Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-07 / 15. szám
Borbomba A Népszabadságban olvashattunk az idei év szőlőtermésének katasztrófájáról. Rekordtermés ígérkezik, óriási felesleggel. Nem kis fejfájást okoz a hazai bor eladása. Az idei hozam mintegy 1,7 millió hektoliterrel lesz több, az elmúlt évekhez képest. A bolondos időjárás tréfájából még az is előfordulhat, hogy kenyér helyett boráradatban fogunk fürödni. A borászati gazdaságoknak készletezési gondjai is vannak. De még nagyobb baj a pénzügyi része a borügy nek, mivel a bankok - a piaci kilátások ismeretében még 35%-os kamattal sem adnak hitelt a felvásárlóknak. Az Alisca Rt. paksi kirendeltségén érdeklődtem a bortermelés válságos állapotáról. Megtudtam, hogy ők fel vannak készülve a szőlő fogadására. Kellő felszerelés, tárolóhely áll rendelkezésükre és pénzügyi nehe'zségektől sem tartanak. Tárgyalásokat folytatnak nyugati vállalkozóval, aki tőkével finanszírozná a termelést. Ez azonban még csak terv. A szerződéseket a végleges árak kialakulása után kötik meg. Ennek azonban jelen esetben nincs jelentősége, mivel a felvásárlási árakat országos szinten állapítják meg. A termelőnek tehát munkáján és a természeti kockázaton túl már vállalnia kell az ármozgásokat és a piaci viszonyokat is, megfelelő termelői támogatás hiányában. Borászati körökben 5-6 Ft-os kilónkénti árakról beszélnek és minőségi szőlőért sem adnak többet 7-10 Ftnál. A paksi gazdák sem lélegezhetnek fel. Városunkban nem fenyeget ugyan veszély, hogy nincs tárolási lehetőség, viszont a szakemberek által emlegetett árrobbanási botrányt át fogjuk élni. S hogy ki nyer a borbombán vagy ha úgy tetszik a borháborúban? Talán az, aki tudja vállalni a készletezést és annak költségeit. Esetleg talál közvetlen piacot vagy kiváija a megfelelő berobbanást a piacra. Marad tehát a jó, öreg mondás: magad uram, ha szolgád nincs! vagy idd meg a borodat magad, akkor is jobban jársz!. Kiss Gábomé Pakson is? Meglepetés a Közvéleményben A Jámbor Pál Társaság havi lapja érdekes kezdeményezésnek adott helyet. Közli azon személyek neveit, akik 1990-ben végeztek az alsó és középfokú oktatási intézményekben. AII. világháború előtt az iskolák úgynevezett évkönyvet adtak ki és ezek a könyvek ma igen értékes helytörténeti dokumentumok. A társaság ezzel az összeállítással szeretné felkelteni az illetékesek figyelmét az évkönyvek iránt. Ezenkívül több érdekes cikk is olvasható a Közvélemény összevont - június-júliusi - számában. Megvásárolható a Városi könyvtárban.- M -k KÖZVÉLEMÉNY Alapította: Jámbor Pál 1870-ben Újraindította: a Jámbor Pál Társaság II. évfolyam 6-7. szám ára-io ft 1990. Június-Július Paks Város tanácsa kiadásában Jelent reg a közelmúltban L. Németh trzsébetnek, a JAnOor Pál társaság egyik tagjának larto/ásaim c. verseskötete. melynek teljes levételét a mozgássérült gyurmukek javára ajánlotta a szerző. L. Németh Erzsébet óvrinA, két gyermek édesanya. 1977 óta él Pakson. Része volt a Paksi Mozaik regjelentetesében, dolgozik a Paksi Himok és a Közvélemény szerkcztőségében, es még nagyon sckat szeretie tenni Paksert. A kiadd bevezetőjében Jákli Péter tanácséin* a következő szavakkal ajánlja az olvasók figyelmébe: Adni mindig nagyszerű dolog, fölemelő érzés, de gyermeknek adni agyunk, szívünk produktumát különös elismerést, tisteletet és seretotet érdemlő nemes lett. L. Németh F rszébetnek mint nőnek, feleségnek, anyának, óvónőnek a szeretet, az enoerség, a béke, a türelem, az odaadás az értékrendje. Versei eyy boldog eMert l*rozn*, ne[yeknen az egyedüli szomorú a társadalmunkban fellelhető veszélyek rére, ettől félti a világot, az embert, de különösen Gondolatait léginkét» a hagyományos és talán többség Ízléséhez közelálló versformákban fejezi ki, olvasmányos, kedves természetes-Lussoiüum, 1990. A római katonák nyomában... Július 9-én indult be a lussoniumi ásatások 1990-es évadja. Az ezúttal csak kéthetesre tervezett kutatás célja az előző évben regisztrált középső és korai császárkori erődárkok betöltésének vizsgálata. Már az első hét értékes leletekkel szolgált, igazolva a korábbi keltezést. 13-án, pénteken kezdődött meg az erőd déli oldalán egy szántás közben előkerült erődtorony feltárása. A Visy Zsolt régész vezette, kb. 20 tagú (változó létszámú) kutatócsoport tagjai közt szerepel ez évben két lengyel régészhallgató Krakkóból, akik a pécsi JPTE és a krakkói Jagelló Egyetem együttműködése révén jöhettek el. Az idén a biológiát nem az állattan, hanem a növénytan három képviselője kapcsolja öszsze a régészettel: ők a római korból visszamaradt növénymagvakat tanulmányozzák. * Negyedik nyara immár, hogy ifjú régészpalánták és történészhallgatók vonulnak fel kora reggelente a kömlődi Sánchegyre, hosszú, tömött sorokban. Mondhatják is a környékbeliek: „No, anyjuk, sárgul a kajszi jönnek lassan a régészek...”. Nem túlzás, a Sánchegy körül a legtöbb lakos fantáziája a hegytetőn folyó kutatásokkal van elfoglalva valamilyen formában. Különösen áll ez azokra, akiket az ásatás helyileg közvetlenül érint, hiszen az ő telkük látja kárát. Ott ilyenkor lehetetlen szántani, vetni, sőt olykor a megszabott határok sem szentek. A kutatóárkok és szelvények melletti kultúrnövények rendesen megsíny ük a földmunkákkal és a régészekkel járó kellemetlenségeket. A tsz-földet bérlő gazda mégsem szól a szőleje meg a hagymája miatt, még a kajszi vesztén sem háborodik fel. Kiss Imre, akinek a földjén húzódik az ásatás déli fele, ő sem szalad fűhöz-fához, mert az ekéje beleszaladt egy római kőfalba - na, tessék, megint valami átkozott régiség, ami miatt nem vethet oda egy darabig. Kiss Imre inkább - mit ad Isten? - büszke. A kiugró, négyszög alakú saroktomyot sejtető falcsonk körül kis különítmény munkálkodik, mikor megjelenik a föld gazdája két barátjával, mindhárman parasztemberek. Középen rangosán lépdel Kiss Imre - mezítláb. Ahogyan szétnéz, egy pillantással birtokba veszi földjét újra meg újra. „Ezen a földön eddig” - mondja „csak szőlő volt meg gaz. Idén szántottam föl először, aztán jött a nagy eső...”. Azelőtt csak sejthető volt itt valami, most pedig tisztán a felszínre került egy szögletes U alakú falalakzat, amiben az eke megakadt. Kiss Imre arrébb lép. Régi jó ismerősök Visy Zsolttal, a régésszel. Most sem kötözködött, amikor a falat megtalálta: első útja a paksi tanácsra vezetett, utána már csak a régésszel kellett tárgyalnia. Társa felé bök fejével. „Csak neki kell szólni” - hümmög - „megtalál ez mindent, még jobban, mint azok a kutatók...”. „Olyan környék is ez” - tér vissza a gazda - „hogy sok mindent lehet találni. Az Ökrös Sanyi sráca is minden eső után itt bóklászik az apjával együtt. Pénzeket keresnek a földön.” Ökrös Sándor, kömlődi lakos egyébként is különleges figurája a község társadalmának. Minden évben a „hóna alá nyúl” a régészeknek egy-két ritka lelettel. Az a lelőhely, amit ő nem ismer a faluban az nem is létezik. A faldarabról is, Kiss Imre földjén, végső soron tőle szereztünk tudomást. Az általa beszolgáltatott leletek legszebb darabjai a paksi helytörténeti kiállításon láthatók. Gazdasági válság ide - erkölcsi válság oda, Móra Ferenc Máder gazdái és Cuci Jánosai hálistennek vitézül tartják magukat Magyarországon. Csizmadia Gábor 1990. AUGUSZTUS 7. 13 PAKSI HÍRNÖK
