Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Testvéreimről: Kálmán bátyám
idui Imii iiiiiiiii1 mm 1 tmmmKmmammmmmmmmmmmamamKmmmmmmammammammmBmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmamam hallottam mindig az édesanyjáról. Apám szájából azonban sohasem hallottam semmi sértőt vagy lebecsülőt az anyósáról, Hermán Juliannáról, semmiféle vonatkozásban sem. Pedig azt hiszem, hogy lett volna oka rá, mert a nyáron is találtam olyan levelet, melyet apám küldött anyámnak és az anyósának, Hermán Juliannának, melyhez orvosi bizonyítvány volt csatolva, hogy bármennyire fáj is néki, de nem teheti, hogy 20-30 fokos hidegben Kálmán fiát egy ilyen hosszú kocsiútra útnak indítsa, mint Veszprém-Székesfehérvár, hogy pár napos látogatást tegyen a fiú, aki különben is köhög, és óvni kell a meghűléstől. Az orvos a bizonyítványában ugyanezt igazolja. Sőt, azt írja apám, hogy anyám is vigyázzon magára, mert abnormis hideg időjárás van, inkább legyen mindig egy kicsit túlöltözve, mint egyszer könnyen, és akkor meghűljön. Ezek a levelek több más igen érdekes levéllel az öreganyám halála után kerülhettek vissza az írójukhoz, vagy anyámhoz, ki azokat megőrizte és a nyáron, a selejtezéskor előkerültek és én továbbra is eltettem. Akkor, amikor Hermán Julianna a lányát Fehérvárra elvitte, akkor kerülhetett Kálmán az öreg Véghelyékhez és amikor újból összekerültek a fiatalok, akkor meg Pázmándy Karolina a kis gyermeket már nem volt hajlandó visszaadni. Ez az én feltevésem, mert soha, sem apámtól, sem anyámtól nem halottam nagyanyám ezen ténykedéséről semmit, csak annyit, hogy Kálmán 11 éves korában került vissza a szülői házba, igen elrontva. Ez a 11 éves kor éppen összeesik Pázmándy Karolina halálával. Azt anyám sokszor elmondta, hogy Kálmán annyira félrenevelt és elrontott gyerek volt, hogy rettenetes sokat vesződött vele, míg vissza tudta a rendes útra hozni. Amikor én, mint kisgyermek, kérdést intéztem hozzá, hogy de hát mit csinált a Kálmán, mikor olyan rossz volt, azt mondta, hogy például egy alkalommal az egyik szobaajtaját fokossal annyira összeverte, hogy az ajtó helyett egy újat kellett csináltatni. Akkor rettenetesen meg voltam Kálmán rosszaságán botránkozva, és csodáltam anyámat, hogy egy ennyire rossz gyerekből egy olyan jó embert tudott nevelni, mint Kálmán. De ma, amikor e sorokat írom, el tudom ♦ 56 »
