Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Újabb gyermekkori történetek; pesti, fehérvári utazások
nagyon foglalkoztatta, és hogy ez mindaddig az ideig így lesz, míg a [koronát] forgalomba nem hozzák. Egyáltalában, azt sokszor tapasztaltam az iskolában, később az egyetemen, majd kint az életben, hogy azokat a nem mesébe való témákat, hanem rideg valóságokat, mikor határozottan tudtam és elmondtam, az időkori533 környezetem nem hitte el. Az emberek ugyanis nem igen szeretik elismerni, hogy valaki többet tudjon, mint ők. A gyermekek, akik még egyszerűen gondolkoznak, és hamarosan tudják a konzekvenciákat levonni, azok egyszerűen azzal takarják el tudatlanságukat, hogy nem csak gondolják, hanem ki is mondják, hogy az illető hazudik. Később az egyetemen sokszor tapasztaltam olyan jó érzésű mosolyt, ami azt fejezte ki, hogy no, még annyira nem vagyunk, ilyen nyilvánvaló, de ügyes hazugságnak még nem dőlünk be. Később az életben pedig azt tapasztaltam, hogy [a] több tudást, több szakértelmet inkább mint tehertételt, [s nem] mint érdemet hurcolja magával az ember. Hogy én ezeket tapasztalhattam, hogy ezeket a konzekvenciákat levonhattam, feltétlenül [a] szülői háznak, az otthoni szellemnek és nevelésnek köszönhetem, amiért én a jó Istennek és szüleimnek örökké hálás vagyok. Ha viszont valami költői lendületű hazugsággal állt valaki elő, annak szemtanúja vagyok, hogy a diákok az iskolában, a felnőttek az egyetemen, mind-mind bedűltek, csak az igazat, a jót, azt nem hitték el egy szóra sokan. Jól mondta Sárkány Károly egykori piarista tanárom, hogy — Fiúk, ha valamire rájöttök, ha valami igazságot kitaláltok, sohase mondjátok, hogy azt ti találtátok ki, fogjátok rá valami 2-3000 évvel ezelőtt elhalt nagy koponyára, akkor azt mindenki beveszi, elhiszi, de ha ezt nem teszitek, még meg is kövezhetnek benneteket. Hogy annyira szerettek annak idején az osztálytársaim, később az évfolyamtársaim, majd kollégáim nagy többsége, az érzésem, hogy ez azért történhetett meg, hogy sohasem igyekeztem a saját mondásaimnak az igazságát körömszakadtáig védelmezni, és azt bizonyítani, mert azzal 533 időkori = akkori ♦ 278 ♦
