Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Főispáni jubileum és más megyeházi ünnepségek

[Főispáni jubileum

ÉS MÁS MEGYEHÁZI ÜNNEPSÉGEK]

Nem családi ünnep volt, de országszerte nagyhírű megyei ünnepség volt a főispán 10 éves szolgálati jubileuma. Részt vettem rajta, tényleg igen nagy ünnepség volt. Mint gyerek éltem át, hát a hivatalos programra nem emlékezem, de mint gyereket, megkapott a rengeteg szállóvendég, kik nálunk és szerte a városban voltak elszállásolva. Mert a szomszédos vármegyék mind küldöttséggel képviseltették magukat a jubiláns díszközgyűlésen, hol díszmagyarban jelentek meg. Volt fel a várban „Te deumra” díszfelvonulás, [a] megyezászló alatt a megyebizottsági tagok, és fogatokon a vendégek. Volt díszközgyűlés, hol az ünnepi beszédet apám tartotta — és volt nagy bankett a megyeháza nagytermében, hol a kiváló koszton kívül folyt a pezsgő és hangos volt a jókedv.

A karzatra is, hol csak hölgyek lehettek, névre szóló jeggyel lehetett belépni. Itt történt az, mert anyám is ott volt, hogy a Tolna megyei küldöttség egyik asszonya (mondta, hogy ki, de már elfelejtettem) apám beszéde után úgy meg volt hatva, hogy sírva borult anyám nyakába, hogy „Milyen boldog lehet az a nő, kinek ilyen kiváló férje van.” Soká, igen soká beszéltek országszerte erről a jubileumról. De mi is, gyerekek, mert ott settenkedtünk a sokadalom körül, mikor ebéd után már felbomlott a rend, és sorra tudtuk, hogy ki milyen mérvig volt becsípve. Pedig mi, gyerekek is egy kicsit spiccesek lehettünk, mert mi is kaptunk pezsgőt. Este meg megyebál volt, hol a táncot megint apám nyitotta meg Esterházynéval.

♦ 308 ♦