Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 9. szám
„Writteln” jeligére Az Ön által említett két életpálya nem áll egymással szöges ellentétben. Ha az egyik útra „kényszerült” - amint íija - s ez szinte kielégítő anyagi hátteret biztosít Önnek, nagy valószínűséggel tud vásárolni vágyott tevékenységéhez eszközt is. Rokonlelkekkel akár kisebb zenekart is alakíthatnak. Kívánjuk, sikerüljön. A zenekar tagjainak toborzásában készséggel segítünk. Váijuk további levelét. * „FALEVÉL” jeligére A levelében jelzett jelenség egyáltalán nem ritka. Az Ön esetében némi eltérés szakértővel történő konzultációt tesz szükségessé, s ezért szíves türelmét kérjük a következő számunk megjelenéséig. Köszönjük. Családi sarok Húsvét tegnap és ma Fújnak a böjti szelek - szokta. mondani nagyanyám, húsvét előtt. S valóban a népi megfigyelés igaznak bizonyult, mert nagyhéten szinte mindennap lengette a fákat a szél. Nagypéntek hajnalban nagymama legmélyebb álmomból felriasztva közölte: ha nem tudnák „nagypénteken mossa a holló a fiát”. Kiugrasztott az ágyból, mert.a lányoknak napfelkelte előtt le kell menni a folyóra, hogy bőrük szép legyen. Nagyon haragudtam akkor rá. A böjt napján megfőzte a hagyományos ebédet: aszaltszilva-levest és mákos tésztát. Nagyszombaton már hajnalban sürgött-forgott a konyhában. Készülődött. Én álmosan néztem őt. A tűzhelyben hallottam a fa ropogását és éreztem a húsvéti sonka illatát. Este kedves barátomat elkísértem a feltámadási körmenetre. Ő ministráns ruhában lépkedett a feszületet tartó pap után. Büszke voltam rá. Minden ház ablakában gyertya égett, az öröm fényei. A templomba beérve Isten szolgája szólt: Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott! - felelték, zúgták a hívők. Ezzel békességgel telt szívvel ültünk a hangulatos asztalhoz, s nagymama ünnepélyesen felvágta a sonkát. Jött az evés-ivás. Jézus feltámadásának dicsőítésére. Nagymama emlékezett, szemében ismeretlen fénnyel.- Tudod - mesélte, szinte egész éjjel nem aludtam, mert annyira vártam a legényeket a locsolás napján. Kora reggel jöttek, kalapjukon virággal. A gémes kútnál aztán alaposan megfürdettek, hogy el ne hervadjak. Mi, lányok sikongattunk, de tetszett ám a dolog, mert az volt a dicsőség, hogy kinek hányszor kellett átöltözni szárazba. Aztán, az előré „megbörzsönyözött (festett) tojással megjutalmaztuk őket, ami a termékenység jele. Ma nem a gémes kútnál fürdetik, locsolják a lányokat, de a hagyomány él. S hogyan? Elmegyünk templomba, ma is eszünk-iszunk húsvétkor. A fiúk most is meglocsolják a lányokat. Nem kútból húzott vízzel, szódás szifonnal. Fejlődtünk. A tenyérnyi lakások azután úsznak a vízben. Nem ez a baj. Hanem az, hogy nem tudunk már békességgel tele szívvel örülni, mert megváltozott a hangulat, a nevetés, a vidámság. Ünnepeink is elszigeteltebbek,. akárcsak életünk. Valami beárnyékolja. Miért érzem ezt? Mert láttam, ahogyan nagymama készült az ünnepre. Ő soha nem volt fáradt. Ma sem tudom, honnan volt az a hatalmas erő és türelem benne. Ma már senki nem ügraszt ki az ágyból, hogy a folyó vizében mosakodjam, pedig nem' haragudnék. Boldogan rohannék a jó, öreg Dunára, napfelkelte előtt. Csodálattal emlékszem nagyma' mára! A szemében égő tűz fényére, amiből a béke, a nyugalom, a szeretet áradt. Simogatását ma is érzem. Jó lenne belőle egy szikra feszültséggel tele lelkűnkbe, hogy tudjunk figyelni egymásra, mint ahogyan nagymama titkos fényű szeme tette. KISS GÁBORNÉ Optimista lettem 1990. április 19-én este 19 órakor Eakson, a művelődési házban Optimista klub alakult. Hiszik, nem hiszik, már is jobb a kedvem, szebb a világ, látom a jövő körvonalait, tehát OTPIMISTA lettem. Tűnődöm, mi is történt. Összejött kb. huszonöt ember, látszólag nem csináltak semmit, „csak” beszélgettek, vitatkoztak, több mint két órán keresztül. Nem csináltak semmit? Nem! „Csak” hozták a jó szándékot, a tenni akarást, az egymás keresését. Hoztak valamit, amit pénzért nem kapni, ami pénzre nem váltható: az emberségüket. Hozták a reményt, hogy a szívet, lelket bénító, közömbösségbe, embertelenségbe torkolló elidegenedés nem igazi rém, csak egy ijesztő fantom, ami mögött él a tenni akaró, egymásra figyelni akaró, önmagát becsülő EMBER. Él és ébredezik, s keresi egymást. Kicsit még botladozók a lépései, még csodálkozik, hogy nincs egyedül. Egyelőre még nem született konkrét program, nem hoztunk létre kézzelfogható értéket „csak” felfedeztük magunkat, felfedeztük egymást, rájöttünk, . hogy „emberek” vagyunk, hogy a kö-1 zömbösség csak felszín, hogy többet ér egy mosoly mint egy rúgás, s hogy lehet beszélgetni, s nem feltétlen szükséges arra várni, hogy kezdje más. Egy mondatban: magadtól várd a csodát és add tovább. DR. REGGEL MÁRIA Az optimista klub a művelődési központban működik, az érdeklődők a 11-401-es telefonon vagy személyesen Bodó Katalin igazgatóhelyettestől kaphatnak bővebb tájékoztatást. Képkereskedés nyílik Pongrácz József képkereskedő önálló galériát nyit a Dózsa Arra is vállalkozik, hogy megrendelésre szállít attól a fes- Gy. utcában, a postával szemben. Üzlete vegyes profilú vál- tőmüvésztől, akitől a vevő vásárolni akar. lalkozás. Egyrészt a Szőnyi István Alkotóközösség és a Zichy A festmények többsége 24 havi kamatmentes részletre is Alkotóközösség zsűrizett munkáit árulja, másrészt bizo- megvásárolható, 20-30%-os előleg befizetése után. Az üzlet mányba vesz is képeket várhatóan április végén nyit ki először. Acsádi Rozália 1990. MÁJUS 15. 11 PAKSI HÍRNÖK
