Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Almádi fürdőzések

ebédidő alatt a villánkhoz és táfelmuzikot715 adtak. Ezt a szüleim nem bánták, mindig kaptak pár üveg bort és 2 forintot, de azt nem szerették, ha vendégeink voltak, mondjuk vacsorára, és megjelent páros magával a Lexi a hegedűjével. Ilyenkor többször el lettek küldve.

De azért volt úgy is, hogy az egész éjszakát ott muzsikálták végig. De ez igen ritkán fordult elő. De nem is volt rá szükség. Jónás Lexiről még csak annyit, hogy az első világháború alatt kaptam tőle egy levelet, melyben panaszkodik, hogy még él, és nincs téli kabátja és nem tud kimenni a lakásából. Erre azután a Végh altisztemmel csomagoltattam be egy régi télikabátomat, és amikor meglátta a címet, amit rajzolóval írattam rá, hogy egy „cigány prímás”-nak küldöm, igen megbotránkozott rajta és napokig igen lesújtólag tekintett rám.

9. kép

Az 1900-ban átadott balatonalmádi községháza napjainkban (Fotó: Káka László)

715 Tafelmusik (német) = asztali zene

♦ 358 ♦