Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-13 / 22. szám
Volusianus császár 252-ben állított szobrának feliratos talapzata A fentiek szerint immár nemcsak leletek, hanem a különböző korszakokban épült erődítmények tárgyi maradványai is bizonyítják Lussoniumban a római katonai jelenlétet az I. század utolsó negyedétől a V. század elejéig. A helyőrségre vonatkozó adatok igen szűkösek. Nagy kár, hogy a fentebb Oplus Laepocus Volsetis f. csapattestét a felirat nem említi meg. Bölcskén került elő másodlagos lelőhelyről egy Marcus Aureliusnak szentelt szobortalapzat, amelyet a cohors I. Alpinorum peditata állított. Mivel Bölcskén a feltételezések ellenére sem számolhatunk katonai táborral, a felirat eredeti lelőhelyeként Dunakömlőd jön számításba. Valószínűleg 202-ből származik P. Clodius Severus praefectus és csapata, a coh. I Alpinorum eguitata Fortuna Salutaris tiszteletére állított oltára. AIII. század elejére tehető a Dolichenus-háromszög, amelynek előlapján felirat is olvasható, miszerint P. Aelius Lucilius, a cohors I. Alpinorium eguitata centariója ajánlotta ezt a tárgyat az istennek. A felirat értelmezésére alább még visszatérek. Dunakömlődről származik végül az a Volusianus szoborbázis, amelyre 1972-ben én figyeltem föl egy udvaron. A 252-ben vagy 253 első felében állított szobrot a cohors I. Alp. eguitata Galliana Volusiana készíttette. Fontosak még továbbá csapattörténeti szempontból a katonai diplomák, amelyek részben lelőhelyük révén, részben csapatfölsorolási rendjük révén diszlokációs kérdéseket segítenek eldönteni. A Lussoniumban előkerült diplomák tulajdoLussonium feltárásának újabb eredményei (III) nosai a cohors I. Thracum Germanicaban teljesítettek szolgálatot, mivel azonban ez a csapat nem itt, hanem Annamatia (Baracs) castellumában állomásozott - nincs alapunk és okunk feltételezni, hogy rövid időre Lussoniumba helyezték a II. század derekán e diplomákat ilyen szempontból nem hasznosíthatjuk. Egy másik diploma a közeli Alsószentivánon került elő. A 159-ben kiállított okmány eredeti tulajdonosa a cohors I Alpinorum eguitata kiszolgált lovasa volt. A távolabbi környékről, Felsőnánáról származik a 98-ban kibocsátott diploma, amelyet a cohors I Augusta Ituraeorum egy veteránja számára állítottak ki. Egy feltehető tévedés folytán Nagy T. ezt a falut Várdomb közelében képzelte el, ez azonban téves. Várdomb közelében Alsónána található. így azonban az a következtetése sem lehet helytálló, hogy a fenti cohors a közeli Várdomb táborában feküdt. Amennyiben a lelőhelyet számításba vesszük az állomáshelyvonatkozásában, csak Lussonium jöhet számításba. Ezekből az adatokból a következőképpen lehet rekonstruálni Lussonium csapattörténetét. A palánktábor építésére legkésőbb Domitianus idején került sor. A két számba vehető csapat a cohors I Augusta Ituraeorum, amely a 80-as évektől Pannóniában állomásozott, és biztos állomáshelyét sehol sem ismeijük, valamint a cohors I Alpinorum peditata, amelynek Marcuso korából származik a legkorábbi helyi emléke, de a topográfiai csapatfelsorolás alapján már Radnóti Aladár és Barkóczi László feltételezte, hogy Trájanus alatt, a II. század elején került Lussoniumba. A Flaviusok óta Pannóniában állomásozó csapat 92-ig valószínűleg Poetovióban (Ptuj) feküdt, utána egyes feltételezések szerint Carnuntumba Deutsch-Altenburg, majd Lussoniumba vezényelték. Mivel a carnuntumi állomásozás csak feltevés, a csapatot minden további nélkül közvetlenül is Lussoniumba vezényelhették. Lussonium későbbi helyőrségeként a korábbi kutatás a cohors I Alpinorum eguitata csak egy rövidebb idejű állomásozásával számolt a markomann háborúk végétől a III. század elejéig, ahonnan Mursa körzetébe vezényelték volna. Ez a feltevés azonban az újabb adatok és vizsgálatok fényében módosításra szorul. Egyrészt a Volusianus-bázis felirata bizonyítja, hogy az eguitata-egység a III. század derekán is Lussoniumban volt, másrészt a peditata-egységre vonatkoztatható egyetlen adatról, a Dolichenus-háromszög feliratáról az alaposabb vizsgálat kimutatta, hogy azt nem a peditata-, hanem az eguitata-egység centuriója készíttette. A kérdéses hely - poncolt felirat - a következőképpen tiangzik: COH I A PEO. A két lehetséges olvasási mód coh I. Al. ped, és coh I. Alp. eq. Kétségtelen, hogy az A lábánál is van egy L-ligaturára utaló vízszintes vonal, ilyen azonban - sőt hosszabb - a P lábánál is van, amire korábban nem figyeltek fel. Döntő számomra még az is, hogy az utolsó betű is fordított D-t mutat, ami elképzelhetetlen. Ilyen szögletes, jobb alsó sarkánál csúcsosodó betű csak Q lehet. Az equitatafeloldás mellett szól végül az is, hogy ellenkező esetben az Al(pinorum)-rövidítést kellene elfogadni, a csapatnév ilyen, 2 betűs rövidítése azonban egyetlen más esetben sem fordul elő. Mindezek alapján azon kutatók álláspontját tartom helyesnek, akik az equitata-egységet látták ebben a feliratban, és a felhozott bizonyítékok nézetem szerint elegendők a vita végleges lezárására. Eszerint a markomann háborúk után, 180 táján az addig Matricában állomásozó coh. I Alp. eq. került Lussoniumba, ahol folyamatosan teljesített szolgálatot a III. sz-ban is, és feltehetőleg a század 50-es és 60-as éveinek harcaiban morzsolódott föl, bár a feliratállítás szokásának gyérülése miatt az sincs kizárva, hogy megérte a IV. századi átszervezést. Úgy tűnik, hogy ez a csapat építette át kőbe az addigi palánktábort. A korábbi helyőrségről - coh I Alp. ped. - nincs tudomásunk, de igen valószínű, hogy az eddig a testvércsapatra vonatkoztatott mursai felirat ehhez az egységhez kapcsolandó. A késő római erőd építése már valószínűleg a Notitia Dignitatumból ismert cuneus equitum Cohstantianorumhoz fűződik, a csapat 360 táján Intercisába való áthelyezése után pedig a leg. II. adiutrix egyik egysége teljesített itt szolgálatot. Ez magyarázhatja a légió késői bélyeges tégláinak itteni fölbukkanását. Az erőd katonai megszállásával a század végéig illetve az V. század elejéig számolhatunk, adatok híján azonban ma még nem lehet Lussonium végnapjait pontosan körvonalazni. DR. VISY ZSOLT A Dolichenus-háromszög előlapján olvasható poncolt felirat 1990. NOVEMBER 13. 15 PAKSI HÍRNÖK
