Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-30 / 21. szám
Lussonium feltárásának újabb eredményei (II.) Nemzetközi Oktatótelevíziós Szeminárium Fekete György üdvözli a szeminárium résztvevőit (Folytatás a 7. oldalról.) A 215 m hosszú és ismeretlen szélességű késő római erőd belső oldalához más erődök szerkezetében hasonlóan épületek támaszkodtak. Az erőd sarkában egy talán a szokásosnál is jelentősebb méretű lakóépület állt, amelynek két külső falát az erőd fala alkotta. Belső falai csak részben, azok is csak az alapozás alsó kőrétegében maradtak meg, így alaprajzát csak hozzávetőlegesen lehet megadni. A praefumium falai fö fatechnikával készültek, 2 m-ként 1 oszloppal. Az épület délkeleti sarkában egy kisebb helyiség különül el, amely fűtőhelyiségként szolgált. Az innen nyíló, előbb kőlapokkal, majd téglával kiépített fűtőcsatoma egyenesen halad ÉNy-i irányban, majd a nyílástól 2 m-re villásan elágazik. Egyik ága egyenesen haladt tovább, a másik pedig nyugati irányban. A felszín kopása miatt sajnos mindkettő hamarosan megszűnik. Az épületnek erős, döngölt agyagos járószintje volt, amely az újkori sánc által védett területen néhány négyzetméteren megmaradt. A járószinten Valentinianus és Valens Ven néhány kisbronza, valamint néhány Terentius-Qnadribur bélyegű téglatöredék került elő. Az épületnek volt egy korábbi giumjárószintje is, a leletek alapján az is IV. századi. Az épület déli falából egy újabb fal ágazik ki, amelyik az erőd falával párhuzamosan haladva egy mintegy 5 m mélységű helyiséget határolt. Erről az épületről nem tudunk többet, viszont a fal két oldalán tártuk föl a 11. és 14. gödröt, amelyek nem kis meglepetéssel szolgáltak. A két gödör nagyjából azonos nagyságú volt, mindkettő szabályos méhkasformában. Oldalaikat lesimították, aljukat kitapasztották. A közelükben levert cölöpök valamilyen tetőzetet tartottak fölöttük. A raktárgödrökben azonban nem élelmiszer-maradványok, hanem nagyszámú vas- és bronzeszköz, különböző használati tárgyak, mécsesek, és egy vésett díszű kék üvegtál pereme került elő. A 3 sisak, a pajzsdudor, a vasládához tartozó veretek arra utalnak, hogy e tárgyakat elrejtették a IV. század végi vagy az V. század eleji zavaros időkben. Erre az időre, az V. század első évtizedeire tehető Lussonium rómaiak által való föladása. Talán a tovább is itt élő lakossághoz kapcsolható az 1. épület keleti oldalán sajnos csak cölöplyukjai révén ismert, de a késő római kőalapozású épületeknél mindenképpen későbbi építmény, amelyből azonban nem lehetett leleteket elkülöníteni. A katonai vicus néhány épülete a castellumtól délre állt, így Tessimarus háza is, ahol a katonai diplomák előkerültek. Ebből az épületből eddig csak néhány rövid, az újkorban erősen szétdőlt falszakaszt ismerünk, de valószínűleg ehhez tartozik az az É-D irányú fal is, amelyre a néhány évvel ezelőtti tereprendezés során a helybeliek találtak rá a fennsík alsó teraszának nyugati peremén. A vicus nagyobb része azonban nem itt, hanem az erődtől délre terült el, házai részben a via principalis folytatása, valamint a domb nyugati tövében vezető limesút mentén álltak mintegy 400-500 m hosszúságban. A felszínt bőségesen bontó kő- és tegulatörmelék kőből emelt házakra vallanak, az összegyűjtött leletek a II-IV. századból származnak. Valószínűleg ezen a területen állt az a templom is, amelyben a Jupiter Dolicheus híres kultusztábláját őrizték, és amely a múlt század tízes éveiben került elő. A településhez tartozó temető pontos helyét nem ismerjük. Az a legvalószínűbb, hogy a vicustól délre kivezető út mentén van. Egy másik polgári települési egység Dunakömlőd dombjának déli oldalában van, ahol 1987- ben egy római kemencét tudtunk megfigyelni - feltárására sajnos nem volt mód - utóbb pedig Csizmadia Gábor talált a környéken nagyszámú római cserepet, terra sigillata töredé-DR. VISY ZSOLT (Folytatás a 3. oldalról.) Felismertük, hogy csak akkor tudunk a tudatlanságra, az információhiányra, a manipulált közhangulat okozta félelmek leküzdésére hatékonyan reagálni, ha nyitunk a közvélemény felé, részt vállalunk az általános ismeretterjesztésben és felhasználjuk a különböző médiák közvéieményformáló és alakító lehetőségét. Az a politikai fordulat, ami bekövetkezett, az egyre nyitottabb tájékoztatás és demokratizálódás segíti ezt a nyitási törekvésünket. Kötelességünknek érezzük, hogy mindazt a tudást és tapasztalatot, amit szereztünk és felhalmoztunk az atomerőmű létesítése és üzemeltetése alatt, publikáljuk és tegyük közkinccsé, mert hitünk szerint ez az a tecnika, ami átvezet bennünket ajövő évezredbe. Tenni szeretnénk azért, hogy a közvélemény megismerje az atomenergetikát, annak kockázatát össze tudja vetni az alternatív energetika kockázatával, és megalapozott ismeretei birtokában vállalja és fogadja el azt. A magyar közönség tapasztalhatta, hogy az elmúlt másfél, két évben egyre többször találkozik a sajtóban, rádióban és a televízióban olyan tudósításokkal, riportokkal, tájékoztatókkal és népszerűsítő ismeretterjesztő beszélgetésekkel is, melyek mind azt célozzák, hogy egyszerűen, közérthetően, mégis mindenki számára érthetően megismertesse azokat a fogalmakat, ismereteket, amelyek birtokában minden ember önmaga képes véleményalkotásra. És a cél az, hogy minden eszközzel segítsük ezt az egyéni véleményalkotást. A televízió, mint a legnagyobb és leghatékonyabb „iskola” tálcán kínálja egy egész ország hallgatóságát. Úgy gondoljuk - most már a televízió néhány lelkes munkatársával együtt is -, hogy házasítsuk a televízió adta technikai lehetőséget a mi tapasztalatainkkal és tudásunkkal annak érdekében, hogy minél szélesebb rétegek szerezzenek alapvető ismereteket az atomtechnikából. Megismerve a szeminárium programját, témaköreit és módszertani elképzeléseit, nem volt nehéz azonnal felismerni, hogy ez az elképzelés, ezek a módszerek és lehetőségek mennyire egybeesnek törekvéseinkkel. A szervezők által felvetett kérdések bennünket is foglalkoztatnak, mi is keressük azokat a formákat, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban eljuttatni a közérthető és a közérdeklődést kielégítő információkat. Az elmondottak alapján talán érzékeltetni tudtam Önökkel érdeklődésünk magától érthetőségét és azt, hogy milyen egyszerű okból, hogy tud egybeesni két - látszólag egymástól messze eső - szakterület elképzelése, tervei, indíttatásai. így érthető, hogy megtiszteltetés számunkra az, hogy vállalatunk fővédnöke lehet ennek a szemináriumnak. Abban a reményben figyeljük a szeminárium programjait, hogy egy most induló, nemes célokat szolgáló hosszú távú együttműködés kezdeténél bábáskodunk, hogy sokat tudunk tanulni, új kapcsolatokat teremthetünk, közös produkciók készítésének részeseivé válhatunk. De túl ezeken, az itt hallottakat közvetlenül is hasznosíthatjuk saját közép- és felsőfokú iskoláinkban, vállalati oktatási rendszerünkben és nem utolsósorban üzemi és városi kábeltelevíziós próbálkozásainkban. Hölgyeim és Uraim! Kívánom, hogy oktatótelevíziós szemináriumuk sikeres legyen, köszönöm figyelmüket. PAKSI HÍRNÖK 8 1990. OKTOBER 30. Jól láthatóak a facölöpök helyei
