Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Almádi műkedvelő előadások

igen szép lány volt), majd Dalmady Rózsával748, a férje nevére már nem emlékezem, Báthorynéval749 és még nem tudom kivel, de minden nyáron mással, Saághy Olgával750, vagy Melániával751, stb. heccelték Kálmánt. De nem sok eredménnyel, mert hiszen nem ezek közül választott. Víg és derűs ifjúságot élt ez a generáció is, minden napra valami szórakozási programmot találtak ki és igen hamar eltelt abban az időben is minden nyár. Saághy (azt gondolom Sági, mert keleti típusú lány volt) Olga vagy Melanieval kapcsolatban többször hallottam ezt a kis történetet elme­sélni. Az akkori aranyifjúság délutáni kirándulást rendezett a Pinkóczi csárdába752, vagy arra a tájékra valahova. A szilva már érett és a társaság a Mihaleczék kerítés nélküli szőleje mellett ment el. Az útfélen álló —— ■MM—M 748 Dalmady Rózsa Dalmady Győző (1836-1916) Pest megyei főjegyző, 1872-től árvaszéki elnök és Hajós Rózsa (1851-1943) 1870. február í-én született lánya. Takáts Kálmán vette feleségül. MNL MOL P 1537. A Dalmady család iratai (1836-1967). Vö. BAKÁCS 1971. 381-383. 7491896-ban Báthory Géza budapesti iparos nyaralt Almádiban, az ő feleségéről lehet szó. SCHILDMAYER 1995. 501. 750 Sághy Melanie testvére Margit (Kulcsár Károlyné) és Malvin (Dickl Rudolfné) volt, Olgáról nem tudunk, a korabeli újságok sem említik. - Egy hős temetése. = EV 37 (1915) 44- sz. (június 6.) 3. 751 Saághy Melanie budapesti fürdővendég volt. SCHILDMAYER 1995. 505. Saághy Melanie 1899. május 6-án ment férjhez Eggenhoffer Alfréd főhadnagyhoz, aki 1915. feb­ruár 6-án a Lutoviska körüli harcokban, mint a cs. k. 26. gyalogezred kapitánya, 39 éve­sen hősi halált halt. Esztergomban élő felesége és három kisgyermeke (Dezső, Ilonka, Margit) gyászolta. Ezután Kornhaber Samu ny. ezredeshez ment feleségül, Esztergomban éltek, Kornhabemé a legitimista női mozgalom vezére, a Magyar Nők Szent Korona Szö­vetsége helyi csoportjának elnöke volt az 1930-as években. - Esküvő. = EV 21 (1899) 33- sz. (június 23.) 2., Egy hős temetése. = Uo. 37 (1915) 44- sz. (június 6.) 3., Díszalbum Ottó királyi hercegnek. = Uo. 53 (1932) 7. sz. (január 24.) 3. 752 A Felső vagy Pinkóczi csárda a Vámosra vezető postaút mellett, az ún. Apácafara dűlőben épült, többször átalakították, bővítették. 1740-től fordul elő a káptalani számadás­könyvekben. Az épületet dézsmabor tárolására és italmérésre használták, a kocsmát bérlő működtette. A káptalan 1871-ben eladta, attól kezdve magánszemélyek tulajdonában volt. A csárda az 1950-es évek elejéig működött, az Erdősi család lakott benne. Az örö­kösök eladták, az új tulajdonos a pince kivételével lebontotta és újraépítette. Vö. SCHILDMAYER 1995. 425., 438-439. ♦ 370 ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom