Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Balatoni kirándulások
mmmmm rodott tőle, hogy otthagyta a jövedelmes kis állását. Még790 a közelébe sem akart lenni ilyen jellemtelen embernek. Az én ítéletem szerint azért hagyták az emberek a fórumon, mert féltek [a] bosszújától. Mert bosszút állni mindig791 kész volt. Lajos bácsi, hogy a cecei gazdaságát ellenőrizze, úgy hetenként kocsin Almádiból elment Cecére 2-3 napra. Ilyenkor is verbuvált magának a gyerekek között társaságot, de én igen ritkán, talán egyszer voltam vele ilyen kiránduláson. Sajnáltam otthagyni Almádit, a Balatont. Flóra ellenben Málcsival minden nyáron [vele] volt. Néki nagyon stimmelt ez a kirándulás. Ezek is derűsek voltak, de én Imrének nem ugrottam be, mint Flóra Málcsinak. Amikor hazajöttek, napokig mesélték a hecceket, amiket csináltak, abban volt részük, mert Lajos bácsi rendezett nékik. Egy ilyet is feljegyzek. Lajos bácsi Cecéről sok minden földi jót hozott magával, amivel az almádi háztartását feljavította. Rendesen a többi között csirkét is. Hogy Imre fiát, illetve figyelmét lekösse, meg a csirkékre a felügyeletet biztosítsa, üzletet kötött Imrével, amire ő mindig hajlamos volt. Hogy minden csirke életét Imrénél biztosítja a Cece-Almádi viszonylatban. Leszámoltatta vele a 24 db csirkét, adott mindegyik után 10 fillért Imrének, de viszont amennyi hiányzik, vagy megdöglik a csirkék közül, mikor leszállnak Almádiban a kocsiról, mindegyik után Imre fizet egy koronát Lajos bácsinak. Imre örömmel ment bele az üzletbe, mert hiszen eddig sem döglött meg, meg nem is hiányzott egy csirke sem, amikor hoztak Cecéről a speciális tyúkkosárba[n]. De gondoskodott Lajos bácsi arról, hogy megszolgálja Imre a pénzét. Alig hogy megindultak, csak úgy hanyagul odaszól a fiának: — Te, Imre nincs azoknak a csirkéknek valami baja? Olyan furcsa lihegést hallok. — Lihegtek bizony azok valamennyien, mert igen meleg volt. 790 A kéziratban előtte: de, töröltük. 791A kéziratban előtte: arra, töröltük. ♦ 383 ♦
