Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-04 / 17. szám
alföld éjszaka van földre boruló éjszaka akácosok pihennek jegenyék tetején csillag ragyog vándort eligazító csillag szél szólja szét a homokot betemeti láthatatlanná teszi az utakat magányos kóró áll bólogat az időt hívná segítségül akár a fogatlan vének László-Kovács Gyula termékeny nyár termékeny nyár te tűzzel áldott te rétet perzselő esték sötétjébe csavargó tücsköt költöztető hatalmas nyár! holdfényben ázó éjszakáidon bokrossá nő az árokpartokon a vadkapor s a forrófényű szél szertehinti a domboldalon a szőke komló magvait! termékeny nyár te fénnyel áldott sziporkafényekkel színeződsz a lomhán mozgó nagy folyóra és ösvényt taposol a csillagok közé egymástkereső szemeknek egyenes égj ösvényt Acsádi Rozália Elmélkedés a demokráciáról (II.) No, és hogyan vizsgázik a mi bimbódzó ’’többpárti parlamenti” demokráciánk az előző számban felvázolt demokráciaeszménnyel való szembesítés során? Népuralom? Talán inkább párturalom. Pontosabban szólva egy pártkoalíció uralma. Hogy mire alapozom ezt a bizarrnak tűnő megállapítást? Az alábbi tényekre: A Magyar Köztársaság nem a népszuverenitás elvén alapszik. Ha azon alapulna, nem lehetett volna népszavazás tárgya például az a kérdés, hogy ki válassza a köztársasági elnököt; egy a népfenség elvén alapuló demokratikus államban természetszerű, hogy az ország első emberét közvetlenül a nép választja. A Magyar Köztársaság politikai apparátusa felülről lefele épült ki: az országgyűlési választások megelőzték a helyhatósági választásokat, így a parlamenti választások rendjét nem a népakarat, hanem pártközi egyezkedés határozta meg. A listás választási rendszer megfosztotta (s a helyhatósági választások során ismét megfosztja majd) az állampolgárokat attól a lehetőségtől, hogy valamennyi képviselőjüket közvetlenül maguk válasszák meg. így eshetett meg az, hogy néhány képviselőjelölt, aki egyéni jelöltként nem kapta meg a választók bizalmát, a pártlista jóvoltából (tehát a választók közvetlen akaratát „kijátszva” mégis ott feszít a parlamentben. Demokráciánk sorsát illetően baljós előjele az is, hogy az újonnan összeülő parlament első dolgának a házszabályok módosítását tartotta, s ezek sorában is a kétharmados többség kívánalmának korlátozását. Ezek után, lévén a kormányzó pártkoalíció parlamenti jelenléte több mint 50%-os, az országgyűlés szinte alkalmatlanná vált a kormány ellenőrzésére. Annak esélyét, hogy a magyar parlamentben jelentős ellenzék garantálja a választók akaratának érvényesülését tovább rontotta az MDF-SZDSZ kompromisszum. A népszuverenitás elvét sérti az is, hogy a választók elvesztették választott képviselőjük visszahívásának lehetőségét. A parlament összetételénél maradva: foglalkozásomnál fogva örülnöm kellene, hogy megvalósult a költő álma, „a dolgozó nép okos gyülekezete”, hiszen szinte valamennyi honatya értelmiségi, mégis szorongva gondolok arra, hogy hol hallatja majd szavát a munkás. Az utcán? Ki képviseli itt igazán a paraszt érdekeit? Aggodalommal töltenek el a parlamenti közvetítésekből és a híradásokból ismertté vált ominózus jelenetek is: a távollévő képviselő „helyettesítése” a szavazáskor, a Kisgazdák Torgyán-féle „vezérlése” a határozathozatalkor; szóval az, hogy a képviselők a frakcióvezetők árnyékában szinte szavazógépként működnek, megfeledkezve arról, hogy választóik szuverén, felelős egyénként delegálták őket az ország házába. „A hatalmon lévő párt(ok)”, olvassuk egyre többször. Ilyenkor reméljük, hogy csak a szóhasználat helytelen, s az MDF és koalíciós partnerei a nép szolgálatát, érdekeinek képviseletét vállalták, ahogy választási programjukban ígérték. Ennek megfelelően remélhetően az ellenzéki pártok sem hatalmi arénának tekintik a parlamentet, hanem ezt a szolgálatot kérik számon a kormánytól és a kormányzó pártkoalíciótól. Az előző számbeli elméleti fejtegetésben a demokrácia fontos kellékeként emlegettük a kétirányú szabad információáramlást is. Nos, a felülről lefele történő tájékoztatás, úgy tűnik, jól működik, ám az állampolgári reakciók begyűjtésére és hasznosítására szolgáló hálózat még nem épült ki. Gondom van a sajtószabadság értelmezésével is. Demokráciában ez nem jelentheti csupán az újságírói szakma szabadságát, hanem tartalmaznia kell a nyilvános állampolgári véleménynyilvánítás jogát is. (A rádió szorgalmazta „magyar Hyde Park” a demokrácia szemérmetlen megcsúfolása!) A demokrácia szabad, tudatos, egyenjogú állampolgára valós politikai fórumokon tart igényt véleménye hangoztatására. A demokrácia természetesen nem vezényszóra vagy varázsütésre születik. Mint már írtam, születése folyamat, melynek során a konkrét történelmi helyzet malmában őrlődve alakulnak ki szervezeti keretei, formálódik működési mechanizmusa és születnek meg demokráciára érett állampolgárai. A mi demokráciánk születésének körülményei közel sem kedvezőek. A nehéz gazdasági helyzetben felerősödött a távlati célok és az aktuális tennivalók ellentéte: az elkerülhetetlennek látszó, de népszerűtlen, életszinvonal-rontó intézkedések sora próbára teszi az állampolgárok tolerancia-készségét és csökkentik együttműködési hajlamát. S ha ez az irányítás oldaláról cinikus politikai manőverekkel (pl. egy szándékosan rossz időpontban és rosszul megszervezett népszavazással) párosul, s szabad, tudatos, cselekvő egyének közössége helyett terelhető nyájjá válik; vagy - s ez még rosszabb - a növekvő indulatok meggondolatlan cselekvésre késztetik. Mindkét esetben jaj a demokráciának. (Folytatjuk) Gálosi János Tisztelt választópolgárok! FIGLER JÁNOS országgyűlési képviselő minden hónap első és harmadik péntekén tart fogadóórát a Városi Tanács 126-os számú szobájában (I. emelet), délután 14-16 óráig. Ebben az időpontban az alábbi telefonszámon hívható: 75/11-277/141-es mellék. PAKSI HÍRNÖK 6 1990. SZEPTEMBER 4.
