Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-31 / 2. szám
KISIPAR PAKSON KISIPAR PAKSON O Pakson és környékén a századfordulótól megindult a kisipari tevékenység. Az iparközösség kétkezi munkájával és vagyoni kockázatvállalásával jelent meg az akkori társadalomban, mint szolgáltatást és árutermelést végző csoport Igazi emberi közösségekké váltak, szakmai és erkölcsi-szellemi vonatkozásban. Saját erejükből iparosszékházat építettek, mely a közösségi élet számos formájának adott helyet Abban az időben - háború előtt - elismert, megbecsült tagjai voltak az iparosok a társadalomnak és a helyi közéletnek. Az 1947-48-as években azonban változni kezdett a helyzet, aztán az 1950-es évek elejétől megindult ezeknek a közösségeknek a szétzilálása, részbeni államosítása. A magánvállalkozói szférának nem volt helye az akkori politika ideológiájában, a kollektivizálási hullám sok iparosnak okozta a vesztét Ez a folyamat hosszúra nyúlt, mert a mai napig sem sikerült az akkori iparosköröket - közösségeket helyreállítani. Sokéves hallgatás után a ’80- as évek elején hangzott el először a pártállam első számú emberének szájából a kisiparra vonatkozó megállapítás, amely halvány biztatást jelentett, hogy elfogadja az ország vezetése a létezésüket, már nemcsak hallgatólagosan megtűri ezt a szektort Az 1982-es ipargyakorlással kapcsolatos rendeletek kissé felszabadították a vállalkozási lehetőségeket és megindult a létszámgyarapodás (áru- és személyfuvarozás indult), ezután minden esztendőben folyamatosan nehezültek az ipargyakorlás feltételei, nagy arányú fluktuáció kezdődött, ami ma is tart 1985-ben a pártkongresszus már határozatban foglalkozott a kisipar helyzetével, hiszen már akkor 160-170 ezer állampolgár volt érintett ezen a területen. Ekkor a pártvezetés kimondta, hogy a kisiparra hosszabb távon is szükség van „a szocialista társadalom építéséhez”. A pártállam átszerveződésével egy időben megkezdődött a kisiparos-szervezeten belül is az átalakulás, mivel ez a szervezet is a pártállam irányítási struktúrájára épül fel. Ez eddig nem az iparosokért működött, hanem a politika elvárásait hajtotta végre a maga sajátságos módján. Ma a szervezeten belül maximálisan teret nyert az új gondolkodás, önálló iparosközösségek kialakítása kezdődött, mely a régi értelemben vett iparoskörök hagyományait szeretné feleleveníteni, és igazi emberi közösségeket életre hívni. © A KIOSZ mai formájában 40 éve működő érdekképviseleti szervezet, amely az ország iparosainak, vállalkozóinak jogi és közgazdasági képviseletét hivatott ellátni. Városunkban a kezdetek óta szervezetten működött az iparosság, hol jobb, hol roszszabb körülmények között Az iparosság az a réteg, akik a lakosság szemében milliomosok, az adó- és társadalombiztosítási hivatalok szemében fejőstehenek. Az iparosok valójában olyan önálló mesteremberek, akik szolgáltatásaikkal kifejezetten a lakosság kiszolgálását célozva igyekeznek helyben minden vagy majdnem minden javító, építő, szállító és egyéb feladatot ellátni. Pakson és környékén 497 fő iparos tevékenykedik; 214 fő főfoglalkozású, 236 fő másodállású és 51 fő nyugdíj mellett gyakorolja az iparát. A szervezet irányítását egy 8 tagból álló társadalmi elnökség, 1 fő főfoglalkozású titkár (aki az elnökségnek is tagja), 1 fő fő- és 1 fő nyugdíjas előadó végzi. Feladatuk sokrétű, változatos, nagy önállóságot követelő munka. Székhelyünk pillanatnyilag Paks, Petőfi u. 2. szám alatt található (régi művelődési ház). Ez év végére várhatóan új székházba költözünk, mely majdan remélhetőleg jól működő iparosszékházzá válik. 0 A gazdasági nehézségek minden magyar polgár számára érzékelhetők. A kisiparosok nem kizsákmányolói a fogyasztóknak, hiszen máshol ők is fogyasztók, tehát a nehézségeket ők is tapasztalják. A lakosságnak és a kisiparosnak közeledni kell egymáshoz, hogy kölcsönösen ismerjék egymás gondjait és a pártállam propagandájában felfokozott ellentét ne okozzon további feszültségeket hiszen a kisiparos nem külön embertípus, akit másként kell megítélni mint az átlagos polgárt Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági-társadalmi helyzetből az egyik kivezető út a magánvállalkozások széles körű elterjedése, elfogadása a társadalom részéről. Elképzelhető, hogy aki ma állami alkalmazott és rossz véleménnyel van a kisiparról, holnap kénytelen lesz valamilyen módon ehhez a területhez kapcsolódni, megélhetésének biztosítása érdekében. Ezek az emberek, akik saját vagyonukat és egzisztenciájukat kockáztatva próbálnak megélni, családjukat eltartani, nem a társadalom ellenségei, hanem igazi vállalkozók, nem várják a központi segítséget, hanem saját erejükből képesek előre lépni. Mi eddig is bizonyítottuk életképességünket, semmilyen állami költségvetési támogatást nem kaptunk és mégis létezünk, működünk, számos állampolgár megelégedésére. Reméljük Pakson is egyre több ember kezd magánvállalkozásba. A helyi KlOSZ-szervezet mindent elkövet hogy a leendő és a már régóta működő iparostársak a lehető legjobban legyenek kiszolgálva, minél kevesebb gondot kelljen fordítani a mesterembereknek jogi és közgazdasági problémáik megoldására. Az iparosok feladata az, hogy a szakmájukat a lehető legmagasabb színvonalon végezzék. Szeretnénk ezeket a mesterembereket önökkel is megismertetni, ezért a lap hasábjain a továbbiakban is jelentkezni fogunk. Terveinkben szerepel még szorosabb kapcsolat kialakítása a helyi társadalmi szervezetekkel és természetesen a tanács különböző osztályaival. A szakmunkásképzésben is fontos szerepe lehet a város különböző szerveinek és a KIOSZ- nak az aktívabb együttműködésre. Mindenképpen azt akarjuk elérni, hogy szervezetünk ne egy szükséges rossz legyen, hanem egy olyan része a város életének, amelyik sokat tesz azért, hogy Pakson a polgárok magas szinten, megfelelő szolgáltatásokban részesüljenek. Kérjük az olvasókat, hogy szervezetünkkel kapcsolatos problémáikkal, ötleteikkel forduljanak irodánkhoz, a még jobb együttműködés érdekében. KIOSZ PAKSI ALAPSZERVEZETE PAKSI HÍRNÖK 10 1990. JANUÁR 31.
