Hudi József: A veszprémi színjátszás kezdetei 1723–1879 (Veszprém, 2009)
III. Források
13. Győr, 1863. március 22. A Győri Közlöny beszámolója a veszprémi színiéletről Szuper színigazgató, ki egyike a legjobban rendezett vidéki színtársulatok igazgatóinak f. hó 6-án Veszprémbe érkezett, s 10 előadásra bérletet nyitott. E jól szervezett társulatban sok jeles tag van, maga az igazgató kitűnő komikus. Játékrende változatos, s a legújabb darabok ott vannak benne. Semmi kétségem sincs a felől, hogyha Balogh társulata620 - mely ez év elején itt működött - pártolásnak örvendett, Szuper társulatát még621 nagyobb mérvű pártolásban részesitendi a lelkes veszprémi közönség. FORRÁS: r. I. [Pap Gábor]: Levelezés. Veszprém, márczius 14-én. - GyK 7 (1863) 24. sz. (március 22.) 54. 14. Győr, 1864. január 19. Pap Gábor beszámolója a megyeszékhely szellemi életéről, Hidassy Elek színtársulatának fellépéséről Mint régi levelezője a „Hölgyfutámak”-nak,622 tanúja voltam a gyakori szerkesztői változásoknak, s e lap benső életerejének, melyet a szerkesztői változások sem voltak képesek megingatni. - Sok uj lap tűnt föl a „Hölgyfutár” mellett, s bár voltak köztük olyanok, melyeknek élni kellene, csakhamar letűntek újra... egyedül a „Hölgyfutár” az, mely megfogyva bár számaiban (a lapbélyeg miatt), de töretlen erőben futja pályáját, s ez erőre még a számokbani fogyatkozás is emelóleg hatott a tartalomnak s különösen a tudományos cikkeknek is tért nyitó Tárca tartalmának gazdagítása által. A 620 Balogh Alajos társulatára céloz. 1863-ban ezt követően a győri téli évadra ugyanis Balogh Alajos és Mátray István igazgatása, Rónay Gyula művezetése alatt álló társulat kötött szerzó'dést. = Napló. = GyK 7 (1863) 34. sz. (április 26.) 135. A „magyar dráma- és színműtársulat” foként operettek és Jól össze állított tánczos és zenés népszínművek” bemutatásával érhetett el sikert, ugyanis ezek biztosították ekkor a legnagyobb jövedelmet. 621 A közleményben nyomdahibából eredően meg olvasható. 622 A Hölgyfutár 1849-1864 között Pesten kiadott irodalmi jellegű divatlap volt, olvasóközönsége főleg a kis- és középnemesség, polgárság nó'tagjai közül került ki. Vö. A magyar sajtó története. II/l. 1848-1867. Szerk.: Kosáry Domokos-Németh G. Béla. Bp., 1985. 418-422.-148-
