Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

Aki az első kapavágástól kezdve jelen van Az erőmű építése 1974-től nagy lendülettel halad, és 1975. október 3-án megtörténik az ünnepélyes alapkőletétel is. Erről a 15 évvel ezelőtti eseményről érdeklődtem Szabó József általános vezérigaz­gató-helyettes úrtól. Arra voltam kíváncsi, mire emlékezik az akkori eseményekből?- Az első, amire visszaemlék­­szem - mondja Szabó József - az nem más, mint az előkészületek feszültsége. Az erőművet építő gárda első országos szereplése volt ez az ünnepség. Az addig fo­lyó munkáknak nem volt orszá­gos visszhangja, ekkor szerettük volna megmutatni, hogy kik va­gyunk. És abban az időben nagy jelentőségű volt az az esemény, amelyre olyan magas politikai ve­zető ment el, mint amüyen Hava­si Ferenc volt akkor. Nagy volt az előkészület, sok gondot jelentett a rendezvény koreográfiájának a kidolgozása.- Ha jól emlékszem, akkor itt voltak azoknak az országoknak a nagykövetei is, amely országok berendezéseket szállítottak az erőműhöz. Ugyanis ekkor indult el az atomerőmű-építés területén az a szakosodási program, mely szerint egyes berendezések gyár­tását különböző országok ma­gukra vállalták. Az akkori idők protokoll szellemétől nem lehe­tett eltérni, egy ilyen ünnepségen ki kellett, hogy fejeződjön a ba­rátság, az együttműködési kész­ség és az egység.- Ön milyen beosztásban volt akkor?- Akkor még a Paksi Atomerő­mű Vállalatot nem alapították meg - csak 1976. január 1-jén - és én annak jogelődjénél dolgoz­tam, a Nehézipari Minisztérium atomerőmű-beruházás miniszte­ri megbízott titkárságán, mint műszaki fejlesztési osztályve­zető.- Milyen utat kellett bejárnia, amíg ebbe a beosztásba nem került?- Az én életutam a kezdet kezdetétől - az egyetemi évek­től - összekapcsolódik az atom­energetikával: 1963-ban a tech­nikum elvégzése után egyetemi tanulmányaimat a Szovjetunió­ban folytattam, hőfizikai sza­kon. Az egyetem 4. évének elvégzése után, egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba az éppen kint lévő Szabó Benjá­minnal és Csőm Gyulával, aki a műegyetemen az oktató reak­tor igazgatója volt. Akkor indult Magyarországon az atomerő­mű-építési program. Ők javasolták és kérték, hogy menjek át atomerőművi szakra. Én átmentem, majd egy évet még ráhúztam a Szovjetunióban, mert a különbözeti vizsgákat le kellett tennem. 1969 őszén jöt­tem haza mint atomerőművi­­mémök fizikus és a KFKI-ban a kutató reaktor ügyeletes mérnö­ke voltam másfél évig. Ezt köve­tően a Dunamenti Hőerőműben vettem részt erőmű gyakorlaton, majd a paksi beruházás előkészí­tő munkáit csináltuk a NIM-ben 1976. január 1-ig. Az első kapavá­gástól kezdve részt vettem ebben a nagy munkában, és a vállalat megalapító munkálataiban is.- Önök akkor nagy hittel és ener­giával csinálták azt a nagy munkák Mi maradt abból a nagy7 hitből és lendületből?- Abban az időben egy nagyon fiatal gárda kezdett itt munkához, teljes odaadással és hittel fárado­zott egy új technika bevezetésén. Őszintén hitte mindenki, hogy újat csinál Magyarországon. Úgy érzem ezt meg is valósítottuk, mert ez a beruházás egy sikeres nagy beruházás a magyar ipar tör­ténetében. Amit nagyon sajnálok az az, hogy ezt a beruházást nem úgy ismertették meg az ország­gal, ahogyan azt kellett volna. Nem magyarázták meg, hogy mi­lyen mű ez, mennyibe kerül, milyen áron termeli a villamos­energiát, és azt, hogy ez az erőmű alapeleme a magyar vülamos­­energia-rendszemek. Úgy érzem az akkori fiatal gárda a fiatalságát adta a műhöz, és ma is van bennük szakmailag egy olyan többlet, amivel szeretné folytatni ezeket a régi hagyományokat és szeretnék ha folytatódna a paksi beruházás. Ez szakmailag és er­kölcsileg is benne van ezekben az emberekben. A dolog másik ol­dalát nézve: a világ megváltozott, a külső problémák nálunk is ér­ződnek, rányomja bélyegét az emberek hangulatára. Ezzel együtt kell élni, de ezzel a fiatal­sággal, ezzel a hévvel, ezzel a szakmai odaadással, azt hiszem túl lehet lépni ezeken a nehéz na­pokon.- Annak idején egy egész ország fogott össze az építkezés érdeké­ben. Ma mintha majdnem egy egész ország fogna össze a tovább­építés ellen. Nem gondolja?- Ennek sok jele van. Már mondtam: ezt a beruházást nem ismerte meg az ország, pedig a mű biztonságos, nemzetközi ösz­­szehasonlításban jól megállja a helyét. 1989-ben a világ 330 mű­ködő blokkja közül a paksi 3 blokk az első tíz között szerepel. Ezen kimagasló eredményeket lesöpörték az asztalról az ófalui vitával, melynek hordaléka az lett, hogy a szakemberek is el­vesztették szakmai hitelüket. Olyan vélemények váltak hiteles­sé, amelyeket nem lett volna sza­bad elfogadni, s a szakmai döntés PAKSI HÍRNÖK 8 1990. OKTÓBER 1. A vendégek - 1975. október 3. - sétát tesznek az épülő lakótelepen (MTI-fotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom