Lengvári István (szerk.): Pécsi Egyetemi Almanach 1. 1367-1950 (Pécs, 2015)
ETE Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar (1918-1940)
Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar Prinz Gyula Rábamolnári, 1882.01.11. - Budapest, 1973.12.31. Alk.: ETE BNYTKFöldrajzi Intézet (1918-1940]. Dipl.:Breslaui (Wroclaw] Egy., bölcsészdoktori oklevél (1904]. Egyéb tan.: BTE ВТК (1900), Müncheni Egy. (1901), Berlini Egy. (1902). Tanulmányutak: az Almássy-féle közép-ázsiai expedíció tagja, önálló közép-ázsiai expedíció, Skócia, Izland, Macedónia, Olaszország, Skandinávia, Oroszország, Németország, Franciaország. Magántanár: 1918. Kandidátus: 1952. Tud. doktora: 1955. Egy. tanár: ETE BNYTK ny. r. tanár (1918). MTA lev. tag: 1935. Egy. tisztség: igazgató (ETE BNYTK Földrajzi Intézet 1918-1940), dékán (ETE BNYTK 1919-1920, 1933-1934, 1934-1935), rektor (ETE 1935-1936). Szakmai szerv, tag: Magyar Turista Egyesület, Magyar Földrajzi Társaság, Országos Felsőoktatási Tanács, Országos Ösztöndíjtanács. Kitűnt.: Magyar Érdemrend Középkeresztje (1936), Lóczy-érem (1939), József Attila Emlékérem (1950), Munka Érdemrend (1954). Távozás: 1940. A kolozsvári FJTE BNYTK Földrajzi Intézetének vezetője. Kút. terület: földrajztudomány, geológia. F. M.: Utazásaim Belső-Ázsiában. Bp., 1911. — Ázsia szívében. Bp., 1912. — Magyarország földrajza. A magyar föld és életjelenségeinek leírása. Bp., 1914. — Budapest földrajza. Bp., 1914. — Pro Hungária. Magyarország igazsága. Szózat a békekonferenciához. Pozsony, 1918. — Magyarország településformái. Bp., 1922. — Európa természeti földrajza. Bp., 1923. — Útmutató földrajz. Az elemi földrajzi fogalmak magyarázata és bevezetése a tájkép szemléletébe. Budapest földrajzi jellemzése. Pécs, 1925. — Magyarország földrajza. A magyar föld és életjelenségeinek oknyomozó leírása. Pécs, 1926. — Magyarföld, magyar faj, I—IV. Bp., 1936-1938. [Társszerk.: Cholnoky J., gróf Teleki R, Bartucz L.J — Magyarország földrajza. Bp., 1942. — Hat világrész földrajza. Bp., 1943. — A földrajzi és természeti adottságok szerepe a városépítésben. Bp., 1954. — A népesség mozgásának és a településhálózat alakulásának kölcsönhatása. A budapesti népesség alakulása. Bp., 1967. [Társszerz.: Ruszkai M., Szűcs I.] írod.: SZABÓ 784-792. — Somogyi S.: P. Gy., a földrajztudomány egyetemes művelője. FKözl, 1984/1. 5-9. — Krajkó Gy: P. Gy. gazdaságföldrajzi kutatásai. FKözl, 1984/1. 10-13. — Szedekényi T.: P. Gy. és a magyar földtan. Földtani Közlöny, 1984/3. 375-383. — Sragner M.: P. Gy. bibliográfia. Pécs, 1998. — Tésits R. - Tóth j. (szerk.): P. Gy. a tudós és az ember. Konferenciakötet. Pécs, 2000. — BENKE 175-177. — MEMORIA 28. — Nagy G. : P. Gy. (1882-1973). PSzle, 2003/3. 102-104. — Marosi S.: P. Gy. munkássága. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 2004. 3-12. — PL II. 145. — Dévényi Z.: P. Gy., az utolsó magyar „geopolihisztor". Természetföldrajzi Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből, 2012/1. 5-13. — Kuglics G.: Egy felfedező földrajztudós élete és emlékezete. Vasi Szemle, 2014/3. 350-360. Prohászka Lajos (Prochaska, Ludwig Georg), Brassó, 1897.03.02. - Budapest, 1963.06.16. Alk.: ETE BNYTK magántanár (1929-1931). Dipl.: BTE ВТК, görög-latin-filozófia szakos 93
