Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Kossuth Lajos temetése: nemzeti gyászünnep
■■am ■MB—ge^eWWUMIWWMl—IMTiaiH—M———HM^m——————1 A gyászszertartásból persze mi nem láttunk semmit, mert az bent folyt le a Múzeum épületében, de természetszerűleg tudtunk róla, hogy hány óra hány perckor mi történik a ravatalnál. Mert program, kokárda, érmek Kossuth Lajos születés[e] és halála napjával, arcképével, reliefjével az volt nálunk töméntelen, mert ezeket árusították, azt hiszem, [a temetés] fedezésére árusították. Egyszer azután megindultak a koszorús kocsik. Egyik a másik után. El lehet képzelni, hogy milyen sok lehetett. Én bizony nem számoltam meg. De arra emlékezem, hogy nem tudták a temetéskor az összes koszorút kivinni. A koszorúk után ment több száz lutheránus pap, azután a halottas kocsi, nyolc ló vontatta. Azután a család, és a család után a küldöttségek. A legimpozánsabb küldöttsége Ceglédnek volt, azt hiszem, onnan feljött minden épkézláb ember. Természetesen nem tudom ma már elmondani, hogy a küldöttségek hogy jöttek egymás után. Az iskolá[so]k az útszélen voltak felállítva, úgyhogy azok is mindent láttak. Bizony már régen a Kerepesi temetőben volt a holttest, amikor a menet még mindig vonult, hogy hol és hogyan emésztették el azt a rengeteg embert, ma sem tudom. Minket persze legjobban az apánk-vezetett küldöttség érdekelt, akinek [mozgását] már messziről megismertük a megyehajdúkról. A temetés tavasszal volt, a dátuma így fejből nem emlékezem. Vagy március végén, vagy április elején. Hajói emlékezem, 1891-ben.523 Temetés után lassan oszlott szét a rengeteg ember Budapestről. Még524 mi is napokig maradtunk Budapesten. Anyánk kivitt bennünket a Kerepesi temetőbe, megmutogatta nagyjaink sírját, és elmentünk Kossuth Lajos ideiglenes nyugvóhelyéhez is, hol [a] koszorúk kazalszámra álltak. Mint kisgyermekre, igen mély benyomást tett rám az egész temetés, mert a Kossuth Lajos ellenesei is elhallgattak ezekben a napokban. Nem lehetett hallani semmi ócsárlót sem rá. A politika azonban akkor 523 Rosszul emlékezik: Kossuth temetése 1894. április 2-án történt. 524 A kéziratban: míg, javítottuk. ♦ 274 ♦
