Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-07 / 15. szám
Szakmai értekezlet - játékkiállítással Bölcsődevezetők és védőnők tartották soros szakmai értekezletüket május 29-én délelőtt a művelődési központban a paksi módszertani bölcsőde rendezésében. Dr. Kis Mária megyei főorvoshelyettes megnyitó beszéde után a megye településeiről érkezett mintegy 80 szakember, és a bölcsődei gondozók és a védőnők együttműködését vitatták meg. Strobl Mária pedagógus, a Bölcsődék Országos Módszertani Intézete munkatársa bevezető előadásában szólt a család szerepéről, a múltban és a jelenben felmerült társadalmi problémákról, ezek családokra gyakorolt hatásáról. Hangsúlyozta, hogy a gondok megoldásában jelentős szerep háml a védőnőkre, a bölcsődei dolgozókra, a családgondozói hálózatra. Kiemelte a védőnők és a gondozónők együttműködésének, összehangolt munkájának fontosságát és eredményességét, utalt a kapcsolat fejlesztésének lehetőségeire. Dr. Schultz Károly, a megyei kórház gyermekosztályának főorvosa a megye lakosságának egészségügyi helyzetéről tájékoztatta a jelenlevőket, beszélt az alacsony egészségi kultúrával rendelkező szülőkről, a csecsemők anyatejjel való táplálásának fontosságáról. Ezt követően diaképes előadásban mutatta be a megyei kórház új gyermekosztályát. Végezetül Rózsa Judit, a BOMI pszichológus munkatársa tartott előadást ajáték szerepéről, jelentőségéről a 3-4 éves gyermekek életében. Felhívta a figyelmet arra, hogy a játék a tanulás fontos eszköze, ezért nem mindegy, mikor milyen játékot adunk gyermekünk kezébe. A kereskedelem által kínált játékok sok-sok ötlettel, leleményességgel és egy kis kézügyességgel kiegészíthetők, élményt jelentve az elkészítő szülőnek, gondozónak és a használó gyermeknek egyaránt. Ezeknek az ötleteknek a gazdag tárházát mutatta be az a kiállítás, melyet a házigazdák 15 bölcsőde anyagából állítottak össze. A különféle maradék- és hulla’dékanyagból varázsolt kis állat- és mesefigurák, faliképek, megterített zsúrasztal, a saját készítésű játékok ámulatba ejtették a felnőttet, gyermeket egyaránt. A szakmai értezlet a kiállítás megtekintésével, a módszerek kötetlen cseréjével zárult. Ezt követően két és fél napon keresztül a kiállítást az MMK nagyklubjában az érdeklődők is megtekinthették, a vendégkönyvi bejegyzések szerint a bemutatott anyag egyértelmű sikert és elismerést aratott. Bodó Katalin Részlet a kiállított tárgyakból eredményei I. ta el: 1969-ben terepbejárás során katonai diplomák töredékei kerültek elő. A hitelesítő ásatás során egy újabb, immár teljesen ép katonai diploma is előkerült egy tűzvészben elpusztult gazdasági épület romjai között. A következő ásatásra 1972-ben került sor, amelynek során első ízben sikerült bizonyítani, hogy az újkori palánk omladékai alatt valóban római erőd is rejtőzik. Ezután hosszabb szünet következett, majd 1987-től újabb ásatások kezdődtek, melyek révén napfényre került a Flavius-kori palánktábor, a valószínűleg Marcuskori kőcastellum, valamint a későrómai erőd vallumának és több épületének a részlete. Ezeket az ásatásokat a Művelődési Minisztérium mellett elsősorban Paks városa finanszírozta, amelyért ezen a helyen is köszönetét mondok. Köszönettel tartozom azoknak a kollégáknak és egyetemi hallgatóknak, akik évről évre munkájukkal segítették az ásatás sikerét. Az 1989-ig előkerült leletekből az addigi megfigyelések alapján a JPTE Ókortörténeti és Régészeti Szemináriumának régészeti specializációban résztvevő hallgatóival 1989-ben kiállítást rendeztünk az egyetemen, amely utóbb a paksi helytörténeti múzeum kiállítótermébe került, jelenleg is ott tekinthető meg. Hallgatóink azonban nemcsak ennek a kiállításnak a rendezésében vettek részt, hanem a régészeti anyag földolgozását is részben ők végzik el. Lussonium erődjét a Duna imsósi kanyarulatának ismét dél felé forduló ívénél, a folyó fölé magasodó Sánchegyen vagy Bottyánsáncon építették. A domb tetejéről kitűnő kilátás nyílik északi és keleti irányban, a lábánál adódó átkelési lehetőség minden kor emberét vonzotta. Az Aquincum felől érkező limes út a Dunakömlőd és Bölcske határát képező Gyűrűsi völgy keresztezése után ereszkedett le a dombok lábához, miután a Gyűrűsi völgy déli ódáidban elhaladt a Lussonium előtt ismert utolsó őrtorony, Annamatia-9 mellett. A régi országút a limes út nyomvonalát követi a dombig, ahol rövid időre elválnak, a limes út a castellumon áthaladva (nem zárható ki egy azt megkerülő út léte sem) a Dunához legközelebb eső völgyhajlatban halad tovább Paks felé. Kissé lejjebb a régi, az 1830-as évekig használt országút is visszatér és azonos nyomvonalon érik el Paksot. Lussonium tágabb körébe sorolható egyrészt az az őrtorony, amely a castellumtól D-re - 500 méternyire rajzolódik ki egy légifelvételen, valamint az imsósi ellenerőd, amely a mostani paksi téglagyár magasságában a Duna vízjárta árterében lappang iszaptól eltemetve. A múlt századi folyamszabályozásig a bal parton álló - 100x55 m-es erőd - egyes falcsonkjai a huszas években alacsony vízállásnál még kilátszottak a vízből. Az erőd a Bottyán-sánc lapos tetején épült. A manapság mintegy 220 m hosszú, 30-50 m széles fennsík a római korban jóval szélesebb volt. Hiányzó részét, mintegy 150 m széles sávot a Duna mosta el. Noha sejthető volt, hogy a legkorábbi római erődítmény a Flaviusok korára tehető, 1989 nyaráig hiányoztak a rá vonatkozó bizonyítékok. A korai katonai megszállás legfontosabb bizonyítéka Oplus Laepocus, egy segédcsapat veteránjának a sírköve volt, amelyet stíluskritikai alapon, valamint a hosszú szolgálati idő, 29 év, miatt az Kr. u. I. század utolsó negyedére, legkésőbb a végére lehet datálni. A későrómai erőd északi vallumának feltárása során olyan újabb, figyelemre méltó leletek kerültek elő, amelyek ugyancsak erre az időre keltezhetők, így olyan Ohlenroth-3 típusba tartozó Pó-vidéki terra sigillata tányér peremtöredéke, amelyen girland formájú pálma levélminta van. A néhány más limestáborban, de inkább a tartomány nyugati részén előforduló típus Claudius- Vespasianus korára keltezhető. Egy szórványosan előkerült Drusus-érem is arra utalt, hogy itt legkésőbb Flavius-kori megszállással lehet számolni. Az erőd északnyugati sarkának feltárása azonban sokáig semmijeiét sem adta annak, hogy alatta I. századi rétegek lennének, sőt, a kőbe való átépítés középső császárkori leletei és építményei is csak szórványosan bukkantak föl. Az erőd nyugati oldalán még 1972-ben tett megfigyelés szerint azonban az is világosan kitűnt, hogy a későrómai erőd külső falát II—III. századból keltezhető rétegsoron emelték. Az 1989-ben húzott kutatóárkokban végül megtaláltuk a korábbi erődítésnyomokat, a későrómai erőd árkához közelebb a kőcastellum, távolabb pedig a palánktábor árkát. A meglehetősen furcsa, máshonnan nem ismert elrendezést valószínűleg a nyugati és északi irányban szakadékos, omlékony, meredek partoldal váltotta ki. Feltehető ugyanis, hogy a római korban is fokozatosan omladozó partéi pereménél emelt sáncvonalat az omlások miatt az újjáépítésekor mind hátrébb és hátrébb kellett vonni. így jött létre az a helyzet, hogy a legkorábbi erődítésmaradványok legkívül és legalul, a legkésőbbiek pedig legbelül és legfelül helyezkednek el. Dr. Visy Zsolt 1990. AUGUSZTUS 7. 15 PAKSI HÍRNÖK
