Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-21 / 16. szám
Iskolanézőben - július végén Szokatlanul csendes folyosók, üres tantermek és iskolához nem illő zzajok fogadják a tudás házába betérő kíváncsiskodókat. Lázas tempóban festik és újítják fel a megkopott falakat és padlózatokat. Paks két legnagyobb iskoláját kerestem fel, itt érdeklődtem az elvégzendő munkák felől. A veszekedő demokrácia házában A lakótelepi II. Számú Általános Iskola a város legnagyobb létszámú iskolája, ahol 1200 gyermek tanul 80 pedagógus irányításával. Az iskola igazgatója, Betlehemi Antal éppen megbeszélést tartott, a helyetteseivel próbálta áttekinteni a teendőket. Cigarettaszünet helyett öszszefoglalták gondjaik, terveik, feladataik egy részét. Az iskolában jelenleg festési munkák folynak, ezek közül érdemes megemlíteni a beépített szekrények festését. Ugyanis ezt a munkát a szülők önként vállalt társadalmi munkában végzik el. Két súlyos gondot említett az igazgató: a szellőzés és az udvari világítás megoldatlanságát. A paneliskolában sokat szenvednek a gyermekek és pedagógusok a szellőzetlenség, a levegő hiánya miatt. Az épületnek nincs szellőzése, hamar elfogy a levegő, a gyermek rosszul lesz az órán. Szellőztetni nem tudnak, mivel a felső ablakokat nem lehet kinyitni. Amelyik ablakot ki lehet nyitni, attól pedig félni kell, mert nagy szélben kivágódik és életveszélyessé válik. Nagy szél esetén - ez igen gyakori a lakótelepen - a gyermekeket el kell ültetni az ablakok mellől. Az épületet 1979-ben, a nemzetközi gyermekév tiszteletére adták át! A karbantartási munkák felsorolása után szóba került a tantestület helyzete, és keserűen jegyzi meg Betlehemi Antal, hogy rossz a II. számú iskola közmegítélése. Szerinte ez az iskola semmivel sem rosszabb a többi iskolánál. Az viszont tény: nagy a zsúfoltság, magas a tanulócsoportok létszáma. Az idén 5 első osztály indul, osztályonként 22-23 fő gyermekkel. A zsúfoltságot sikerül csökkenteni az alsó tagozaton, ám a felső osztályokban 35-40 fős létszám mellett kell nevelni és oktatni. A gyermekek szociális helyzete nagyon szélsőséges, vannak nagyon jó körülmények között élő gyermekek, és vannak úgynevezett család nélküli gyermekek, ahol a gyermek a szülőktől csak pofonokat és pénzt kap, családi szeretetet nem, érzelmileg nem kötődnek egymáshoz. Egy ilyen összetételű 35-40 fős osztály pedagógiailag áthidalhatatlan helyzetet teremt. Talán segít majd az, ha az iskola és a család közelebb kerül egymáshoz. Az az elvük, hogy mindenben kikérik a szülők véleményét, így megismerik a családok gondolkodásmódját és egymás gondolatvilágát. Igaz, ez a veszekedős demokrácia helyzetét idézi elő, legalábbis kezdetben, ám hoszszabb távon a veszekedések csitulni fognak, és a demokrácia igazi ismérvei erősödnek meg. Ami számomra örvendetes volt: a rengeteg negatív hatás ellenére a vezetés nem pesszimista. Felmérték és elemezték a helyzetet, tudják mit kell tenniük, bíznak a tantestületben, önmagukban és nem utolsósorban a szülőkben. Sokkal több van ebben a tantestületben, mint amennyit a diplomáik bizonyítanak, mondja befejezésül az iskola igazgatója. És ez jó előjel az új évre! A terjeszkedő iskolaváros Németh Lászlóné, a Beze-Munkában a LAKISZ-brigád rédj Általános Iskola igazgatója sem élvezheti a nyári szabadságát, naponta jár be az iskolába, sok az elvégzendő munka. Ráadásul az iskola öt épületben helyezkedik el, és most készül a hatodik. Mielőtt „több irányba” elrohant volna, néhány gondolatban vázolta a jelenlegi helyzetüket. A Templom téri - a volt zárda épülete - iskolájukban a LAKISZ végzi a teljes felújítást. Az udvaron gyepesítettek, homokozót készítettek, ám nagy gondjuk a kazánház salakjának az elhelyezése. A gyermekek egyre jobban kiszorulnak az udvarról, mert a nyugdíjasház fűtése is erről a kazánról megy majd. Ez aztjelenti, hetente kétszer jön a salakos teherkocsi, rakják és viszik a salakot. Ez olyan port okoz, hogy akár kétévente meszelhetnének. Hiába építenek A volt polgári tetőtere Egy készülő szaktanterem PAKSI HÍRNÖK 8 1990. AUGUSZTUS 21.
