Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Egy emlékezetes vitorlás kirándulás
nem bírta [a] gyerekzaj [t] és a meleget, úgyhogy ő a Molnár Juliskát és az Andor öcsémet büntetésből bezárta a hajóklosettba. Már úgy döntöttek, hogy csak Siófokra megyünk, örüljünk, ha ezt az egy helyet meg tudjuk járni. De úgy 5 óra körül a társaság józanabb része győzött, és ki lett mondva, hogy tovább nem engedik magukat pörkölni a napon — vissza Almádiba! Ez nem volt nehéz, mert hiszen el sem igen mentünk onnan. Kiszálltunk, az „Eleonóra” meg a nagyok bosszantására igen szép iramban eltűnt a fok mögött aránylag kis idő alatt. Mi, gyerekek, így is nagyon élveztük ezt a kirándulást, de a család felnőtt tagjai előtt, ha emlegettük, még évek múlva is bosszúságot váltott ki. Utólag meggondolva a dolgot, naiv elképzelés volt a vitorlást, mint közlekedési eszközt felfogni, arra előre - a szélviszonyok ismerete nélkül - úti programot készíteni. Béla bácsit képzelem utólag spiritus rectornak817, mert ő „Nemzeti evezős” is volt budapesti lakos korában és ebben a társaságban egyedül ő volt olyan természetű, hogy egy nagy kétárbócosról kilépve szerette volna Balaton körül nyaraló ismerősöket meglátogatni, hogy imponáljon nékik. Persze azt is úgy, hogy egy nap alatt mindet. Hogy az „Eleonóra” olyan gyorsan elpucolt a kiszállás után, abból meg azt következtettem, hogy az a kevés szél, ami volt, olyan déli brízecske lehetett, ami néha átfordulhatott nyugati brízzé és az útiránynak mindig szélellenes lehetett. Az bizonyos, hogy a negyed részét sem tudtuk megenni és meginni az elvitt elemózsiának. Szegény matrózok adhatták meg legjobban ennek a szél nélküli kirándulásnak az árát, mert ha van szél, úgy bizonyára az el nem fogyasztott kosztot és italt mind ők kapták volna meg, így meg a nagy harag ellenük mindet haza dirigálta. Emlékezem, napokig a pogácsák legkülönbözőbb fajtáját ettük, akármerre mentünk a rokoni villákba. Béla bácsiéknak ekkor még nem volt villájuk, mert ez az eset „régi Almádi”-korban818 volt. 817 spiritus rector (latin) = szellemi irányító 818 Értsd: 1897 (apja halála) előtt ♦ 397 ♦
