Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Húsvéti cecei kirándulások
vastam a szerződéseket és láttam, hogy 600 öl van kikötve, de az sem futotta mind a 16-nak Hát visszamentem, az asszonyok már erősen hangoskodtak, de én nem sokat törődtem velük, kimértem a 600 öleket, és mivel nem volt 16 parcella, hát sorsot húzattam velük. Akiknek üres cédula került, azoknak azt mondtam, hogy azoknak majd holnap másutt mérem ki. Akik meg számozott cédulát húztak ki, azok mindjárt hozzá láthattak a kapáláshoz. Az asszonyok így szépen elszéledtek, én meg hazamentem. A família otthon levő tagjait közben Lajos bácsi felajzotta az esetemmel, akik nagy várakozással néztek felém, hogy hogyan mászom ki a kelepcéből, amiről én nem is tudtam, hogy kelepce. Referáltam826 Lajos bácsinak, hogy mit és hogyan csináltam. Mire ő: hogy így elhiszi, hogy az asszonyok meg voltak elégedve, de micsoda kárt csináltam néki! Honnan adjon ő most azoknak másutt földet? stb. De én kitartottam a magam igaza mellett és bizonyítottam, hogy néki tettem jót vele, hogy így csináltam. De ő, hogy mindig ez volt a földjük és elég volt, csak amikor én mérem akkor nem elég, stb. Míg végül azután megszólalt a Károly: — De kérem, tekintetes úr, két évvel ezelőtt, mikor itt voltak a cselédföldek, akkor kevesebb volt a cselédünk. — Igaza van, Károly, ezt el is felejtettem. Jól csináltad a dolgodat Dezső, jó mérnök lesz belőled! Csak este tudtam meg, hogy a heccbe bele voltak avatva a Károly is, és a béres asszonyok is, hogy elégedetlenek és hangosak legyenek, de hát olyan elővigyázatos voltam, hogy a betanult szerepet nem volt módjukban előadni, mert nem láttam csak úgy vaktában neki a mérésnek, mint ahogy azt Lajos bácsi elképzelte. És nem állott elő az a helyzet, hogy egyenkint kimérem a területet és az egymást túlkiabáló parasztasszonyoknak — Nekem adja mérnök úr, ne annak, hanem nekem! — mindjárt ki is adom, és hamarosan előállott volna az az eset, hogy föld már nincs, 826 A kéziratban: bereferáltam, javítottuk. ♦ 404 ♦
