászólni a választá­sig? Vagy talán a Hősök tere 1. sz. alatti lakás megvásárlásának kö­rülményeit feltáró KNEB-vizsgálat volt félelemkeltő? (Erről a témáról az akció óta városszerte beszéltek.) Úgy látszik, ők kívül vannak - béri - lakosságfogalmán. Lehet, hogy csak azok ijedtek meg, akiknek - hasonló mutatványok miatt - okuk van tartani a nyilvánosságtól? Eset­leg nem azok „kezdtek ki” valamit - mondjuk a hiteles helyi tájékozta­tást -, akik ezt (ezeket) igyekeztek (igyekeznek) eltitkolni? A lapban a munkástanácsokról, a gazdakörökről, a paksi ipartestület­ről, a kollégisták veréséről, a képvi­selőjelöltekről írt cikkek riasztották volna el „a tömegeket” az urnáktól? Vagy a piaci hírek, a moziműsor? A hirdetések? Igen, az MDF helyi szervezete röplapot is megjelentetett a Paks Városért Mozgalomról. A fentiek ismeretében talán belátja a Tisztelt Olvasó, hogy a helyi választásokon indult mozgalmat miért nem tartot­tuk függetlennek, és most is úgy lá­tom: „egy operatív mag” kisajátítot­ta a mozgalom céljait és feláldozta saját választási sikere érdekében, hogy belovagoljon a helyi hata­lomba. (A Paksi Hírnök 7. oldalán - emelkedett hangnemű - nyílt leve­let közölt a Paks Városért Mozga­lom. Bízom abban, hogy azt olvas­va, a mozgalomnak azok a tagjai is megszólalnak végre, akiket leszab'­tott, akiket elriasztott ez az „opera­tív mag”.) Térjünk vissza azonban a medi­tációhoz! „A mozgalom keretei le­hetőséget adtak a pártokon kívüliek előnytelen helyzetének csökkenté­sére” - így -béri-. Hány „esélyesebb” jelölt élhetett akkora publicitással, mint amekko­rát a városi lap nagy példányszámú, ingyenes melléklete biztosított a mozgalom listavezetőjének? Me­lyik „esélyesebb” jelölt szervezhe­tett a választások előtt saját körzeté­ben útépítéseket?- béri - túlbecsüli a „nyugodt erő” paksi képviselőit. Tudjuk, hogy Tolna megyében a választó­­polgárok 27%-a járult az urnákhoz. - béri - gondolatmenete szerint a megye településein is a paksi MDF félelemkeltő, negatív, hisztérikus kampánya tartotta távol a polgáro­kat. Lehetett valamilyen titkos ha­tása ennek a gálád társaságnak az ország többi településén is, hiszen, laszthatnánk - mint a „régi szép időkben”. Az nem baj, hogy -béri- „hisztéri­kusan” nem szereti a „nyugodt erőt”, ám egy városi újság főszer­kesztőjének tárgyilagossága ennél fontosabb szempont kell, hogy le­gyen. Vagy mégsem?- Csapó Sándor -ott is többé-kevésbé hasonló arány­ban voksoltak. Nem kellenének más szempontok az okok elemzé­séhez?-béri- meditációja során arra is ki­tér, miért ment el - mégis! - szavaz­ni a 33%. A tudatosak mellett „a szavazók másik része valaki(k) mel­lett akarta letenni a voksát, míg egy kisebb hányad valaki(k) ellen ment az urnákhoz. Sajátságos gondolkodás ez. Ugyanis, ha valakire szavazok, ez­zel másvalakire nem. Tehát: ha va­laki mellett tettem le a voksom, az­zal nem növeltem másvalaki szava­zatainak a számát: nem akartam megválasztani. (Ha -beri-nek így jobban tetszik, másvalaki ellen szavaztam. Ha elte­kintünk attól az apró logikai non­­szensztől, hogy lehet-e valaki ellen szavazni.) Hiába, ilyen ez a fránya választás, ilyen a demokrácia! Mennyivel egy­szerűbb lenne, ha csak egy közül vá-Szerkesztöi megjegyzés Egy pártra mindig a saját tagjai je­lentik a legnagyobb veszélyt Ezt bizo­nyítja a helyi választás eredménye. A párt nagy válságát az a szemlélet és gondolkodásmód eredményezte, mely a „Párlap”-ból és jelen írásból is kicseng. Beregnyei Miklós (béri) László-Kovács Gyula testamentum minden ami az enyém volt egyszer a tiéd lesz: fenyöfazúgásos békém kifényesült ezüsthitem hold-suttogása perlekedéseim az örök alázatba kényszerítő emberekkel a madárhang is! az ég afján köröznek fölöttem mint éhes csicsergő kis sereg assisi koldusai szeretlek de brőheli vaksággal sújtott a sors hogy nem találtam rád előbb miért? miért! neked testálom majd a világot a lendülő kaszát tartó kezet: kezemet a dombok fényfol(jait: napfoltos testem az akácfák suttogó imáját: a bennem fölzokogó új szózatot s nagyanyám könnyeit nagyanyám könnyeit 1991. JANUÁR 17. 17 PAKSI HÍRNÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom