Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-28 / 4. szám
Bemutatkozunk (írásunk tükörképe) Az emberi személyiség megismerésének egyik módszere az íráselemzés (grafológia). A grafológia általános mozgástörvényszerűségen alapul. Agyunk ingerületet továbbít a kéznek, mint eszköznek, s leírjuk gondolatainkat. Tehát elsősorban agyunkkal írunk. Kézírásunk, azaz agyírásunk olyan képet tár elénk, amelyből megtudhatjuk képességeinket, jó és rossz tulajdonságainkat. Bizonyos értelemben fellebbenti „titkainkról” a fátylat és izgalmas tudósítást ad személyiségünkről. Milyen is vagyok? Jelentős helyet foglal el a tudományok között. Ausztriában, Angliában, USA-ban, Svájcban, ahol komoly hagyományai vannak. Nyugat- Németországban, Stuttgartban grafológia-iskola is működik. E tudomány alkalmazási területei közé tartozik többek között a pedagógia. Nagy segítséget nyújt a pályaválasztásban, a jellem fejlődésének megismerésében, az időben felismert tehetség-kutatásban. Ügyvédek, bírák, akik szintén fel tudják használni munkájuk során. Számos országban, például Franciaországban az orvosok is alkalmazzák, mert segít felismerni egyes betegségeket. Hazánkban e tudományágat titokzatos, babonás dolognak tekintették és sokan még ma is annak tartják. Sajnos, nagyon sok téves tájékoztatás, megsemmisítő kritikák jelentek meg a grafológiáról „népbolondítást” hirdetve. Ezzel talajt teremtettek azoknak a szélhámosoknak, akik grafológusnak mondják magukat és „csodálatos” dolgokkal ámítják az embereket. Ez még jobban aláásta, hihetetlenné tette tudományos voltát jelentőségét szükségességét és valós értékét. Elérkeztünk azonban oda, hogy a nép döntheti el, miben hisz, mi a hasznos, a levitézlett, hatalommal visszaélőkkel szemben, akik jobban „tudták” melyik ismeret kell és szükséges a népnek, ezzel megölve szellemi életünket A valóság eltorzítása miatt azonban ne zárjuk ki annak lehetőségét hogy megismerjük, használjuk, alkalmazzuk, mert igen is a grafológia jellemünk, képességeink útmutató táblája. Ebben a zűrzavaros, eltor(Folytatás a 9. oldalon.) Német nemzetiségi egyesület alakult 1990. február 4-én, vasárnap du. 15 órakor a Paksi Munkásművelődési Központ színházterme megtelt közönséggel, paksiakkal és a környék községeinek lakóival. Forster József rövid köszöntője után körülbelül 15 óra 30 perckor az ünnepi alkalommal megjelentek jelentős számban úgy határoztak, hogy megalakítják „Paks és Vidéke Nemzetiségeinek és Baráti Körének Nemzetközi Egyesületé”-t. Az alapító tagok száma meghaladja a száz főt. Az egyesület alakuló ülésén megjelent és meleg hangú köszöntőt mondott Hambuch Géza a Magyarországi Németek Szövetségének főtitkára. Megjelent Dr. Johan Böhm német történelemkutató és író, professzor, aki feleségével együtt Pakson segíti a német nyelvoktatást. Az ülésen megválasztották az egyesület elnökének Forster Józsefet, a Magyarországi Németek Szövetségének választmányi tagját, elnökhelyettesnek: Paul Grimm urat, a Main-Tauber körzet központi hivatalának vezetőhelyettesét, Ambach Edét, a németkéri Haladás Tsz elnökét, Buják Emilt, a györkönyi Szabadság Tsz elnökét. Megválasztották a 9 tagú vezetőséget is: 1. Hermann Kaisling Main-Tauber körzet pénzügyi főtanácsosa, 2. Gold Imréné pedagógus, 3. Pálfai Kornélné pedagógus, 4. Racskó Steffi építészmérnök, 5. Fülöpné Szauer Katalin takarékszövetkezetvezető, 6. Németh Józsefné számlaellenőr, 7. Szabóné Leveles Katalin pedagógus, 8. Bodó Katalin művelődési ház igazgatóhelyettes, 9. Reisch József műszaki vezető. Az egyesület főkönyvelője Farkasfalvi János lett. Az ellenőrző bizottságba Cseh Lászlót, Schámer Jánosnét és Forgács Mihálynét, az etikai bizottságba dr. Grosch Józsefet Balduf Antalt és Blosz Róbertét választották meg. Az egyesület általános tanácsadója: dr. Wartig László. Elfogadták az egyesület alapszabályát is, mely szerint az egyesület célja:- a német nemzetiség szokásainak és kultúrájának ápolása,- a nemzetiségi lakosság szervezése, érdekeinek képviselete,- belföldi és a német nyelvű külföldi községi, városi partnerkapcsolatok szervezése, ápolása,- külföldi német nyelvű intézményekkel, egyesületekkel történő kapcsolattartás,- Magyarországról, Paks környékéről elszármazott német nemzetiségűekkel kapcsolattartás,- nemzetiségi pedagógusképzés és továbbképzés támogatása,- hozzájárulás kulturális és egészségügyi problémák megoldásához, külföldi tapasztalatcserékhez,- nemzetiségi csoportok támogatása,- a körzetben élő és tevékenykedő más nemzetiségűekkel való kapcsolattartás. Ki kell emelni, hogy az egyesület tagja lehet minden magyar és nem magyar állampolgár, függetlenül anyanyelvi hovatartozásától, ha az egyesület céljaival azonosulni tud, azok valóra váltásáért tenni akar. Miért is alakult illetve alakulhatott meg a magyarországi német nemzetiségűek és barátaik (rokonaik) körének egyesülete? E kérdésre az ünnepi köszöntőből egyértelmű választ kaphat a tisztelt olvasó. Elsőként a szülőhaza nemzetiségi politikája az említésre méltó, amelynek humanitárius lényegéből fakadóan Magyarországon a nemzetiségeknek joga és lehetősége van identitásuk kifejezésére. Erre az alapszabály céljaiban részletesen utal. Nem mindig volt ez így az utóbbi négy évtizedben Forster József is említette azt az időszakot, amikor a magyarországi németek alárendelt svábok voltak és tiltott volt az utcán a német anyanyelv használata. Ezért az a generáció, amelyet ő maga is képvisel, nem beszéli már a német nyelvet. Az akkori hatalom elfelejttette velük anyanyelvűket, de az identitásukat, nemzetiségi hovatartozásukat nem tudták belőlük kiölni. Meg kell őrizni a nemzetiségi kultúrát, újra meg kell tanulni németül beszélni. Gyermekeinket is meg fogjuk tanítani a német kulturális hagyományok ápolásáról, a német nyelvre és egyúttal magyar hazát szerető német nemzetiségi felnőtteket nevelünk belőlük. Legyenek büszkék arra, hogy svábnak születtek, miként én is büszke vagyok rá, mondta Forster József. Meg kell erősíteni a házasfeleket is abban, hogy gyermekeik is lehetnek német nemzetiségűek akkor is, ha éppen Nagy Károlynak vagy Kiss Lajosnak hívják őket Ezt követően az előadó szólt bizonyos eredményekről is: Németkéren megoldódott az óvodában és az iskolában is a német nyelv oktatása, hasonlóan jó a helyzet a Paksi általános iskolákban és középiskolákban is. Ugyanakkor nagy szükség lenne egy német nemzetiségű óvoda beindítására. Szóba kerültek a közelmúltban létrejött testvérvárosi kapcsolatok és az alakuló gazdasági kapcsolatok is. Nem szabad elfeledkeznünk, és ezért itt is szólni kell azokról az otthonukat elhagyni kényszerült kitelepítettekről, akik keresik szülőfalujukat, régi hazájukat, keresik és kínálják a régi, illetve új barátságokat. A német társadalom tehát anyagilag és barátsággal is segíteni akar. Messzemenően támogatja valóságos, tisztességes demokratikus törekvéseinket. * A főszerkesztő közbekérdez:- Hogy-hogy te írsz erről?- Önként vállaltam, mert a mi családunk is a kettészakított családok sorséra jutott. Feleségem testvére, más rokonai az NSZK-ban élnek. Én egyébként a ’60- as évek elejétől vallom német nemzetiségi családba tartozónak magam (akkor nősültem, feleségem Hollenbach Katalin). Akkor még nem tudtuk, hogy felbontják-e leveleinket (néha nagyon gyanúsak voltak), de biztosan tudtuk, hogy „komoly figyelmet” szentelnek rendszeresen érkező német rokonainknak és ezzel együtt nekünk is. Az akkor vállalt identitás ma hála Istennek sokkal könnyebb. Feleségemmel együtt alapító tagjai vagyunk az egyesületnek Dr. Tóth Lajos PAKSI HÍRNÖK 6 1990. FEBRUÁR 28.
