Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-28 / 4. szám

Az Országépítő Alapítvány támogatásával Fotóalbum a Szentlélek-templomról Bensőséges hangulatú összejöve­tel részese voltam február 8-án a kis­pesti Wekerle-étteremben. Itt tartot­ta az Országépítő Alapítvány kura­tóriuma az általa kiírt pályázat ered­ményhirdetését. Az alapítvány 1988-ban jött létre, Szent István halálának 950. évfor­dulóján és Kós Károly szellemi örök­ségének ápolására. Célja azoknak a törekvéseknek a támogatása, ame­lyek a nemzettudatot erősítik, hozzá­járulnak a reális magyarság-kép ki­alakításához, gondozzák a nemzeti és a helyi hagyományokat és építik a jövőt. Az alapítvány tavaly júliusban en­nek szellemében hirdetett pályáza­tot, a felhívásra a Jámbor Pál Társa­ság is jelentkezett: támogatást kér­tünk a Makovecz Imre tervezte, vá­rosunkban épülő Szentlélek-templo­­mot bemutató fotóalbumunk megje­lentetéséhez. (Társaságunk lépésről lépésre nyomon követte és megörö­kítette az építkezést; így szándékaink szerint nemcsak a felépült templo­mot láthatják majd leendő kiadvá­nyunk olvasói, hanem az alkotói fo­lyamat kibontakozását is.) Kilencvenkét pályázat közül hu­szonkilencet ítélt támogatásra érde­mesnek a kuratórium; egymillió-het­­venháromezer forintot osztott szét. A díjazottak között - mindnyájunk örömére - ott volt a Jámbor Pál Tár­saság is. (Akadt a támogatást elnye­rők közt népfőiskola, kulturális egye­sület, gimnázium, honismereti kör, cserkészcsapat-szervező, várbarát­­kör...) Az Országos Alapítvány nagylel­kű és nemes támogatásával társasá­gunk CSONKA Ferenc Jámbor Pál­ról szóló, Hiador című műve után újabb (nemcsak helyi érdekű) könyv kiadását készítheti elő. Az elismerés és a köszönet mellett le kell írnom az alapítvány gazdájá­nak nevét, a példaadás okán is: a magyar történelem valósághű és fel­­világosító jellegű bemutatását, a közműveltség nemzeti hagyomá­nyainak ápolását, a helyi közössé­gek (faluházak, gazdakörök, egyesü­letek) működését, egy-egy helyi kö­zösség múltjának és sorsának feltá­rását a Délpesti Vendéglátó Vállalat támogatta és az alapszabály alapján a jövőben is támogatni kívánja. Kez­deményezésük - akár szűkebb ha­zánkban is - követésre érdemes. Gutái István Jellemző a gyorshajtás Tavaly tizenegyen haltak meg az utakon A tömegkommunikáció eszközei a napi politikai események mellett, elsősorban az utakon bekövetkező balesetekkel és azok kiváltó okaival foglalkozik. Töprengésemre az ad módot hogy évtizedek óta a szeren­csétlenségek száma nem csökken. No persze ez nem jelenti azt hogy két-három évet összehasonlítva ne lennének eltérések. Az eredmény mégis lehangoló, hiszen a mérleg serpenyője valahol mindig kiegyen­lítődik. Sokat mozgó ember lévén - s itt előrebocsájtom, hogy sem gépjár­művem, sem jogosítványom nincs -, nap mint nap tapasztalom közleke­désünk visszásságait. Az utazások­ban résztvevők idegesek, agresszí­vek, s morális emberi magatartásuk is igen alacsony fokú. Hovatovább elérjük azt hogy viselkedésük be­épül tudatunkba, s nem az megy vir­tusszámba aki vét és halált okoz, ha­nem aki józan, aki betartja a játék­­szabályokat. Az emberek egy része nem tanul a hibákból, pedig a közúti szeren­csétlenségek okai rendszerint megis­métlődnek. Pontosan regisztrálni le­het mindent: az ittasságot a gyors­hajtást az elsőbbségi jog meg nem adását és ezek még csak a főbb mu­tatók Sok esetben a gépjárművek rossz műszaki állapota, az utak le­romlott állaga az előidéző ok. Azon­ban ez nem jelenti azt hogy nem kell figyelnünk s nem kell betartanunk a kresz érvényben lévő előírásait Ami megtörtént az megtörtént - tartja a szlogen. Valóban ilyen egy­szerű lenne? Nem hiszem. Talán ha körültekintőbbek és kevésbé kapko­­dók lennénk és nem fájna a fejünk az állandó benzináremelkedésektől, a széltében-hosszában emlegetett gépkocsiadótól... De a felelősség és a súlyosan ter­helt lelkiismeret a miénk marad, arról nekünk kell számot adni a bíróság előtt Mindenesetre annak örülhetünk hogy városunkban nincsenek különö­sebben fertőzött baleseti gócok A ta­valyi évben történt karambolok hely­színei általában megoszlanak Ellen­ben Dunaföldvár belterülete és az azon átvezető hatos fő közlekedési út valamint a 92 és a 101 km közötti út­szakasz kiemelten veszélyeztetett Az összes baleset több mint 50%­­nál az elsőbbségi jog megkerülése, az út- és látási viszonyok be nem tartása: az ún. relatív gyorshajtás, és a szabály­talan kanyarodás okozta az ütközést Italozás csak minden ötödik gépkocsi­­vezető esetében volt kimutatható. Több ízben elkerülhető lett volna a tragédia, ha a gyalogosok maguk sem vétenek s nem követnek el súlyos, ké­sőbb már visszavonhatatlan szabály­­sértéseket A nyolcvankilences évben sajnos megnőtt a járókelők által elkö­vetett balesetek száma. Elsősorban a gyalogátkelőhelyek autóbuszmegál­lók iskolák közintézmények és azok környéke a veszélyes. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az időjá­rásváltozás fokozottan igénybeveszi az arra érzékeny gépkocsivezetőket és a gyalogosokat egyaránt Ismert tény az is, hogy a nyári szünidők idején a sé­rülést szenvedettek nagy százaléka gyermekkorú. A halálos balesetekre jellemző a gyorshajtás, melyek általában este húsz- és hajnali négy óra között követ­keznek be. A tavalyi évben 11 fő halt meg az utak mentén. S az összes becsült kár - itt nem csupán a fent említett szeren­csétlenségekről van szó, közel hétmil­lió forint Anyagi nagyságrendjét te­kintve sem kicsi ez az összeg, azonban emellett sokkal fontosabb az élet vé­delme, amely egyszeri és megismétel­hetetlen. Ezért mindenkinek kötelessé­ge a közlekedésben úgy résztvenni, hogy saját testi épségét és a másokét is vigyázza. _j_ 1990. FEBRUÁR 28. 13 PAKSI HÍRNÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom