Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)

II. Bevezető tanulmány - Műkedvelők a színpadon

Az 1840-es években a nemesek és polgárok is csatlakoztak a hazai iparvédő mozgalomhoz (Védegylet), s a magyar társalgási nyelv terjesztéséhez. A Veszprémi Polgári Kaszinó 1842. január 24-i báljáról szóló tudósításban olvashatjuk: „Társalgási nyelvünk egyedül a magyar volt, de talán te fölöslegesnek tartod ezt Veszprémről megjegyezni, - oh én épen nem! hiszen kisebb körökben igen gyakran főszerepet játszik a német nyelv”.29 Az 1845. évi januári farsangi megyebál résztvevői meggyőzték a sajtó képviselőit arról, hogy „Veszprémben is honi már a divat. (...) a pápai posztóból készült veszprémi attilákon kívül alig láthatónk más öltönyt fulladásig tömött megyei nagytermünkben,”30

Az 1711-ben gróf Vokra Ottó veszprémi püspök által alapított négy- osztályos, s 1753-ban - a poétikai és a retorikai osztály beindításával - hatosztályossá fejlesztett piarista gimnáziumban a tanárok pedagógiai célzattal taníttattak be latin és magyar nyelvű színjátékot, melyet a szülők is megtekintettek.31 A diákszínjátszás főként ezután virágzott fel, hiszen a két legfelső osztályban a tantervi követelmény része volt a nyilvános szereplés. A fennmaradt nyomtatott katalógusok szerint mindkét osztály viszonylag kis létszámú volt. A poétikai osztályban az 1760-as években 20-nál, a retorikaiban 30-nál kevesebb tanuló járt.32

Az első három piarista - Zajkányi Lénárd, Szolcsányi Imre és Herschl József - 1711. október 26-án érkezett Veszprémbe. Az egyikük a papnövendékeket, a másikuk az akkor megnyíló gimnázium tanulóit tanította, a harmadikuk a püspök papja és gyóntatója lett. A piaristák először a reformátusoktól elvett parókiát kapták meg, s a mellette lévő iskolában kezdték meg az oktatást. A reformátusok azonban nem nyugodtak bele a helyzetbe, s elérték, hogy királyi rendelet biztosítsa korábbi jogaikat. A rendelet nyomán 1712. április 5-én visszakapták az épületeiket.33 Ezután a piaristák a későbbi templomuk és a püspöki palota közötti Husvéth-házat bérelték mindaddig, amíg 1717. január 1-től a reformátusok szabad vallásgyakorlata meg nem szűnt.34 Ekkor iskolájukat és parókiájukat is el kellett hagyniuk, s a városból is ki kellett költözködniük. A paplakot, a templomot és az iskolát a katolikus püspöknek kellett

29 Életképek 1842. I. 10. sz. 87.

30 Életképek 1845. I. 6. sz. 193-194.

31 A piarista gimnáziumról: LUKCSICS 1912. 57-58.

32 KILIÁN 2002a. 183.

33 THURY 1893. 24-26.

34 THURY 1893. 28-29. A református vallásgyakorlatot megszűntető királyi rendeletet az 1716. december 14-i vármegyei kisgyűlésen hirdették ki, végrehajtására 15 napot adtak. Az épületek tényleges birtokbavételére 1717. január 1-jén került sor.-15-