Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-06-05 / 8. szám
1991. június 5. 5 PAKSI HÍRNÖK KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI UTÓREZGÉS Amikor „A megosztott város” című cikk megírásának ötlete felvetődött, gondoltunk arra, hogy ennek a témának visszhangja lesz. Voltak, akik már a beharangozott alcím láttán is aggódva kérdezték:- Nem lesz ebből baj? A polgármester sem idevalósi! Aki olvasta a cikket, tudhatja: nem támadt senkire kivont karddal, nem volt részrehajló, s legfőképpen: éppen a megbékélés jegyében fogant Azonban a legjobb szándék is adhat alkalmat félreértésekre, s ennek kapcsán sérelmekre is... Az említett cikkben idéztem „a maszek zöldséges” véleményét. Az ő nevéről most - saját kérésére- hulljon le a lepel, bár szerinte így is mindenki tudta, hogy csak róla lehetett szó. Szűcs Györgyi üzletébe az újság megjelenését követően egy felháborodott vásárló lépett be, ezzel a szemrehányással: - „Nagyon jó színész lehetsz, ha így meg tudod játszani a kedvességet amikor itt vásárolok, közben pedig ilyen véleményt mondasz!” Milyet is? - „Ha belép egy vásárló, én már rögtön látom, hogy régi paksi-e vagy betelepült Más a viselkedésük, az öltözködésük, másképp válogatnak.” íme, ez volt a kifogásolt mondat ami csak azt állítja, hogy mások az emberek; nem címezte rosszabbnak vagy jobbnak egyik felet sem, csak éppen MÁS-nak. (Szomorú reflexe ez társadalmunknak, hogy a másság fogalmát feltétlenül negatív értelemben fogja fel!) A bolt vezetője arra kért hogy a Hírnök mai számában egészítsük ki a véleményét hogy immár senki ne érthesse félre.- „Azt mondtam, mások az emberek, és ez így is van. Sokan járnak ide a hegyről és a „faluból” is; de meg lehet kérdezni bárkit: nekem itt minden vásárló egyformán kedves vendég! Nagyon szeretem az embereket sokat beszélgetek velük, főképp az idősebbekkel. A vásárlók szinte személyes ismerőseim lettek. Egyforma türelemmel, kedvességgel, jóindulattal igyekszem kiszolgálni mindenkit. Az a múlt heti szemrehányás nagyon bántott, ezért szeretném, ha ez a néhány mondat is is nyilvánosság elé kerülne!” PÁPAIÉ. PAXPO ’94 Amennyiben a T. Ház a bécsiek és a budapestiek elutasító, nemzetellenes magatartása ellenére mégsem szavazná meg a világkiállítás megrendezését, javaslom, hogy indítványozzuk az illetékeseknek, hogy az eredetileg tervezett 1995-ös időpont előtt egy évvel tartsuk meg a Paksi Expo ’94 (PAXPO ’94) rendezvényt. Javaslatomat az motiválja, hogy városunkban létezik olyan széles tömegbázison alapuló felelős társadalmi csoportosulás, amely felmérte, hogy egy Expo - azaz Paxpo - egyedüli kiutat jelent az ország szorult gazdasági helyzetéből. Demagógiától és helyesírási hibáktól teljesen mentes felhívásuk meggyőzött, hogy a rendezvény társadalomra vetített nagy haszna az, hogy egy szűk vállalkozói réteget úgy lehet gazdaggá tenni, hogy az adófizetőknek szerény számítások szerint is csak 30 milliárddal kell finanszírozniuk a nagy eseményt. A Paxpo viszont meghozza mindazokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyeket amúgy is meg kell csinálni, és a városunkba látogató 10-20 millió jó pénzű szovjet, cseh és szlovák, lengyel, illetve román turista itt fogja elkölteni a teljes valutakeretét. A nagy esemény persze majdfellendíti a városfejlődését, például nemzetközi pályázatot lehetne kiírni egy Dunai légvár Centrum megalkotására, mint a rendezvény központi helyszínére, és így légi hídon megteremthetnénk az összeköttetést a várostól egyébként elzárt Dunával. Végre hasznosítani lehetne az elmúlt évek grandiózus beruházását, a lakótelepi piaccsamokot is, mint a nagy esemény mellékhelyszínét, mégpedig a szomszéd országokból idelátogató turisták nagy örömére megrendezendő „Mi voltunk a legelsők a Kárpát-medencében” című posztmillenniumi kiállítás helyszíneként. Szóval a távlatok beláthatatlanok, tisztelt paksi polgárok fel tehát, öltsünk kacagányt és mentét, majd rendezzük meg a Paxpo ’94-et, hiszen mi csak addig nyújtózkodunk, ameddig... Ellentétben a bécsiekkel. BARNABÁS ISTVÁN A parkok virágairól A paksi polgárok mindig nagy érdeklődést tanúsítottak a városi zöldfelületek állapota, valamint az ott folyó munkák iránt. Különösen a virágkiültetések időszakában merül fel a legtöbb kérdés a lakosság részéről. Miért akkor szedik ki a kertészek a virágokat mikor még díszítenek? Hová teszik a kiszedett növényeket stb. A városnak több reprezentatív tere van. Ilyen a Városi Művelődési Központ környéke, a Városháza előtti tér és a Szt. István tér. Fontos, hogy a szemlélődő figyelmét markáns színhatásával is magára vonja. Ilyen igények kielégítésére a legalkalmasabbak az egy- és kétnyári virágok. Egymás utáni alkalmazásukkal elérjük, hogy a téli hónapok kivételével állandó virágdísz legyen a parkokban. A városi ember számára a változatos virágkiültetés az évszakok változását is demonstrálja. A tavaszt pl. az árvácska, tulipán virágzása, a nyarat az egynyári virágok gazdag színpompája mutatja. Az egynyári dísznövényeket minden évben újra kell ültetni. Ez munkával és költséggel jár, de az eredmény megéri, mert nyár elejétől késő őszig gazdagon virágzanak. A palántákat a májusi fagyok után kell kiültetni, a kétnyári virágok helyére. A kétnyáriakat általában ősszel palántázzák, tavasszal vagy nyár elején virágoznak, utána elpusztulnak. A városi parkokban májusban még virágzó állapotban szedjük ki ezeket a növényeket Újra ültetésük sem szakmailag, sem gazdaságilag nem indokolt Házi kertben elültetve szorgos kezek gondozása által még díszíthetnek, de a nyári kánikula beálltával elpusztulnak. TÓTH LAJOSNÉ városi főkertész BALLAGÁS 1991
