Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
A régi fürdővendégek
sokat szerepeltek: Sári, Flóri, Farkas Elemér, stb., de az előbbiek komoly produkciók voltak. Farkas Elemér a katonai indulókban volt specialista. Verte veszekedett módon a zongorát, de rengeteget tudott és jól is adta őket elő. Ezeknek persze a nagyebédlő volt színhelye, mert ott volt a zongora. Anyám rendesen gyümölcsöt és bort szolgáltatott fel, ilyenkor a személyzet mindig mi, gyerekek voltunk. Anyám ugyanis nem szerette, ha személyzet a család miatt a rendes pihenő idejétől megfosztódik. Lajos bácsiknál rendesen nagy viták szoktak lezajlani. Jól írom, hogy zajlani, mert bizony az nem csöndbe [n] ment. Minden külön szereposztás nélkül Lajos bácsi volt a vitarendező és Cseresnyés Jóska sógor volt a beugró. A vita hevében — már mint kisgyerek — hallottam, mikor Jóska mondta Lajos bácsinak, hogy az ügyvédek „végrendelet-hamisítók”, de viszont a8l° Lajos bácsi meg rögtön mondta, hogy az orvosok meg „hullarablók.” De mindkettő ezeket bizonyította is, azonban ez nem jelentette azt, hogy a vita és a kijelentések után bármilyen kis mértékben megharagudtak volna egymásra. Mi, gyerekek meg röhögtünk, ahogy a torkunkon kifért. Lajos bácsiéknál is volt mindig bor szervírozva, persze cecei. Nemcsak viták, hanem kedélyes esetek, anekdoták elmesélése is műsoron volt. Sarolta néni volt ebben kiváló előadó. Nagyokat nevettünk, mikor előadta, hogy pesti lakos korukban a Béla bácsi hogyan gombolta be a nadrágjába lóvasuton egy idegen nő zsebkendőjét, amit az a Béla bácsi ölébe ejtett, és Béla bácsi a fehérséget toilette hibának nézte. Azután, hogy melyik barátnéja énekelte egy nagy társaságban azt a nótát, hogy „Éjszaka font, nappal mosott” helyett úgy hogy „Éjszaka mont, nappal fosott”, stb. Nékünk, gyerekeknek azután ez mind nagy élvezet volt, mert egy ilyen eset elbeszélése mindenkinél váltott ki egy hasonlót. Sem vége, sem hossza nem volt. Különösen Farkas Imre, ki ezen a téren Lajos bácsi nagy verandájuk elejét egy fix padnak képezte ki ép[p]en az ilyen családi 810 810 A kéziratban a helyett: de viszont, javítottuk. ♦ 392 ♦
