Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-16 / 20. szám
Hol játszhatnak a malomhegyi gyerekek? Nagybevásárlásból hazafelé tartva három gyermekem kíséretében utcabeli ismerőseinkkel pár pillanatra beszédbe elegyedtem. Mire észbekaptunk körülbelül 16 kisiskoláskorú gyermek futkározott, hangoskodott körülöttünk. Előjött a szó, a gomba mód szaporodó házakról, a gyerekek nyári szünidejéről és arról az aggodalmunkról, hogy nincs egy elkerített, az úttestnél biztonságosabb hely, ahol a lurkók nyáron kiszaladgálhatják magukat. Antalné Julika beszámolt arról a levélről, amit ez ügyben májusban írt és körülbelül 100 itt élő lakóval aláíratott a paksi tanács fejlesztési osztályának. Idézet a levélből: „Nagy örömünkre szolgál, hogy a malomhegyi lakótelep sokéves szünet után ismét fejlesztésnek indult. A lakóházak tízesével épülnek. Szerencsére a bolt is megépült, ami nagyban meghozta az idetelepülni szándékozók építési kedvét. Egy ilyen fejlődő városrészben - ahol fiatalok építkeznek - sok gyermek is van. A kertes családi házas jelleg miatt a játszótér vagy egy grund a tervezők, városfejlesztők elképzeléseiből azonban úgy látszik kimaradt. Gyermekeink természetes mozgásigényüket kénytelenek az utcán kiélni. Ez idáig szerencsére még baleset nem történt, de sok esetben ez csak a szerencsén múlott. Az építkezések, az egyre több személy- és teherautó, valamint a tizenéves motorosok száguldásától féltjük gyermekeinket, aggódunk testi épségükért. A fent említett probléma megoldásaként a következő megoldást szeretnénk figyelmükbe ajánlani. A fotón is látható Arany J.-Erkel utca sarkán levő területen tanácsi segédlettel egy elkerített játszóteret szeretnénk kialakítani.” A tanács válasza: „Pakson a Malomhegyen az Erkel Ferenc utcában lévő területtel kapcsolatban egyeztettünk a PVT V. B. építési osztályával, valamint a főkertésszel. A PVT V. B. építési osztály állásfoglalása, hogy a szóban forgó telket úgy kell véglegesen kialakítani, hogy oda a lakótelepet kiszolgáló kisebb üzletek is épülhessenek, valamint a gyermekek számára is jusson játszótér. Sajnálattal közöljük, hogy ebben az évben a társadalmi munkás pénzügyi keretbe már nem fér bele a terület rendezése, de természetesen nyilvántartjuk igényüket, és a terület „felosztása” után a főkertész elkészíti a játszótér tervét. Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét, és előre is köszönjük lelkes munkájukat.” Ez a probléma a nyáron még fokozódott. Mivel ez a kérés körülbelül 60-70 kiskorú érdekében történik, a tanács bizton számíthat a környéken élő felnőttek, szülők társadalmi munkájára, gyakorlati közreműködésére. A tanácstól türelemre intés és pénztelenségre hivatkozás helyett erőgépeket várunk, mellyel a telken levő földkupacokat elsimíthatjuk és a gyerekek számára biztonságot nyújtó kerítést felállíthatjuk. De mikor az ember, a szülő, az anya azt látja, hogy gyerekeinek egy izgalmasnak induló labdajátékot 2 percenként abba kell hagyniuk az erre közlekedő autók miatt, aztán megunva a „félreállításokat”, a folyamatban. levő építkezéseken, téglarakásokon, gödrökben keresnek menedéket, akkor nem nyugtat meg, hogy igényünket már nyilvántartásba vették. Gondűző Kedves Emma! Ismét egy kis késéssel, de folytatjuk a választ. Reménykedtünk, - s még reménykedünk is, hogy tájékoztat bennünket hogylétéről, s nem utolsósorban arról, afnil kérdeztünk Öntől a teljesebb és kielégítőbb válaszadás érdekében: hogy viselkedik a férje, ha előfordul nála alkoholmentes állapot, mennyire hasonlít vagy éppen mennyire nem hasonlít ahhoz az emberhez, akihez egykor az életét kötötte. Tájékoztatása részleteiről illetve mélységétől fiiggően tudunk megkísérelni valamiféle prognózist felállítani, vagy legalább diagnózist kialakítani. Nem vonjuk kétségbe, hogy ittasan minősíthetetlen magatartást tanúsít a félje. De ez a jelen vagy a közelmúlt. Kedves Emma, minden ember hajlamos a múltat szebbnek látni viszszatekintve mint amilyennek az átélésekor valóban érezte. Azt próbálnánk felderíteni, a félje az alkohol által előidézett helyzet előtt milyen típusú ember volt. Inkább türelmes vagy ingerlékeny. Hajlamos volt másokra, az Ön és a gyerekek problémáira odafigyelni? Vagy esetleg akkor is inkább önmagával törődött? Szokott-e - régen - ajándékkal kedveskedni a családjának vagy nem érdekelte, hogy Önök mit és hogyan szeretnének tenni. Ehhez hasonló kérdésekre kellene válaszolnia - ha akar - elsősorban saját magának, dehát nekünk is, hogy egy kicsit többet segíthessünk. A férje személyiségében beállt változás mértékét és súlyosságát szeretnénk felmérni az Önnek segítségül megrajzolandó kép pontossága érdekében. No meg azért is, hogy az alaposabb ismeret alapján valami „recept”-félét vagy inkább összetett javaslatot nyújthassunk Önnek. Ha összefogunk, az Ön személyére vonatkozó ismereteivel és a mi szakértőink tapasztalatával, hátha valamennyit sikerülne javítani az Önök otthoni helyzetén. Az is természetesen nagyon érdekel bennünket, valóban az elköltözés mellett döntött-e vagy esetleg már le is zajlott, vagy elviselhetőbbé vált-e otthon az élet, s tovább próbálkozik valamiféle közösség fenntartásával. Kérjük, tájékoztasson, sorsa valóban érdekel, s hátha segíteni is tudnánk egy nagyon keveset Levelét várva további üdvözlettel: A Gondüző 1990. OKTOBER 16. 7 PAKSI HÍRNÖK
