Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-05-22 / 7. szám
PAKSI HÍRNÖK 2 1991. május 22. Nyelvi központ Pakson (Folytatás az 1. oldalról.) szán egy hónapot az üzlet megkötésére, ha ez alatt nem tudja keresztülvinni, úgy elmegy haza, hogy többé nem látjuk sem őt sem a pénzét- Miért pont Best (legjobb) a vállalkozás neve?- Nem nagyképűségből - válaszolja Mr. Muduroglu. - Az üzleti élet egyik aranyszabálya, hogy egészséges önbizalom nélkül nem lehet jó üzleteket kötni. Ezt a gondolatot közvetítjük már a névválasztásunkkal is.- Milyen szolgáltatásokat kínálnak?- Hosszú távra kidolgoztuk a nyelviskola oktatási stratégiáját A június 6-i ünnepélyes megnyitó után júliusban indul angol nyelvi táborunk gyermekek és fiatalok számára. A nyelviskola bázisát a paksi oktatási és sportlétesítmények adják, központja a Bezerédj Általános Iskola lesz. A nem paksi résztvevők számára szállást igény szerint biztosítunk. A nyelvoktatás mellett különféle szabadidős rendezvények színesítik a programot- Kik tanítanak majd a táborban?- A tanári kar angol anyanyelvű tanárokból és képzett magyar angoltanárokból áll össze. Külföldön munkatársaink végzik a toborzást és várjuk az érdeklődő magyar kollégák jelentkezését is. Más szakos tanárképzősök átképzésére is vállalkozunk. Végső soron hosszabb távon szeretnénk Pakson olyan nyelvi központot létrehozni, amely nyugati színvonalú angol és német kurzusokkal áll akár külföldi hallgatók rendelkezésére is - a nyugatiaknál természetesen alacsonyabb áron. Paksnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy nemzetközi oktatási centrummá váljon.- A nyelvoktatás mellett mondjanak néhány szót a Best üzletpolitikájáról is.- A közeljövőben indulnak - részben a nyelvoktatással is összekapcsolva - üzleti kurzusaink. Egy osztrák céggel konferenciát szervezünk 1992-re, amelynek témája: üzlet, vállalkozás. Szeretnénk az embereket ráébreszteni saját képességeikre, azok hatékony kibontakoztatásának lehetőségeire. E. TAMÁS ATTILA A téglagyárhoz is van hűség (Folytatás az 1. oldalról.) reraklapos és egyszer használatos raklapos kiszolgálást is biztosít A kereskedelmi kapcsolataink javítása céljából körülbelül ötven tüzéppel és vállalattal vettük fel a kapcsolatot Á tüzép kocsit küld. Ez a magánépítkezésre is vonatkozik, megszűnt hogy órákig kell rakodni a gyárban.-Mika további tervek a pécsi gyárral kapcsolatban?- Szó van a vállalat részvénytársasággá való alakulásáról ez év második félévében. Az átalakulást bizonyítja, hogy a pécsi vállalat saját vagyonából már három kft-t is létrehozott a változások szellemében. Ezek szolgáltatnak a gyár felé, üzemfenntartó- és marketing tevékenységet- Megkérdezem, hogy az 1990-es gazdasági évben mennyi volt a dolgozói létszám?- Ötvenhat fő, ebből 4 fő nem fizikai.- Milyen kereseti lehetőségek vannak ma a téglagyárban?- Havi átlagban, munkaterülettől függően bruttó 8-15 ezer Ft a kereset.- Mi van akkor, ha tartós lesz a recesszió ?- Nos, ha a keresletcsökkenés tartós lesz, akkor szakaszos, részleges üzemvitelre is fel kell készülni.- Ez mit jelent most, 1991-ben?- Ebben az évben a fő célunk az életben maradás. Ma Magyarországon az ipari ágazatban hasonlóak a gondok. Tervünk az, hogy az idén az itt dolgozóknak munkát és fizetést tudjunk biztosítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyár további működése megmarad. Megemlítem, hogy több dolgozónk 25-30 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Ha esetleg úgy alakulna, akkor várják a korkedvezményes nyugdíjazást Ezek a dolgozóink máshol nem is tudnának élni és dolgozni. A téglagyárhoz is van hűség. EÖRDÖGH GABRIELLA A „harmadik jobbágyság” Magyarországon „Második jobbágyság”, Engels (Tudom, nem divatos auktor!) hívta így a XVI. századi közép-európai, benne a magyar jobbágyság helyzetét mert annak sorsa a XV. századi állapotához képest nagy mértékben romlott: elvesztette szabad költözködési jogát megnőttek robotterhei és pénzbeli szolgáltatásai. Ezt tanítva jutott eszembe, hogy mérlegre tegyem a mai magyar jobbágy” (vagy inkább bérrabszolga?), azaz egy közszolgálati alkalmazott helyzetét Erre inspirált az is, hogy a gimnázium IV. osztályos történelemkönyvéhez kiadott, „rendszerváltásos” szellemű brosúrában arról olvastam, hogy hogyan fosztotta meg 194Stől a rendszerváltásig a hajdani pártállam a dolgozókat jövedelmük nagyobbik részétől. Elkezdtem számolgatni. Vegyünk példánk alanyául egy jól kereső” értelmiségit aki havonta mintegy 25 000 Ft-ot talál borítékjábaa E „busás” jövedelem kézhezvétele előtt munkáltatója kb. 11000 Ft személyi jövedelemadóelőleget 4000 Ft nyugdíjjárulékot 400 Ft szakszervezeti tagdíjat és kb. 200 Ft munkanélküli-segélyalap hozzájárulást: azaz mindösszesen kb. 15-16 000 forintot vont le munkabéréből. Csak ennyit? Hangozhatna a megnyugvást sugalló kérdés. No nem egészen. Hiszen mielőtt munkabérét kifizették, a ráeső béralap 44,5%-át azaz kb. 33 000 Ftot már levonták SZTK-járulék, illetve a munkanélküli-segélyalap céljára. Akkor ez, mármint hogy az összes levonás durván mindösszesen 49 000 Ft azaz a számára a költségvetésből biztosított béralap 66%-a. De az így megmaradt 34%, azaz a borítékban talált25 000 Ft már igazán az övé, s érte valóban árut kap? No még mindig nem egészen, hiszen minden áru és szolgáltatás „árát” 20-25%-nyi forgalmi adó terheli. E címen az állam újabb 6500 Ft-tal kurtítja meg páciensünk reáljövedelmét (Pechje van, ha a pénzét bizonyos áruféleségekre, például benzinre költi, mert annak forgalmi adója több mint 100%.) Ezután a maradék 19 000 Ft-ot már csak a havi 3-4%-os inflációs ráta, mondjuk 6-800 Ft terheli. Ha delikvensünket ezen kívül nem sújtja semmi más (mondjuk: a kamatadó vagy egy lakás rezsije, mert barlanglakó: az evésről pedig már rég leszokott: nem utazik, nem telefonál, nem levelezik: kizárólagos szórakozása félretett pénzének számolgatása), akkor úgy 5 év alatt összespórolhat egy Trabantot 10 év alatt pedig egy szűk lakótelepi lakást Ám, ha lakik, eszik, Isten bocsáss, könyvet vesz, színházba jár, utazik, szóval csaknem ember módjára él, akkor az „álomautó” 15 év, a kégli pedig csupán egy munkában eltöltött emberélet jutalma” lehet Közben a 25 000 Ft-os „nettó” jövedelem hallatán honfitársai még irigylik is, s leburzsujozzák: miközben ő azon gondolkodhat hogy vajon hová teszi az állam az őt megillető munkabér 70-75%-át s hogy hogy „nem jön ki belőle”, holott neki a maradék 25-30%-ból kell kijönnie. Meg azon, hogy mikor nyomják kezébe a „cselédkönyvet” „létszámfeletti” megjegyzéssel, mert néha-néha kinyitotta a száját „Ezek csak átmeneti nehézségek!... Néhány év múlva jobbra fordul.” - hallja az ellenérvet és a kecsegtető ígéretet Igen ám! Csakhogy ezt hallja már negyven éve, és neki csak egy élete van! GÁLOSI JÁNOS
