Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
Acsádi Rozália gyere velem szélsuhogás íöldretekintő napraforgók sápadt arcukon a nyár sebei égnek elporlott idő lebeg a fák fölött akácok sírnak érted siet a szél sebet hasít a napvirágos égre gyere velem talán még tehetünk valamit érte László-Kovács Gyula: r Áldott a fény Hanyatt fekszem a fűben, s fölöttem vitorlát bont a hajnal. A keleti nap első ajándéka fáradt szemhéjamat pitykézi a sugaras fénnyel s felébreszt, hogy zsoltárral köszönthessem a reggelt és a beszélgető fecskéket. Áldott a világ, amely gyönyörködtet és kezem mozdulatát vezérli, hogy az ujjaimban lüktető vér narancsrózsás mosolyt simogasson a kedves arcára. S haja, a büszkén leomló, magához csalogathassa a fölzúdult napfényben megvakult kölyökpillangókat. S áldott a fény, amely beragyogja egünket, s álmainkba is belopózik és lángtulipános karddal üldözi el a szívünket bitorolni merészelőket. A pillanat végtelen hosszúságú: és csak a gyermeklabdányi nap uralja a pusztaság fölé feszülő eget, ahonnan égi lajtorja ereszkedik alá, egészen az indigókék tó víztükréig. Azon kúszik le a hold és állandó kísérői, az izgága csillagok, hogy megmerítkezzenek a hullámokban s a hínárból kötött függőágyakban aludni téljenek. Tükörfényesre csiszolt a halak teste, pikkelyeik kislányok gyönyörű Szent János-napi búcsúajándéka, ezüstösen és aranyosan szép: nyakra illeszkedő ragyogás, amely a rőzselobbanás összeölelkező lángjainál tűzpiros-korallszínben izzik. És a függő: csengő-bongó, szél fuvallatára egymáshoz simuló frllémyi csoda. És a vízivirágok, az alig arasznyi mélyben lebegő opálzöld száraikkal az apró buborékokba kapaszkodó vízivirágok. Ringó levelei mögé bújnak a vaksi vízicsigák s a vándorló békák. Hanyatt fekszem a fűben, s fölöttem a nap merítőhálójával összefogdozza az előmerészkedő fodrosszélű felhőket és maga köré gyűjti őket. Tiszta az ég, mint a megtérni igyekvők lelke, mint a megpihenni vágyó határtalan szeptemberi délelőtt. Emlékezzünk régiekről 160 évvel ezelőtt, 1830-ban adta ki az ismeretterjesztés magyar úttörője, alig 29 évesen, azóta is sokszor olvasott remek összefoglalóját e vidékről. Tőle tudjuk: Kömlőd abban az időben híres volt búzájáról, Paks pedig fehér- és vörösboráról. Az itt élő magyarok a közepesnél szálasabb, erős, izmos emberek voltak, nyíltszívűek, vendégszeretők. A szabadságot igen szeretvén, ennek félreértéséből gyakran marakodnak egymással. A magyarok folytatnak szarvasmarha-tenyésztést, de kedvelik a szőlőművelést, hisz nem is paksi az, akinek „Poroson” nincsen legalább egy „nadrágszíj” szőlője. Ezenfelül, főleg a reformátusok mesterséget űznek, a többi vallásbeliek inkább fuvarozásból, halászatból, a zsidók kereskedésből élnek. A németek nagyrészt még svábosabban öltözködnek, harisnyájukat, cipellőjüket, főleg nyelvüket megtartották. Titkolódzók, perlekedők, de felette serények és szorgalmasak, a jobb lovak tartására megkülönböztetéssel ügyelnek. Mondhatom, hogy az országban egyetlen vármegye sincs, melyben a mezei gazdálkodás, bármelyik ágát tekintjük is, nagyobb szorgalommal és tudománnyal folytattatna, mint éppen itt. A hazafias érzésű földesuraknak és az itt letelepedett sváboknak köszönhetjük leginkább az egyre növekvő ipart. A zsidóknak pedig, hogy Paks egyre virágzóbb kereskedőhely lett, gabonavásárokkal és népes országos, illetve heti vásárokkal. Fényestől tudjuk, hogy másfél évszázaddal ezelőtt Paksnak már 7000 felett volt a lakossága, mely a felekezetek között így oszlott meg: 4389 katolikus, 1216 református, 1168 evangélikus és 615 zsidó. Néhány éve osztották ki roppant legelőjét a szépszámú lakosságnak, akik azt néhol akácfákkal ültették be. Végül Fényes Elek fontos történelmi adatokkal zárja ismertetését. Eszerint a községben akkor 95 egész jobbágytelek volt, a többi földesúri birtok a nagy határban. A kereskedők közé tartozott 187 mesterember, 30 boltos, 22 Duna-malom és 2 révkezelő, ezenkívül állt a mai „Béke” helyén már a régi nagy vendégfogadó, volt postamesteri hivatala, orvosa és patikája Mindezek tudatában van lehetőségünk feltárni, mi is kopott el azóta mind az erkölcsi, mind ajellembeli, mind a gazdasági javakból, szokásokból, és mi az ami ma is fellelhető közülük. (Folyt, a 18. oldalon) 1990. OKTOBER 1. 15 PAKSI HÍRNÖK Jäger Jakabné illusztrációja
