Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Ifjúságunk aranykora Almádiban

emléktárgyaink között őriztük. Nékem ma is megvannak. A sok tréfa, kedves huncutság, gyermekszerelem volt ezeknek a táncóráknak a termőhelye és amellett a rendes mozgás, táncelemek és végül az összes táncok tudósaivá lettünk. Azon kívül a fiúk és lányok egymással való érintkezésében az érdességet, vagy egyéb gátlásokat észrevétlenül elveszítettük. Igen áldásos szerepet töltöttek be ezek a tánciskolák a nevelésünkben. Azután télen korcsolyáztunk a Korcsolya Egyesület80 jégpályáján, tavaszszal-ősszel teniszeztünk a családi teniszpályánkon, a jégpálya területét bérelték a szüléink és saját felszereléssel láttuk el.

Ilyen körülmények között igen sokoldalú volt az időtöltésünk, és virágos, szép, derült az ifjúságunk. Nem csodálkozom rajta ma sem, hogy annyira ragaszkodtak hozzánk kortársaink.

[Ifjúságunk aranykora Almádiban]

Nyáron azután Almádiban folytatódott az ifjúságunk aranykora. Érdekes, ha ma úgy visszagondolok ezekre az időkre, olyan természetes volt, hogy mi nyújtunk másoknak színt, környezetet, szórakozást, mindent, és mi soha sem kaptunk mástól semmit, és nem is vártunk semmit. Legfeljebb egy-egy meghívást. Ezt, hogy gyermekkoromban soha észre nem vettük, hogy sőt, természetesnek találtuk, [azt] kizárólag a családi szellemnek és kiváló nevelésnek tulajdonítom. Szüléink hivatalos állásuknál fogva nyílt házat vittek. Igen sok vendég járt hozzánk a városból, [a] megyéből, Budapestről és az ország minden részéből. Politikusok, tudósok, országos hírű emberek. Ez is igen színessé tette [a] gyermekkorunkat.

80 A korcsolyaegylet 1887-ben alakult dr. Óvári Ferenc kezdeményezésére. Rendezvényeit a külső püspökkertben tartotta. RÉTHI1912.136. Az első jégpályát a „Korcsolya- Egylet” 1888. január 8-án nyitotta meg a „Betekints” vendéglővel szemben. - A korcsolya-egylet megnyitása... = VFH 8 (1888) 1. sz. (január 7.) [3.]

♦ 48 ♦