Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
A megyeházi alispáni lakásról
■MOTaMHHHHanHMMBMmBBQflKNnMniMaMHHaaaaHBaMHBHaUaBKHianBNaHNHi Persze, [a] vacsoránál elmondta az esetet édesapám, így a famíliában igen korán elkönyveltek, mint hallásnélküli, rosszul, fél hangon éneklő valakit. Lehet, hogy Száz bácsinak és a famíliámnak volt igaza, de én ezt soha nem hittem el. Én mindig élveztem a magam hangját, zsoltáréneklésemet, később magyar nótázásomat. Nem hallgathatom el azt az esetet sem, hogy mikor az első iskolaév vége közeledett és a gyerekek külön mintalapokon írtak betűket az úgynevezett „vizsgalap”-okra, melyeket azután a vizsgán a jelenlevő vizsgaközönség között köröztek, egyszóval ezen aktusra éngem is behozatott az iskolába Száz bácsi. Értem küldte a Juhász nevű hatodikos elemistát és édesanyám elengedett az új iskolába. A Juhász egy igen megbízható fiú volt. Az iskolába menet találtunk egy vastag kottát, nem tudtuk, kié, senkinek a neve nem volt bele írva. Csak hátul az utolsó lapra belül volt írva, hogy: „Kedves feleségem, veled élek, veled hálok, veled ba....”, de kiírva egészen. Én akkor még ezeknek a szavaknak az értelmét nem ismertem, de talán azért, az egész mondat igen tetszett. Az iskolába érve Juhász átadta a tanító úrnak a kottát, megmondva, hogy hol találtuk, és hogy a tulajdonosának a neve nincs beírva. Megkezdődött a vizsgalapok írása. írtunk oda betűket, számokat, mondatokat, miket a tanító úr a táblára felírt. Ment minden, mint a karikacsapás. Egyszer azután a Száz bácsinak az [az] ötlete támadt, hogy írjon minden fiú magától valamit. Erre a célra adott mindenkinek egy külön vizsgalapot. Én is kaptam egyet és bíztatott a Száz bácsi, hogy írjak valamit, amit szépnek-jónak tartok. Nékem sem kellett több biztatás, szép kalligrafikus betűkkel a vizsgalapra írtam a kottán látott mondatot. Élvezettel nézhette Száz bácsi szorgalmas működésemet, mert amint befejeztem, mondta, hogy vigyem ki hozzá. Ma is emlékezem megdöbbentő arcára, a lélegzete elállott és kérdezte, hogy melyik fiútól hallottam ezt. Mondtam, hogy senkitől, hanem abba[n] a kottába[n] van, amit reggel találtunk. Csak amikor a kottában megmutattam a szerintem ♦ 30 ♦
