Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Gyermekkori jövedelmi forrásaim

De az én lelkiismeretem nyugodt, hogy nem élte le hiába az édesapám az életét úgy, ahogy leélte az ő életét, önfeláldozó munkásságát — ép[p]en úgy az édesanyámét is — feljegyezték ott, hol azt nem felejtik el soha.

Sőt, meg vagyok róla győződve, hogy sok szerencsétlenség az ő könyörgésükre került el bennünket az életben, mert az ilyen szülők imája meghallgatásra talál a haláluk után is örökre. Boldog gyermekkorom elég hosszú korszakát foglalkoztatta a veszprémi nagy tűz, mert hiszen hosszú idő telt el, míg az ezzel összefüggő dolgok és események lezajlottak. Sok emberi gyarlóság lett a kisebédlőben megbeszélve, ami mind hozzájárult nevelésünkhöz. Az ilyen rendkívüli események és megpróbáltatások teszik vihartállóvá a jellemeket, és viszont: az ilyenek csúsztatják is el, ha azok erkölcsileg nincsenek jól megalapozva.

[Gyermekkori jövedelmi forrásaim]

Gyermekkoromnak volt még egy jellemzője a többi testvéreimmel szemben, mégpedig az, hogy nékem volt mindig a legtöbb pénzem. Pedig kor szerint emelkedtek a hónappénzek, és nálam csak Andirka volt fiatalabb. De nem csak a Petőfi című lapom volt az extra kereseti forrásom, hanem csináltam magamnak jövödelmi forrásokat. Például: cukor nélkül ittam a tejeskávét, de azért a cukrot megkaptam. Azokat összegyűjtöttem, és amikor 1 kg összejött, eladtam édesanyámnak. Csináltam gömbölyű orvosságos skatulyából mérleget. Azután vettem savanyúcukrot és otthon ezen a mérlegen árusítottam ki — színek szerint — a cukrot, de mérősúly helyett a vásárló pénze volt a súly. Persze, a nagyok 10 meg 20 krajcárért vettek cukrot, ezek vékony ezüstérmék voltak, akkor nagyon jól jártam.

♦ 245 ♦