Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-26 / 8. szám
Gondolatok egy szakmához Azt hiszem a nők az utóbbi időben többször megkérdezték önmagukat, talán ismerőseiket is:- Van egy jó ötletem, van hozzá egy jópofa anyagom, de hová vigyem megvarratni? Pakson megközelítőleg 50 női szabónak van kisipari engedélye. Ezek teljes névsorát a Paksi Hírnök is közölte, és fogja még közölni. Mégis, ha arról lenne szó, hogy kivel varrassunk, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Kontár ismerőse mindenkinek van, de ha kisiparoshoz viszem varratni az anyagot, akkor sem jobb a dolgom. Ha fiatalabb a hölgy, ő is szívesebben menne fiatalabb szabóhoz, közülük nem egynek még ipari gépe is van. De úgy látszik, ez még sincs egyenes arányban a minőséggel, hiszen ehhez belső igényesség, s mellette nagy szakmai tapasztalat is szükséges. Hogy miért választják a fiatalok a fiatalabb női szabókat? Talán, mert koruknál fogva a szemük, kezük jobban rááll a mai divatirányokra, színekre, anyagbőségekre. MERETES NŐI SZABÓ gyakorlata nincs. AZ ILYEN JELLEGŰ SZAKMUNKÁSKÉPZÉS ÉVEK ÓTA MEGSZŰNT. Ha idősebb az a hölgy, aki varratni szeretne, szintén saját korabeli varrónőt keres. Ők talán olcsóbbak, s szívesebben vállalnak hagyományosan testre szabott fazonokat. A mai negyven és ötven éves női szabók - amikor még ők tanulták a szakma fogásait - modellszerkesztésnél nem „tizedelték” a testmagasságot, mellbőséget, mint a mai szakmunkástanulók (kik mindent átlagméretűre, átlagalkatú egyénre tanulnak meg). Nagyanyáink között nem ismerték ezeket az újfajta szerkesztési elveket, mégis megtanultak „anyáról-lányra” varmi. A Paksi Hírnökben megjelenő női szabók névsorában megközelítőleg 15-20% az, aki nem is vállal méretes szabást. Ók TERMÉKELŐÁLLÍTÓK. Mások ötletéből átvett vagy saját maguk által kigondolt, kereskedők által megrendelt modelleket gyártanak kicsi vagy nagy szériában. Nehéz helyzetbe kerültek azok a szülők is, akiknek gyermeke a szeptemberben beinduló paksi szakmunkásképző női szakára jelentkeztek. A nagy túljelentkezés várható volt. Ugyanis a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet paksi tanműhelyében megközelítőleg csak 35-38 főt tudnak szakmai gyakorlat keretében oktatni. Belőlük konfekcióipari szakmunkás lesz. A teljes információhoz az is hozzátartozik, hogy a harmadéves ipari tanulók a tolnai úti üzemcsarnok valamelyik fehémeműs szalagján szerzik meg szakmai ismereteik nagy részét. Azok számára, akik hosszabb távon vállalkozásban gondolkodnak, szeretnék megtanulni a női méretes szabó szakmát, a kisiparosnál megszerezhető szakmai gyakorlatot ajánlanám. Sajnos Pakson ez a beiskolázási forma még nem honosodott meg. Pedig éppen ennek a képzésnek van meg a legnagyobb lehetősége arra, hogy a keze alól kikerült szakmunkástanulók a lehető legsokrétűbb ismeretekre tegyenek szert. Eleve az egyéni foglalkozás teszi lehetővé, hogy sokkal nagyobb ütemben a tanuló tanulási készségére formálva haladjanak előre a szakmai tudásban. Sok éves vizsgáztatási tapasztalat is azt mutatja, hogy szakmunkásvizsgán „a maszeknál” tanult ipari tanulók vizsgadarabjai kiemelkednek színvonalukkal. A női méretes szabó szakma lassan kihalófélben van, ezért lenne örvendetes, ha minél többen bekapcsolódnának a szakmunkásképzésükbe. Úgy látszik, a szakmunkástanulónként járó havi 1000,- Ft-os adókedvezmény sem elég ahhoz, hogy vonzó legyen ez a foglalkoztatási forma. De oktatásra csak az vállalkozón, akinek nagy szakmai tapasztalata van s kellő türelmet, megértést érez a mai fiatalok iránt. Hiszen köztudott, hogy szakmunkásképzőbe átlagos képességű gyerekek jelentkeznek, olykor hátrányos helyzetű családi háttérrel. Őket kell nemcsak „női szabónak” hanem világszínvonalú minőséggel dolgozó szakmunkásnak kiképezni. Egyben az, amit a tanuló tökéletesen megtanul, minősíti az oktatóját is. Az ipari tanuló foglalkoztatásához szükséges papírok beszerzése nem bonyolult. A kisiparosnak a helyi Kiosznál a tanév megkezdése előtt jeleznie kell az ipari tanuló foglalkoztatására való igényét. A három példányos nyilatkozat egy példányát a tanácshoz, egy példányát az iskolához kell eljuttatni, egy pedig a Kiosznál marad. Az ipari tanulók foglalkoztatásával kapcsolatos egyéb információk a helyi Kiosznál beszerezhetők. Pálfi Györgyné Rikkancs Több újság is született körülöttünk az utóbbi hónapokban. Nem adtunk még hírt a szomszéd város 1000 példányban megjelenő közéleti lapjáról, a „DUNAFÖLDVÁR”-ról. A szerkesztőbizottság nemcsak a közéleti híreket adja közre; foglalkoznak a választási küzdelmekkel; kulturális eseményekkel; hangot kapnak a gimnazisták; közük a helyi alkotók verseit, képeit. Hirdetni is lehet a lapban, melyben található humor, farsangi süteményrecept meg a helyi tanács hatályos rendeletéi. Mindez 9,50-ért vásárolható. A lap ez évi 2. számából értesültem arról, hogy megjelent a Földvári képes krónikakönyv is. Azóta magam is megvettem, s osztozom Szeleczky József véleményével (ő írt róla a Dunaföldvárban). Onnan a csalódottság, hogy a fáma újabb monográfiáról szólt, s helyette forrásolvasó könyvet vehetett kezébe az érdeklődő, szép külleműt, szöveghűt, de egy kissé szegényeset. * A „SZENTGYÖRGYI KRÓNIKA” az MDF dunaszentgyörgyi szervezetének lapja második évfolyamát kezdte. A paksi Vak Bottyán Gimnázium tanára, Kaszás Zoltán szerkeszti. Nemcsak a párt híreiről értesülhetnek az olvasók, találnak benne közérdekű információkat, olvashatnak rövid ismertetést a község múltjáról, de találunk benne irodalmi alkotásokat is. * A Pejkó (Sárszentlőrinc) és a Szemfüles (Bezerédj) után megjelent a „TOLLFORGATÓ” is, a paksi II. sz. általános iskola alkalmi kiadványa, melyet a korábbi iskolai lapokhoz hasonlóan a Jámbor Pál Társaság támogat. Az ízléses, kedves borítót Jäger Jakabné tervezte, aki Acsádi Rozáliával együtt szerkesztette a lapot, mely az iskola fennállásának 10. évfordulójára készült. Az illusztrációkat a 3. c. és a 3. d. osztály tanulói készítették. Az írások nemcsak az iskola jelenlegi tanulóinak tollából származnak, az általános iskolából már kinőtt korábbi tanítványok olvasni érdemes verseit is tartalmazza. Sárszentlőrincen közel húsz évi könyvtári munka után nyugdíjba vonult Német Lajosné. A könyv, az olvasás rendkívüli szeretete és az olvasók alapos ismerete tette alkalmassá erre a munkára. Nemcsak kölcsönzött, hanem könyvet, hanglemezt és kazettát is árusított a paksi könyvesbolt bizományosaként, lehetővé téve ezáltal, hogy az aprócska községben megvásárolhassák az érdeklődők a legfrissebb könyveket, köztük természetesen a sikerkönyveket is. Munkáját a megyei és a paksi városi könyvtár, no meg természetesen a sárszentlőrinciek megelégedésére végezte. A nyugdíjasévekre a mostaninál jobb egészséget kívánunk neki. HA. PAKSI HÍRNÖK 8 1990. ÁPRILIS 26.
