Polyák Petra: „A hallgatóknak meg kell lenni” A felsőoktatási beiskolázás és felvételi rendszere az első ötéves terv idején - Egyetem és társadalom 1. (Pécs, 2016)
Bevezetés
- előirányzatok azonban a munkások „rejtett tartalékainak” bizonyítékaként menetrendszerű normaemelésekhez vezettek. A párt központi vezetése a termelési problémák mentén kiéleződő konfliktusokra adott válaszokat — mint az önkényes kilépéseket vagy igazolatlan hiányzásokat — munkafegyelmi kérdésként kezelte. Ennek következtében az üzemekben is megindult a „szabotálok” elleni hajsza, a munkavállalókat pedig adminisztratív kényszerintézkedésekkel és büntetőjogi eszközökkel szorították rá az adott körülmények közti munkavégzésre.18 A munkaerő-gazdálkodás szigorúan központosított rendszere szükségszerűen kiterjeszkedett a munkaerő „újratermelésére”, azaz az ezt biztosító képzési rendszerek tervezésére és irányítására.19 A tervezés módszertana abból indult ki, hogy a gazdaság és egyes ágazatainak munkaerő-szükséglete lebontható foglalkozási csoportokra és képzettségi szintekre, ez pedig a munkaerő-állomány tervidőszak alatti változásait (nyugdíjazás, halál, a szakmai csoport létszámának szándékos csökkenté- se/növelése stb.), valamint a tanulmányaik során lemorzsolódók vagy azt magasabb szinten folytatók számát is figyelembe véve megfeleltethető a szakoktatási intézményekben felvételre kerülők számával.20 A keretszámok megadása alapvetően befolyásolta az általános és a szakképzés viszonyát, az egyes képzési területek súlyát és a leendő munkaerő-állomány szakmaszerkezetét is.21 Az oktatási rendszer munkaerő-újratermelésben kapott szerepe révén az ötvenes évek elején a felsőoktatás olyan koncepciója vált uralkodóvá, mely szerint annak legfőbb funkciója, hogy szakképzett munkaerő biztosításával járuljon hozzá a gazdaság fejlesztéséhez.22 * A kutatás fókuszában a beiskolázási és felvételi folyamat három szereplője, a felsőoktatási kérdésekben illetékes központi pártszervek, a mindenkori oktatási minisztérium, illetve a felsőoktatási intézmények állnak. 18 Gyarmati 1988. 46-47.; Gyekiczky 1989. 28-35., 44-57.; Gyarmati 2011.201-208. Vö. Pető-Szakács 1985.169-191. 19 Polónyi 1986. 1336. 20 Tímár 1989.41-42. 21 Polónyi 1986.1337.; Lukács 1991. 61. 22 Vö. Szita 1951.390-392. 12
