Hudi József (szerk.): Voyta Adolf visszaemlékezései (Pápa, 2012)
III. London – a világ kicsinyben
Voyta Adolf visszaemlékezései- Akkor - mondá a kérdező akkor ismeri ön az én bátyámat, Ihász Imrét?148- Már hogyne ismerném az Imre bácsit, hiszen szegről-végröl atyafiak volnánk.- Hogyhogy? - kérdezé ez az úr.- Hát úgy - felelém -, hogy az Imre bácsinak a sógora, Artner Tivadar [az] édesanyám egyik nővérét bírja feleségül!- No, derék - mondá a kérdő úr - én pedig Ihász Dániel149 vagyok. 148 Ihász Imre (Hathalom, 1803. szeptember 9. - Hathalom, 1885. február 24.) Veszprém megyei (hathalmi és lőrintei) nagybirtokos, virilis jogon haláláig megyebizottsági tag, több mint három évtizeden át a bakonytamási evangélikus egyházközség felügyelője, Ihász Dániel honvéd ezredes bátyja. Ihász Sándor nagydémi (Veszprém vm.) birtokos és Nagy Erzsébet legidősebb fiaként 1803-ban Hathalmon született, 1885-ben ugyanott halt meg. Az 1875. május 4-én alakult Veszprémmegyei Szabadelvű Pártnak alapító és választmányi tagja volt. A Győr-vidéki Gazdasági Egyesületben is tevékenykedett. 80. születésnapját még egészségesesen ünnepelte, de egy-két év múlva szélhűdés érte, amelyből szerencsésen felépült. 1885. február 26-án nagy pompával, a vidék elitjének és népének részvételével temették. Temetését szokatlan módon a győri Arrabona Temetkezési Vállalat végezte. A szertartáson Tatay Sámuel bakonytamási evangélikus lelkész és Gyurátz Ferenc pápai lelkész mondott búcsúbeszédet. Lajos fia képzett gazdaként 1873-ban vette át tőle lőrintei birtokát. 1885-ben édesapja emlékére a Veszprémi Evangélikus Egyházmegyében 2000 forint értékben jótékony alapítványokat tett. -A győrvidéki gazdasági egyesület... = GyK 24 (1880) 83. sz. (október 14.) 2., BOGNÁR 1885., Ihász Imre temetése. = PL 12 (1885) 9. sz. (március 1.) 34., A veszprémi ág. evang. egyházmegye. = PL 12 (1885) 19. sz. (május 10.) 77., Ihász Lajos beiktatása. = PU 1 (1899) 50. sz. (december 3.) 4-6. 149 Ihász Dániel (Nagydém, 1813. október 17. - Collegno al Baraccone, Olaszország, 1881. április 10.) 1848/49-es honvéd ezredes. Nagydémen (Veszprém vm.) születetett Ihász Sándor és Nagy Erzsébet házasságából. A soproni evangélikus líceumban tanult, emellett Székács József 1826-tól házitanítóként is tanította, aki a vakációkat rendszerint náluk töltötte Nagydémen. 1828-tól a császári seregben szolgált, 1848-ban főhadnagyként lépett át a honvédseregbe, ahol Bem tábornok seregében küzdött. Kossuth szárnysegédje lett, az emigrációba is elkísérte. 1858-ban Londonban tartózkodott, 1859. június 24-én az olaszországi magyar légió parancsnoka lett. 1881. április 10-én Baraccone di Collegnóban hunyt el. SZINNYEI 1897. V. 15-16., soproni éveiről: SZÉKÁCS 2008. 21., 42-49. Olaszországi ténykedéséről: RUHMAN 1942. Nagydémen még aznap táviratilag értesültek haláláról. Április 18-án Bognár Endre lovászpatonai evangélikus lelkész Nagydémen gyászistentiszteletet tartott a ,jeles hazafi emlékére”. Ihász Dániel requieme. = PL 8 (1881) 19. sz. (április 24.) 72. » 43 «
