Hudi József (szerk.): Voyta Adolf visszaemlékezései (Pápa, 2012)
VI. A kiegyezés utáni hétköznapok
Voyta Adolf visszaemlékezései dolgom volt, azért elmentem hozzá Szombathelyre. Másnap reggeli után azt mondta:- Nekem a városban egy kis dolgom van, nem kísérnél el engem? Hetivásár is van, ott is körülnézhetünk. Amint elindultunk, mutat nekem az ő utcájában a túlsó soron egy léccel bekerített helyet. Ez egy krumpliföld volt. Azt mondja nekem:- Te, a színházat ide akarják építeni!- No, ennél bolondabbat sem tehetnek. A színház kultúrintézmény, annak nem az isten háta mögé, hanem a város legszebb helyére kell épülni. Itt van a gyönyörű piactér, nyugatról a kétemeletes vármegyeház, nyugat felöl a püspöki residentia és a főtemplom, keletről a kétemeletes szép Csík-féle ház, csak dél felől rontja a tér szépségét a régi földszintes hosszú Kis[z]lingstein-ház. Itt volna a helye a színháznak, ebben a környezetben. Azt mondja Károly bátyám, mert ő is bent van a színügyi bizottságban:- Volt erről is szó, de úgy mondták, hogy ezt a házat olcsón nem adják, bár kevés bért hoz, mert nem modem ház. Ezt meg kellene venni, és a helyére a színházat építeni. Ez drága dolog volna, azért ezt a tervet elejtették. Mi nem mehetünk nagyobb összeggel bele, legfeljebb 40.000 forinttal.496- Nohát - mondám, ezt is meg lehet okkal-móddal csinálni. Én azt a házat megvenném, a főfalain kívül mindent lebontanék, és azokat felemelném pár méterrel, és oda üzleteket, illetve csinos boltokat építenék, és az emeletre a színházat, mert ennek a színháznak nem kell olyannak lenni, mint a nagyvárosi színházak, hisz egy évben tán kétszer jönnek színészek: [a] téli és nyári, vagy tavaszi és őszi s[z]e- zonban. Tehát ez nem sokat hoz, habár azt 450-500 személyre kellene csinálni, úgy, hogy nagy karzat is legyen, s a kisebb emberek is járhassanak színházba. Hisz ez a cél, és mivel Szombathely a magyar nyelv területének nyugati szélén van, itt kettős kötelesség a nyelv érdekét újjászervezett bizottság tagja volt. SZILÁGYI 2005. 149., Állandó színház Szombathelytt. [sic!] = VU 26 (1879) 15. sz. (április 13.) 238. 496 A kéziratban helytelenül: forintnál. » 133 «
