Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-12-26 / 24. szám

A csecsemőhalálozás évről évre csökken NÉPMOZGALMI ADATOK A PAKSI JÁRÁSBAN 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 összes születések száma 696 741 881 854 868 800 892 787 845 777 682 738 874 850 863 792 883 778 744 773 Halva születettek száma 14 3 7 • 5 8 9 9 1 * Intázetben születettek száma 677 724 871 841 858 793 878 765 732 771 Intézeten kívül születettek 19 17 10 13 10 7 14 22 13 6 Koraszülések száma 45 85 93 78 87 87 85 75 67 80 Csecsemé halálozás 18 23 22 27 20 20 23 29 12 16 Csecsemőhalálozás %o-ben 26,3 31 25 ‘ 31 23 25 26 37 16 20,6 Koraszülöttségi arány %-ban 6,5 11,5 10,6 9,2 10,1 10,9 9,6 9,6 9 10,3 1972-80 közötti csecsen háláló ás országo megyei: i: 35 « 31 * o-24 3 - 20 So So Koraszülések aránya országo megyei; i: 14 * 11 t- 11 - 10 NÉPMOZGALMI ADATOK PAKS ÉS VONZÁSKÖRZETÉBEN 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 összes születés Paks/vonzásk. 224 433 288 392 211 421 221 408 216 417 2ü 428 294 356 222 351 Élve születettek száma Paks/vonzásk. 224 432 288 386 21! 419 22! 404 2Ü 414 290 425 221 355 294 350 Halva születettek száma Paks/vonzásk. 1 6 2 —1 _2 3 —1 3 _2 1 —1 1 Koraszülések száma Paks/vonzásk.-22 50-2! 19-2! 35-2! 30 _ü 31 _1! 45-12 28-Ifi 24 Csecsemé halálozás Paks/vonzásk. —fi 8 __2 5 —2 8 —2 5 6 _Z 8 __4 7 —2 7 Csecsemőhalálozás %o-bei Paks/vonzásk. 24.6 18,5-fii! 12,9 12*2 19 _fii! 12,3 ILI 14,4 2!_ 18,8 1111 19,7 1IL1 20 Koraszülöttségi arány S-ban Paks/vonzásk.-fiifi 11.5-fii! 4.9 JL.fi 8,3-fii! 7,4-fi-7,4 _5_ 10,5-fiifi 7,8-fi— 6,8 Országos csecsemé hálán Megyei osecsemé halandt iéság: Ság: 19,7 S 17,6 S Országos koraszülöttséi Megyei koraszülöttségi 9-10 S 8,9 S Egy városnak, illetve vonzáskörzetének éle­tét sokféle módon lehet értékelni. A népmoz­galmi adatok talán a legpontosabban mutatják egy település fejlődésének, lehetőségeinek ha­tárait. Az egészségügyi gondozási kar (orvosok, védőnők stb.) és munkájukat segítő aktívák munkáját legjobban a városban élő gyermekek száma ill. egészséges volta jellemzi. Az elmúlt majdnem 20 év népmozgalmi adatait magába foglaló táblázat a számok tükrében jellemzi ezt a nehéz és áldozatos munkát. A számok ténye­ket jelölnek, de minden adat mögött több irá­nyú, együttes, meghatározott célt szolgáló igen körültekintő munka rejlik. A globális számértékekben megadott csecse­mőhalálozási arányszám nem mutatja azokat a részleteket, amelyekre Paks és vonzáskörzete gyermekorvosi munkájának értékelésében tá­maszkodni lehet. A koraszülött frekvencia számértékei sem alkalmasak egyedül a terület és az egészségügyi intézmény munkájának érté­kelésére. Évente kétszer történik megyei ill. vá­rosi szinten az adatok feldolgozása. Fontos - összehasonlítani az egyenlőtlen évközi meg­oszlások miatt az éves adatokat.- Születési ill. csecsemőhalálozási adatokat súlyszerinti ill. haláloki bontásban értékelni.- Cél, hogy az egyes kóroki tényezőket úgy csoportosítani, hogy azok minél jobban rámu­tassanak az alapvető problémákra, amelyek nemcsak a halálozás csökkentése, de a megelő­ző tvékenység szempontjából is alapvető jelen­tőségűek.- Szülések száma csökkenő tendenciát mutat.- A csecsemőhalottak száma évről évre csökken.- Megyei és országos adatokat is figyelembe véve a paksi értékek nagyon jók. Ez az eü. gondozási körének (terhes gondo­zás, védőnői munka, gyermekorvosi munka, stb.) megfelelő voltát bizonyítja.- Legnagyobb tehertétel a koraszülések. Az 1500 gr. vagy annál kisebb súllyal születettek - éretlenek. Ezek száma meghatározó egyes évek adatai­nál. Pl. 1979-ben észlelt magas csecsemőhalálo­zási értéket is abban az évben született 3 kis­­súlyú ikerpár elvesztése okozta.- Halvaszületések száma évről évre csökken.- Fejlődési rendellenességek előfordulása az egyenként értékelt esetekben nem gyakoribb, sőt a korszerű terhesgondozás következtében csökkent.- A csecsemőhalottak kortörténetét egyen­ként megvitatjuk az egészségügyi körzet tagjai­nak részvételével. A gyermekorvosok és védőnők munkáját jól fejlődő, egészséges életmódot követő gyermek­populáció jellemzi. Cél: az eddig elért jó ered­mények további biztosítása és a fiatal generáció egészséges életre nevelése, a tudomány fejlődé­sével egyre növekvő ismeretek felhasználá­sával. Dr. Angyalosi Zsuzsa Emlékezzünk régiekről A lovagiasság, vitézség és önfel­áldozás a középkorban nem ment ritkaságszámba, sőt néha a fejedel­mek mutattak követendő példát erre. 650 évvel ezelőtt, 1330-1340 kö­zött, Havasalföld vajdája, Bazarába orozva rátette kezét Szörény vár­megyére, sőt bandájával a várat is megszállta. Károly Róbert király, Szécsényi Tamás erdélyi vajda és Szécsi Dénes volt Szörényi bán ta­nácsára elhatározta, hogy a hűtlen vajdát kiűzi a Szörénységből. Baza­rába a magyarok közeledtének híré­re követeket menesztett a királyhoz és kinyilatkoztatta általuk, hogy ha­di kárpótlásul 2000 márkát ígér, kész a bánságról lemondani és egyik fiát kezesül adni, ha Károly Róbert visszavonul seregével. A ki­rály nem hitt neki. Az idő azonban késő őszre járt már, ezért a kopár vidéken csakha­mar élelem- és takarmányhiánnyal kellett szembenézniük. Emiatt Ká­roly Róbert kénytelen volt Bazará­­bával egyezségre lépni, sőt a vajda még kísérőket is adott melléje, akik majd a legrövidebb úton kivezetik a magyar sereget a hegyek szurdo­kai közül. Ámde a hitszegő kalauzok a sere­get egy szűk hegyszorosba irányí­tották, amelynek másik kijáratát Bazarába közben sáncokkal elrete­szelte. A meredek sziklafal tetején tömérdek oláh leselkedett, akik hir­telen hatalmas szikladarabokat, nyilakat, dárdákat hajítottak a mélyben tolongó magyarokra. Lát­va a veszélyt, Szécsi Dezső, a Szöré­nyi bán fia, lovat és ruhát cserélt a királlyal, hogy így talán megmene­külhet, aki szintén nagy veszélyben forgott. Négy napig tartott ez a két­ségbeejtő állapot, melynek végén száz számra borították a magyarok holttestei a szűk szorost, köztük volt a hős Szécsi Dezső teteme is. Maga a király azonban igen kis lét­számú kísérőjével megmenekült. Nagy Lajos király 1347-ben Itá­liában járt seregével, de Salemo előtt a megáradt Silaro folyó útju­kat állta. A király egyszercsak egy magyar legényre lett figyelmes, aki a lovát készült megitatni. Hogy megtudja a víz mélységét, ráparan­csolt a vitézre: lovával ugrasson a vízbe. A vitéz habozott: „Félek, uram királyom - hogy elragad az ár. Ne félj semmit, biztatá a király, - csak ugrass be.” A katona engedel­meskedett. De alig ért a vízbe a lo­va levetette és partra vergődött, de ő maga már-már elmerült. A király látva vergődését nem sokat teketó­riázott, hanem köpenyestül a vízbe vetette magát. Éppen a széles kö­peny segítségével a víz felszínén tudott maradni, szerencsésen elér­te a fuldoklót, megragadta üstöké­nél fogva és a partra úszott vele. A parton álló magyar sereg szinte megkövültén körülvette és nagy ovációban részesítette bátor kirá­lyát, kiért eddig is éltek-haltak. Két év múltán, 1458-ban, a törö­kök már elfeledték nándorfehérvári vereségüket és a szultán Mezid bé­get, a főlovászmesterét bízta meg Hunyadi János megleckéztetésé­­vel. A nem csőcselékből verbuvált, hanem rendes lovas katonákból ál­ló seregének minden egyes tagja tudta, hogy Hunyadit élve vagy hal­va a török császár elé kell vinniök. Mikor a magyarok erről kémeik út­ján értesültek, Kemény Simon er­délyi nemes, aki termetre igen ha­sonlított Hunyadihoz, azonnal jelentkezett, hogy adja meg neki azt a kitüntetést, hogy a csata alatt a ve­zér ruháját viselhesse, fgy történt és őt, az ál-Hunyadit állították a főhad élére. Kemény csapata sokáig hő­siesen küzdött, mert a törökök min­den áron őt akarták elfogni. Ezzel módot adott arra, hogy a valódi Hunyadi János a törököket teljesen körülfogja és csapatukat tönkrever­je. 20000 török holtteste maradt a csatatéren, köztük Kemény Jánosé is, de maga a török vezér sem kerül­te el végzetét. Mezid bég fiával együtt életével fizetett a dölyfos és lekicsinylő magatartásáért. Az igaz ügy még sosem vallott kárt. Dr. Németh Imre PAKSI HÍRNÖK 8 1990. DECEMBER 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom