Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Húsvéti cecei kirándulások
— Egy közönséges faszállító. Mindenkinek a szétpattanásig fel volt húzva minden idegszála a viszszafojtott nevetéstől, mikor a legfiatalabb fiúgyerek, Andor testvéröcsém felállt az asztal mellől, és lábujjhegyen az előszobába vezető ajtón át eltűnt az ebédlőből. Ezt követte azután minden fiúgyerek. Apró, nagy — valamennyi lábujjhegyen kiment az előszobába. Volt azután ott olyan röhögés, hogy alig tudtuk abbahagyni. Kacagásunk meg felverte az egész házat. Mikor azután valahogyan összeszedtük magunkat és szidtuk Andirkát, hogy ő az oka mindennek, mert ha ki nem megy, hát tovább is vissza tudjuk tartani a nevetést, de így lehetetlen volt ezt megtenni, hát valamennyiünknek ki kellett szaladni. Végre visszamentünk az ebédlőbe, hát az egész ebédlőasztalt üresen találtuk. Nagy gaudiummal821 foglaltuk el újból a helyeinket, és újból megpótreggeliztünk, de már az öregek nélkül, kik valószínűleg szintén nem tudták tovább visszatartani nevetésüket a Vilma néni Deutschának sokat hangoztatott kétértelmű foglalkozásán [és] eltűntek az ebédlőből, visszahagyván nékünk további bohóskodásra a kiváló terepet. Volt is ott mindig jó hangulat. De legjobbak a Lajos bácsi által megszervezett heccek voltak. Például, Sári nővérem ebben az időben menyasszony volt és Jóska, a vőlegénye 3 napra Budapestről jött le az ünnepekre Cecére.822 De Budapesten szórványosan fellépett a cholera823 és ezt használta fel Lajos bácsi. Az állomásra csak Sárit, anyámat, meg talán 2 felnőttet engedett kimenni, azokat is a váróteremben tartotta vissza, hol vele együtt várták csendben az elkövetkezendőket. Az általa kioktatott csendőrök személyleírás után a vonatról leszálló Jóskát megkérdik, hogy honnan jön, mondja, hogy Budapestről, erre a váróterem ajtaja elé állítják, és amikor a közönség már széjjel oszlott, közlik vele, hogy a 821 gaudium (latin) = öröm, gyönyör, élvezet 822 Dr. Cseresnyés József orvos 1892. november 21-én Veszprémben jegyezte el Véghely Saroltát. - Eljegyzés. = PK 2 (1892) 62. sz. (november 27.). 823 Budapesten az 1872-1873. évi nagy kolerajárvány után csak kisebbek következtek. 1886-ban csupán 520,1892-1893-ban 636 áldozatot követelt a járvány. FÓNAGY 2014. ♦ 400 ♦
