Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-30 / 21. szám
Jutkának Béke kékkel és reménység zölddel kísérlem most meg a lehetetlent. Csillagsorsú ember szép üzenetével jövök s kinyújtom két erős kezem. Osztatlan szerep kétes vállalása talán bogáncs lesz virág helyett. Mert én eddig mindig a fényben éltem talán nem értem a beborult eget. Nem értem én az élet vad csatáit, a kósza lélek tévelygéseit. Üvegháznyi falak megvédtek sokáig, virágszirmos párnám most is boldogít. Talán lesz úgy, hogy kedvesem kezében törékeny szívem nem lesz csak cserép? Talán lesz úgy, hogy holdvilágos éjjen a tücsökzene már nem andalít? Azt tudom, ha megszólal a vészjel, mint harcra kész mén, száguldani kell. És tenni, tenni, öszvérmakacs hittel amit nem ész de érzés követel. Nem kérem, holnap rózsaszínben ébredj. Nem kérem, vedd fel álság köntösét. Nem kérem, hogy zord, megtagadott hittel újra régi - az el nem ment legyél. -De kérem azt - bár kérni ritkán szoktam - hogy be ne csukd a szivárványkaput. És kérem azt, hogy egyszer jobb napokban derengjen fényt a sötét alagút. Ne felejts! De kérlek, hogy bocsáss meg! És életedből szakíts ki világnyit, szórd szélnek szilánkká szakadt, megfáradt társad kínzó kínjait. L. Németh Erzsébet 1990. OKTÓBER 30. Emlékezzünk régiekről Paksy Anna levele, 1540. november 1. „Zerelmes uramnak Naghsagos Reway Ferenc uramnak Nadprispansagnak Helytartoyanak et Turoc vármegye főispánjának etc. adassák e levél.” Szerelems uramnak nagyságos Révay Ferenc uramnak nádorispáni helytartónak és Turóc vármegye főispánjának stb. adassák e levél. A török hódoltság területéről, melybe Paks és vidéke is beletartozott, a Paksy család, más birtokos famíliákhoz hasonlóan elmenekült, részben Erdélyben és a Felvidéken, részben a királyi országrészben, Nyugat-Dunántúlon telepedett le. Utódai kihalásukig, ha nem is összefüggően, de gyakran feltűnnek az oklevelekben, magánlevelekben. Bár még sokáig az írástudatlanságáról közismert középkori állapotok között éltek, nemcsak a magasabb tisztségeket betöltő férfitagjaik, hanem asszonyaik is sűrűn levelezgettek. Egy ilyen korai, 450 évvel ezelőtti levélről lesz szó, mely nemcsak családi jellegű adatokat tartalmaz, melyekre írója céloz, de nem fejti ki részletesebben, hanem utazásról, gyermeknevelésről, nemzeti eseményekre történő utalásról is szól, mintegy rámutatva, hogy az asszonyok már akkor figyelemmel kísérték a politikai eseményeket is. A levél írójának nyelvezete nehézkes, mint fent olvastuk, csupán azért közöltem szó szerint, hogy a kései utódok azt elolvasva érzékelni tudják annak sajátosságait. A továbbiakban Paksy Anna örül férje egészségének, majd valamiféle asszonyi pletykába való belekeveredéséért kér bocsánatot, ígérve, hogy soha többé efféle dologba nem keveredik. Annyit elárul erről, hogy valami Simon deák házasságával kapcsolatos dologról van szó, amiről férje is értesült. A sötétedést kedvesen és korhűen így fejezi ki: „... kegyelmed levelét gyertyavilágnál hozták.” Megtudjuk, hogy a család utazásaira nemcsak fedeles társzekeret tartott, hanem hintót is. Ezért kéri férjét, írná meg melyikbe foghasson be. Közli, hogy gyermekeinek taníttatását házi mesterre szeretné bízni, ezért, mint írja „... nagyon jó lenne ha rá tudná az ismerők deákot a leköltözésre bírni, kit mindjárt a szekérrel magával is hozhatna az udvarházukba”. Floliccsal kapcsolatban megjegyzi, jó lenne, ha az ügy kedvezően oldódna meg számukra. Holies Nyitra vármegyei település volt, hajdani vára igen sok kézen ment keresztül. Valószínű most is a vele kapcsolatos eseményről van szó. A levél írója Paksy Anna, a felvidéki ősi Révay család egyik tagjának, Révay Ferencnek a neje volt. Atyja, Paksy János Mohácsnál esett el, mint Tolna vármegye első alispánja. Annával egy időben menekültek el Paksról fivérei: János, Ferenc és György, valamint unokatestvérei Lajos, Jób és László, akiknek birtokközpontja Bölcske volt. Közvetlen kapcsolatuk ezután megszakadt, de ezt levelezéssel pótolták. Révay Ferenc a 16. században buzgón pártfogolta a protestantizmust, ennek ellenére a katolikus Paksy család egyik nőtagját vettel el feleségül, s mint kiviláglik a levélből, igen szépen, szeretetben megfértek egymás mellett, az akkor oly csatazajos Felvidéken is. A művelt Révayak különösen sokat leveleztek. Már akkor híres levéltárukban, melyet Révay Simon turóczi főispán saját birtokán, Stjavnicskán rendezett be és szigorúan őriztetett, van egy elkülönített csomag, mely a család Tolna megyei kapcsolatait és többek között paksi birtokiratait is tartalmazza. Ennek egyik igen becses darabja Paksy Anna levele, mely Paks 16-ik századra vonatkozó írásbeli emlékeinek legrégibb példánya. Hadd zárjam le a visszaemlékezést a levél utolsó soraival. „... erek isten tartsa meg k.mynden yoval es mynden zerencsewel, hoza meg. Szalynyaba kewlt ez lewel zerdan, zent Martonnap elewt, anno 1540. Anna Paksy Nagsagos Reway Ferenc vram hazas tarsa.” Örök Isten tartsa meg kegyelmedet minden jóval és jó szerencsével vezérelje haza. E levél Szkalinyában kelt, szerdán, Szt. Márton napja (november 11.) előtt az 1540-ik évben. Paksy Anna, nagyságos Révay Ferenc uram házastársa. Dr. Németh Imre 11 PAKSI HÍRNÖK
