Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
Aki az első kapavágástól kezdve jelen van Az erőmű építése 1974-től nagy lendülettel halad, és 1975. október 3-án megtörténik az ünnepélyes alapkőletétel is. Erről a 15 évvel ezelőtti eseményről érdeklődtem Szabó József általános vezérigazgató-helyettes úrtól. Arra voltam kíváncsi, mire emlékezik az akkori eseményekből?- Az első, amire visszaemlékszem - mondja Szabó József - az nem más, mint az előkészületek feszültsége. Az erőművet építő gárda első országos szereplése volt ez az ünnepség. Az addig folyó munkáknak nem volt országos visszhangja, ekkor szerettük volna megmutatni, hogy kik vagyunk. És abban az időben nagy jelentőségű volt az az esemény, amelyre olyan magas politikai vezető ment el, mint amüyen Havasi Ferenc volt akkor. Nagy volt az előkészület, sok gondot jelentett a rendezvény koreográfiájának a kidolgozása.- Ha jól emlékszem, akkor itt voltak azoknak az országoknak a nagykövetei is, amely országok berendezéseket szállítottak az erőműhöz. Ugyanis ekkor indult el az atomerőmű-építés területén az a szakosodási program, mely szerint egyes berendezések gyártását különböző országok magukra vállalták. Az akkori idők protokoll szellemétől nem lehetett eltérni, egy ilyen ünnepségen ki kellett, hogy fejeződjön a barátság, az együttműködési készség és az egység.- Ön milyen beosztásban volt akkor?- Akkor még a Paksi Atomerőmű Vállalatot nem alapították meg - csak 1976. január 1-jén - és én annak jogelődjénél dolgoztam, a Nehézipari Minisztérium atomerőmű-beruházás miniszteri megbízott titkárságán, mint műszaki fejlesztési osztályvezető.- Milyen utat kellett bejárnia, amíg ebbe a beosztásba nem került?- Az én életutam a kezdet kezdetétől - az egyetemi évektől - összekapcsolódik az atomenergetikával: 1963-ban a technikum elvégzése után egyetemi tanulmányaimat a Szovjetunióban folytattam, hőfizikai szakon. Az egyetem 4. évének elvégzése után, egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba az éppen kint lévő Szabó Benjáminnal és Csőm Gyulával, aki a műegyetemen az oktató reaktor igazgatója volt. Akkor indult Magyarországon az atomerőmű-építési program. Ők javasolták és kérték, hogy menjek át atomerőművi szakra. Én átmentem, majd egy évet még ráhúztam a Szovjetunióban, mert a különbözeti vizsgákat le kellett tennem. 1969 őszén jöttem haza mint atomerőművimémök fizikus és a KFKI-ban a kutató reaktor ügyeletes mérnöke voltam másfél évig. Ezt követően a Dunamenti Hőerőműben vettem részt erőmű gyakorlaton, majd a paksi beruházás előkészítő munkáit csináltuk a NIM-ben 1976. január 1-ig. Az első kapavágástól kezdve részt vettem ebben a nagy munkában, és a vállalat megalapító munkálataiban is.- Önök akkor nagy hittel és energiával csinálták azt a nagy munkák Mi maradt abból a nagy7 hitből és lendületből?- Abban az időben egy nagyon fiatal gárda kezdett itt munkához, teljes odaadással és hittel fáradozott egy új technika bevezetésén. Őszintén hitte mindenki, hogy újat csinál Magyarországon. Úgy érzem ezt meg is valósítottuk, mert ez a beruházás egy sikeres nagy beruházás a magyar ipar történetében. Amit nagyon sajnálok az az, hogy ezt a beruházást nem úgy ismertették meg az országgal, ahogyan azt kellett volna. Nem magyarázták meg, hogy milyen mű ez, mennyibe kerül, milyen áron termeli a villamosenergiát, és azt, hogy ez az erőmű alapeleme a magyar vülamosenergia-rendszemek. Úgy érzem az akkori fiatal gárda a fiatalságát adta a műhöz, és ma is van bennük szakmailag egy olyan többlet, amivel szeretné folytatni ezeket a régi hagyományokat és szeretnék ha folytatódna a paksi beruházás. Ez szakmailag és erkölcsileg is benne van ezekben az emberekben. A dolog másik oldalát nézve: a világ megváltozott, a külső problémák nálunk is érződnek, rányomja bélyegét az emberek hangulatára. Ezzel együtt kell élni, de ezzel a fiatalsággal, ezzel a hévvel, ezzel a szakmai odaadással, azt hiszem túl lehet lépni ezeken a nehéz napokon.- Annak idején egy egész ország fogott össze az építkezés érdekében. Ma mintha majdnem egy egész ország fogna össze a továbbépítés ellen. Nem gondolja?- Ennek sok jele van. Már mondtam: ezt a beruházást nem ismerte meg az ország, pedig a mű biztonságos, nemzetközi öszszehasonlításban jól megállja a helyét. 1989-ben a világ 330 működő blokkja közül a paksi 3 blokk az első tíz között szerepel. Ezen kimagasló eredményeket lesöpörték az asztalról az ófalui vitával, melynek hordaléka az lett, hogy a szakemberek is elvesztették szakmai hitelüket. Olyan vélemények váltak hitelessé, amelyeket nem lett volna szabad elfogadni, s a szakmai döntés PAKSI HÍRNÖK 8 1990. OKTÓBER 1. A vendégek - 1975. október 3. - sétát tesznek az épülő lakótelepen (MTI-fotó)
