Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-07-03 / 10. szám
1991. július 3. 3 PAKSI HÍRNÖK Találkozás Kádár Bélával, a nemzetközi kapcsolatok miniszterével, a KdNP polgármesterklubjában Mindannyiunk előtt ismert, hogy a politikai rendszerváltást nem követte szinkronban a gazdaság változása. Ennek jelen helyzetéről, az ebből adódó feladatokról és a várható jövőről szólt a miniszter úr. A 22 milliárd dolláros nyugati adósság, 1,6 milliárd transzferábilis rubel-követelés és a 4-5 milliárd rubeles nem kereskedelmi jellegű követelésünk a Szovjetuniótól, a keleti piac szétesése, valamint az elavult ipari-mezőgazdasági struktúra átalakítása okozta költségek igen súlyos terhet jelentenek a magyar gazdaságnak. Ilyen körülmények között áttérni a szociális piacgazdaságra rendkívül nehéz feladat. Ezt a hálátlan, de kötelező munkát vállalta magára az első szabadon választott parlament kormánya. Teljesen érthető az emberek elégedetlensége és türelmetlensége, hiszen a rendszerváltást követő rózsaszín felhők mögül most bújt ki a nap, eloszlatta az irreális álmokat, és rájöttünk szomorú ébredéssel, hogy jövőnk csak nagy áldozatok árán, megfeszített munkával és hittel biztosítható. Ez évre 35-40%-os infláció várható. Fő okai:- az előző években beindult infláció fokozatos begyűrűzése;- a kőolaj árának jelentős emelkedése -1990-ben 1 t kőolaj 2600 F^7rubel, 1991-ben 12 600 Fi/dollár;- a magyar termékek szubvenciójának további csökkentése - idén 6%, 1992-re 2%, majd gyakorlatilag megszűnik. A nemzeti össztermelés idén várhatóan 11-12%-kal tovább csökken. Ez fokozza a munkanélküliséget, mely jelenleg átlagos 3,5%-ról (Szabolcs-Szatmárban 10%) év végére elérheti a 6%-ot Összehasonlításul: Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában 10%, a volt NDK területén 30-40%. Sajnos a szociális háló megteremtése nem tart lépést a fokozódó elszegényedéssel. A gazdasági válság fentiek ellenére sem általános, egyes területeken már most is jelentős fejlődés tapasztalható. Az ipar szerkezeti átalakítása, a mezőgazdaság piackeresése és a fizetőképes piac igényeinek megfelelő, lehetőleg gyors változtatása a külföldi tőke beáramlásával együtt megteremti a lehetőséget a kibontakozásra. Nyugati gazdasági szakemberek és Kádár Béla miniszter úr véleménye szerint várhatóan: 1992-től a termelés visszaesése megáll, sőt az év végére kis mértékben, de észrevehetően emelkedik. Csökkenni fog az infláció, s a fizetési mérleg is tovább javul. A gazdasági növekedés megindulásához és a munkanélküliség csökkenéséhez igen jó pozíciót jelent az 1996-ra elfogadott világkiállítás. Jelenleg is fokozott érdeklődésről számolt be a miniszter úr, melyet eddig részben Ausztriának szántak. A külföldi beruházások üteme szerinte is rövidesen felgyorsul. Ezzel relatíve rövid idő alatt várhatók olyan infrastrukturális átalakulások, melyeket a világkiállítás nélkül 10-15 év alatt érhetnénk csak el. Az autópályák építése, a közlekedés, a hírközlés modernizálása, a sok irányú kommunális beruházások, valamint a turistaforgalom bevételei, a későbbi fejlesztés alapjait teremtik meg. Ehhez képest a rizikó csekély. Még nullszaldós közvetlen egyenleg esetén is csupán a jövedelem 1%-áról kellene lemondanunk. A magyar ember tudása és szorgalma, becsületes munkája a régóta hőn óhajtott szabadsággal együtt rövidesen elűzi a szívekből a csüggedést, letörli a homlokokról a ráncokat és mosolyt varázsol az arcokra. Addig viszont kitartó gondos munkával és Istenbe vetett hittel kell munkálkodni mindannyiunknak, gyermekeink, unokáink szebb és gazdagabb jövőjéért DR. SZÉCHENYI ATTILA alpolgármester Vendégünk volt Csurka István A városi könyvtár és az MDF paksi szervezete Csurkai István írót, parlamenti képviselőt hívta meg az idei könyvhétre. A június 4-i találkozó Csoóri Sándor: Meghallod-e még? című versével kezdődött (Kanczler Eszter adta elő), majd Csurka István emlékezett azokra az évekre, amikor az Új magyar önépítés című kötetében olvasható tanulmányait beszédeit írta. Új könyvében 1981-1990 között írt esszéit cikkeit - a többi között Monorerdőn elmondott beszédét (ez lett a kötet címadó írása) -, a Jurta Színházban, a budapesti kulturális szimpozionon, Lakitelken, New Yorkban elmondott előadásait és a Hitelben közzétett írásait gyűjtötte össze. „Ezeket a gondolatokat azért hoztam a felszínre, hogy rádöbbentsem olvasóimat, hallgatóimat arra, hogy saját kezdeményezés nélkül a kívánt változások nem idézhetők elő” - mondta. „Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a Kádár-rendszer végkorában megvan a a lehetőség arra. hogy ki-ki a saját életét függetlenítse a társadalmi rendszertől; arra gondoltam, ha ez a kis önfelszabadítás megtörténik a magánélet területén, a kisebb közösségekben, akkor ez megtartó erő lesz, és ilyenformán a társadalom huzamosabb ideig is ellent tud állni az akkori rendszer nihilizmusának Ha ugyanis nemzedékek sora folyamatosan azt látja, hogy nem érdemes becsületesnek lenni, nem érdemes rendesen dolgozni, mindent el lehet érni önfeladással, a kiskapuk megkeresésével, korrupcióval, akkor egész nemzedékek válnak emberileg romlottá. Azt akartam ezzel a tanulmánysorozattal megakadályozni, hogy a magyar társadalom is lesüllyedjen az igénytelenség szintjére.” Kérdésre válaszolva kifejtette véleményét a rendszerváltásról is: „Létrejött ugyan a szabad választások nyomán a parlament és megalakult a neki felelős kormány, da maga az intézmény- és gazdasági rendszer, a tulajdonviszonyok csak kismértékben változtak így csak részleges rendszerváltásról beszélhetünk”- Miért nem azzal foglalkozik, amihez ért, és miért azzal, amihez kevésbé? - hangzott egy kérdés, arra célozva, Csurka István miért nem drámaírói életművét építi tovább politizálás helyett? Egy élet során szerzett írói tapasztalat nehezen váltható át politikai tapasztalatra, de az embernek sorsa van és a helyzetek mást követelnek - válaszolt az író. - Olyan tapasztalatai vannak egész nemzedékemnek így nekem is, amik helyettesíthetetlenek, amiket át kell adni. A politikát talán lehetne Jélállásban” csinálni, de az írást nem. írni csak úgy lehet, ha az embernek az egész gondolkodása, szemléletmódja arra van ráállítva.” Szó esett a beszélgetésben az alkotmánybíróság utóbbi döntéseiről; megkérdezték az írótól: hogy lehetett sikeres drámaíró a kulturális elnyomás idején, másik kérdésre válaszolva Csurka István elmondta a Ki lesz a bálanya? című drámájának viszontagságos és évekig tartó színpadra kerülésének, valamint 1986-ban bekövetkezett szilenciumra ítélésének történetét is. A találkozó végén Csurka István új könyvét dedikálta. gutái KÖNYVJELZŐ Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában ,Amikor harminc éve a Hideg napokban regénybe ágyazva előadtam mindazt amit krudélis hajlamú magyar tábornokok és törzstisztek a magyar nép nevében ezernyi ártatlan szerb és zsidó ember ellen Újvidék ama gyilkos három napján 1942-ben elkövettek, számoltam azzal a reménységgel, hogy válaszul s tán hálából, akad szerb író, aki emléket állít azoknak a magyar tízezernek, akiket úgyszintén ártatlanul gyilkos gazemberek a jugoszláv nép nevében megkínoztak és halálba küldtek” - írja legújabb könyvében a szerző. (A Hideg napok megírásának gondolata már 1942-ben foglalkoztatta az írót amikor Újvidéken járt és ott rövid összefoglalót készített A könyv 1962-ben jelent meg, 1966-ban forgatott belőle filmet Kovács András.) Nos, Cseres Tibor hiába várt és amint lehetősége nyílott rá, 1944 őszének bácskai véres eseményeit világgá kiáltotta: megírta a Vérbosszú Bácskában című könyvét amelyben mintegy negyvenezer magyar kiirtásáról számol be szemtanúk, túlélők emlékezései, korabeli feljegyzések, plébánosok emlékiratai alapján. Aki kezébe veszi ezt a könyvet ne számítson könnyed strandolvasmányra. g. n.
