Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Balatoni kirándulások
voltak.773 A füredi osztályrészünkről és közbirtokossági járandóságunkról már javában felnőtt korunkba[n] mondtunk le Baly Jolán unokanővérünk javára valamennyien, mi, Véghely-testvérek. Tihanyban a visszhang, az apátsági kripta és templom, a kecskekörmök voltak az attrakciók. Abban az időben még tényleg remekül és érthetően adta vissza a visszhang: „Hős vértől pirosult gyásztér sóhajtva köszöntelek”, majd a következő lélegzetre „Nemzeti nagylétünk gyásztemetője Mohács.”774 Egy sereg parasztgyerek lézengett ott állandóan, és ha idegen jött, összerohantak. Kórusban kiabálták a visszhangnak a verseket, majd szavalták el a tihanyi regéket Helkáról, Kelénről. A végén pedig kecskekörmöket árultak. Abban az időben még terhes volt a füred-tihanyi út. Rendesen kishajóval mentünk át. Kenésén a Móricz Jánosékat775 látogattuk. Az ottani református pap Móricz Jánosnak a felesége, Erzsiké néni volt az anyám valamelyik szülőjének a legfiatalabb testvérhúga. Vagy Molnár, vagy Hermán. így fejből, a jegyzeteim nélkül, biztosan nem tudom megmondani. Azt hiszem, Molnár Erzsébet volt. Kenésén abban az időben a falun kívül nem volt még semmi. Nékem is csak a Móricz bácsiék kertjében egy szentiványi almafa maradt meg az emlékezetemben. Erre igen jól emlékezem, ezt a 773 1856-ban, az úrbérrendezés és tagosítás idején az Oroszy családé volt a füredi határ mintegy 10%-a, valamivel több, mint 230 hold, melynek nagy részét a 14 úrbéres jobbágy és 18 úrbéres zsellér számára mérték ki (állami kárpótlás mellett), a család kezén csak mintegy 53 hold birtok maradt a XIX. század második felében. LICHTNECKERT 1999. 292-295. 774 Kisfaludy Sándor Mohács c. versének első két sora helyesen: „Hősvértőlpirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, /Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!” 775 Móricz János Nemesvámoson született 1811. március 7-én. 1850-1898 között szolgált Balatonkenesén, 1898. március 31-én lemondott, július 19-én a kenesei születésű Bakó Kálmánt választották a helyére, augusztus 13-án elhunyt. 1892-ben 52 évi egyházi-tanügyi szolgálatáért megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Hosszabb ideig a mezőföldi egyházmegye jegyzője, a dunántúli egyházkerület számvevője volt. DREL I. í.a. 1898. szeptember 22-i közgy. jkv. Püspöki jelentés, 29. Lelkészválasztás Kenésén. = DPL 9 (1898) 31. sz. (július 31.) 507. - Életrajzát a lexikonok nem ismerik. ♦ 378 ♦
