Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-29 / 10. szám
Kedves Barátom, Denis Hayes! Üzenetedet megértettem. Leveled elgondolkodtatott. Húsz évvel ezelőtt, amikor te megszervezted az első Föld napját, 13 éves voltam. Ha jól emlékszem, akkoriban kezdtem hinni a világban, akkoriban kezdtem eszmélni és talán az aggódást is akkortájt kezdtem tanulni. A te akkori aggodalmaidról semmit sem tudtam. Gyerektársaimmal főleg a meg nem értettség miatt keseregtünk sokat. Aggódtunk Angela Davisért és dalokat tanultunk az egyenlőségről meg a békéről. De elszántan vertük egymást az iskolaudvaron. Gyöngyvirágszedéses kirándulással ünnepeltük meg a madarak és fák napját, közben számháborút játszottunk. Ekkoriban volt, hogy az első gyerekszerelem csodájában verseket írtunk egymásnak a csillagokról és hatalmas szívet véstünk a Csányi-kert legszebb fájának engedékeny törzsébe. Mennyi nyomot hagytunk azóta magunk mögött? - kérdezteted most velem. Miféle jelzésekkel kívántuk elhitetni másokkal saját fontosságunkat? Életmódunkban méltónak maradtunk-e önmagunkhoz, egymáshoz, környezetünkhöz? - kérdezed egyetlen kérdőmondat nélkül. Kijelentő mondataiddal nemcsak kérdezel, de hatalmasat kiáltasz is: „Sajnos, ma, 1989-ben megállapíthatjuk, hogy a természetet romboló erők sokkal gyorsabbak nálunk. A bioszféra a pusztulás szélére jutott. Ideje komlyan venni az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagok terjeszkedését, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, az olaj katasztrófákat, a savas esőt, az óceán szennyezettségét, és a környezeti válság egyéb megnyilvánulásait.” Üzenetedet, a Föld napjának üzenetét jól megértettem. Azt kívánom, hogy ez az évtized méltó legyen az előző kettőben végzett munkád nagyságában. Őrizze meg azt az emberi nagyságodat, amelylyel őszinte tisztelettel tudtál mindannyiunkat köszönteni! Acsádi Rozália Egy kiállítás képei után Paksi és Paks környéki magyar írók élete Oszoli Piroska képeit március 7-től 28-ig láthattuk Pakson a Munkásművelődési Központban. A megnyitó utáni napokon sok helyen lehetett hallani, hogy érdemes megnézni a kiállítást, szépek a képek. Érdeklődő felnőttek, középiskolások, iskolások és óvodás csoportok váltották egymást a teremben és figyelemmel hallgatták őt, valahányszor ott jártam. A kérdésekre szívesen válaszolt, és örömmel mesélte el egy-egy képének történetét. Jó volt hallani, ahogy közvetlen kedvességgel mesélte el, hogy milyen a fény a fák levelén, milyenek a kora délelőtt színei, és látni, hogy jelenik meg ez a varázslat a vásznon. Jó volt látni derűs nyugalmát. Ez a csendes, szemlélődő nyugalom érezhető valamennyi festményén. A képek valóban szépek. Szépek, mert belső kényszerből születtek. Mert a hozzánk legközelebb álló környezeti valóság táplálta ezeket a színeket. Mert a festő személyéből sugárzó emberség és optimizmus nevelte képpé az impressziókat. Ő is azok közé tartozik, akik természetes egyszerűséggel vállalják szűkebb hazájukat. Mert bár szívesen fest országunk minden táján és a tőlünk távoli havas hegyvidékek is elkápráztatják őt - és bennünket is képei által -, mégis leginkább itthon érzi jól magát, megyénkben. Magáénak vallja képeiben az emberlakta pusztai házakat, a fehér falú tanyákat, Dunakömlőd és Paks szelíd domboldalait, csendes utcácskáit is. Dunaföldvár utcái, házsorai, virágai, fái és vízpartjai olyan gyakran jelennek meg vásznain, mint mindennapi beszélgetéseinkben szeretteink neve. Portréi elárulják, hogy sokat tud az itt élő emberek életéről, tiszteletet és szeretetet érez irántuk. Egyszóval figyel ránk; gondos megmunkálással őrzi meg számunkra a pillanat szépségét, tudatosítja velünk otthonunk fontosságát. Törekvése mindannyiunk számára példa lehet. (A. R.) Boronkay (Braun) Károly okleveles főelemi tanító, szül. 1830. május 9. Sárbogárdon, Fehérmegyében, hol atyja Braun Farkas kereskedő volt; héber tanulmányait Pakson, Nyitrán és Pozsonyban folytatta, mint papjelölt 1874-ben magántanítónak szegődött. 1852-ben a pesti tanítóképzőbe járt félévig, azután magánvizsgálat útján Győrött tanítói képesítést nyert polgári iskolákra; ezután nevelő volt Kutyavoban Pozsegamegyében. 1854-56-ig az újvidéki normális iskolában működött mint vezértanító. 1856-ban a nagykanizsai izr. elemi és kereskedelmi iskolához került, hol jelenleg is működik. 1858. február 20. íoelemi tanítói vizsgát tett Sopronban. 1867-ben Braun családi nevét Boronkayra változtatta. - Első irodalmi kísérletei az 50-es években a külföldi lapokban jelentek meg: ilyenek az Oesterr. Schulbote. Norddeutsche Alig. Schulleitung, továbbá az Illustr. Zeitung (1861.), Neuzeit (1862). Norddeutsche Alig. Deutsche Lehrer-Zeitung (1872), Freie Pädagogische Blätter (1880). Munkatársa volt a Horn által szerkesztett Ung. Lloydnak is. Paedagogiai és társadalmi czikkeket írt még a következő hazai lapokba és folyóiratokba: Pesti Napló (1863), Tanodái Lapok (1864), Izraelita M. Néptanító (1866), Zala-Somogyi Közlöny (1866, 1868.), Izraelita Közlöny (1868-69, Zalai Tanközlöny (1870.), Néptanítók Lapja (1870-1882.), Zalai Tanügy (1877, 1883,1884), Népnevelők Lapja (1882) Orsz. Izr. Értesítő (1884.) Zalai Közlöny (1885-86.), Keszthely (1885-86), - Munkái: 1. Héber ABC és olvasókönyv. Nagy-Kanizsa, 1862. (2. bőv. kiad. U.ott. 1867). 2. Magyar nyelvgyakorlatok az elemi iskola II., IC. és IV. oszt. számára. U.ott. 1889. (Ism. Népnevelők Lapja 33. sz. Néptanoda 28. sz. 2. telj. átd. kiad. U.ott. 1890) Jegye: B. M. Könyvészet 1888-89. Corvina 1890. 19. sz. és önéletrajzi adatok. Bún Samu, paksi gyógyszerész. - Munkája: Gyógyszeres értekezés a fojtó savas hamagról (nitras lixiviae) és a rhabarbaradékról (rhabarbarina). Pest. 1841. Cholnoky Imre, idősb, ügyvéd, Ch. Imre és Pribék Katalin fia, szül. 1820-ban Kecskeméten, hol középiskolai tanulmányait kezdette, melyeket Pesten, Székesfehérvárott és Váczon folytatott, a jogot Győrött és Pesten hallgatta, 1841-ben köz-, 1843-ban váltó-ügyvéd lett és 1848-ig (V.) Pesten ügyvédkedett, 1845-ben Hont-, 1846-ban Nógrádmegye igtatta (!) táblabírái közé. Politikai pályáját 1842-ben Fehérmegyében kezdette, hol az akkori liberális (oppositio) pártba lépett. Az 1848-ki márcziusi napokban tagja volt a nemzetőri haditanácsnak s a Fekete-sereget, majd később az Etelevadász-csapatot alakította s mint főhadnagy a 36-ik honvéd-zászlóaljhoz osztatott be, több csatában vett részt és 1849-ben Kiss Ernő fohadnagyparancsnok segéde lett; innét Asbóth Lajos tábornok parancsnoksága alatt alakult 132. zászlóaljhoz helyeztetett át őrnagyi s parancsnoki ranggal. A fegyverletétel után Tolnamegyébe bölcskei birtokára menekült. 1850. január haditörvényszék elé idéztetett és 15 év várfogságra ítéltetett, fél év múlva azonban szabadon bocsátották, de 1853- ban az ügyvédség gyakorlásától eltiltatott, később Bölcskén ügyvédkedett. Az alkotmány életbe lépte után ismét az ellenzékhez csatlakozott és megyéjében a középbalpárt egyik vezérszereplője volt, a fusio alkalmával a függetlenségi párthoz csatlakozott. Jelenleg mint ügyvéd Duna-Földváron él. - Jogi és történelmi czikkeket írt a Tolnamegyei Közlöny tárczájába. - Munkája: Váltóeljárási rendszer megyékre és városokra nézve. Pest. 1847. Petrik Biliogr. és önéletrajzi adatok. Cholnoky Imre, ifjabb, kir. közjegyző, előbbinek és tótváradi Komis Constancziának fia, szül. 1851-ben Bölcskén, Tolnamegyében; középiskolai tanulmányait Kalocsán kezdte, folytatta Pesten, Gyönkön és a jogot a pápai lyceumban végezte; 1873-ban ügyvédi oklevelet nyert és Duna- Földváron ügyvédi gyakorlatot kezdett. Mint egyéves önkéntes szolgált a 8. huszár-ezrednél és a boszniai hadjáratban az ezred újonczait Tuzlába vezette. 1886-ban Budapestre költözött, honnét Marczaliba (Somogyin.) kir. Közjegyzőjévé neveztetett ki. - A Tolnamegyei Közlönyben (1883-ban) Párizsi leveleket közölt és ugyanott (1880) Fatum ez. Humorisztikus költeménnyel jelent meg. Munkái: A magyar anyagi magánjog kézikönyve. Bpest. 1886. - 2. A hagyatéki eljárás gyakorlati tervezete. Kaposvár, 1890. - Kéziratban: Papi javadalmak és a felekezeti ügy, Az urbériség Magyarországon. M. Könyvészet 1886. - Horváth Ignácz Könyvészete 1890. és önéletrajzi adatok. Gutái Istvánná PAKSI HÍRNÖK 14 1990. MÁJUS 29.
