Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Balatoni kirándulások
■MMMBMUBBSSgHBKSHBMHBMMHMMHHHBaBHnBHIMHHMaBHi ■■■ Az sem volt rossz, mikor [a] Sárbogárd vasúti állomáson megjárta. Ez az állomás ugyanis az érkező és tovamenő vonatjainak pontatlanságáról, restije meg a rossz kiszolgálásáról volt híres. Többféle irányban azonban átszállóhely volt, így mindig népes volt az állomása. Cecéről Budapestre és viszont, és Fehérvár felé is átszállóhely volt. Persze, ezt a körülményt arra használtuk ki mi is, és mások is, hogy egy pohár sört ittunk a restibe [n], így egyben ülve várakoztunk asztal mellett. A rossz kiszolgálás miatt azonban egy pohárnál többet sohasem lehetett meginni, pedig legtöbbször rengeteget kellett várakozni és a nagy melegben jólesett volna. Ezt a helyzetet akarta egyszer úgy áthidalni, hogy a társaság egyik tagjának nem szólt, hanem ő magának egyszerre 2 korsóval rendelt, hogy néki akkor is legyen söre, amikor a többinek már nincs, és hogy pukkadjanak, amikor látják, hogy ő még mindig iszik. De pechjére az az asztal már az első pohár sör meghozásánál is rossz kiszolgálási periódusba esett, úgyhogy amikor a pincér a sörökkel oda ér a vasúti portás már rázta a csengőjét és kiabálta, hogy — Budapest felé tessék beszállni, a gyorsvonat bejár. — A társaság sietve fizetett, a pohár sört, ami jó hideg volt, 2-3 nekifutással kiitta, ellenben Imre ezt a 2 korsóval nem tudta megcsinálni. Kétségbe volt esve, a 2 korsót kifizette, azonban, kiinni csak egyiknek a felét tudta, a másik felét és a teli korsót az ott virágzó növényekre kiöntötte és szaladt ő is, hogy le ne maradjon a gyorsvonatról. A társaság hetekig röhögött, hogy úgy ráfizetett a mohóságára. A lakkcipő esete sem volt rossz, de az már öreglegény korában történt vele. Pesten vett egy pár lakkcipőt. Szüksége nemigen volt rá, de mikor az alkalom elérkezett, hogy felvegye, nem ment fel a lábára. Hát felhúzta a régit, és az újat nagy kegyesen a kedvencének, a Balás Árpádnak ajándékozta, aki akkor technikus volt. Csak cca. egy év múlva tudta meg, hogy nem a lába ment széjjel, hanem elfelejtette pakkundeklit kivenni a cipőkből, amiket a kereskedő sámfa helyett tett bele, hogy a lakkbőr be ♦ 388 ♦
