Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Beiratásom a piarista gimnáziumba; gimnáziumi éveim
oldalon, meg anyánk többet kap. Ha látják, hogy ő nem húz hasznot a kisajátításból, holott hatalma lenne hozzá, akkor mindenki belenyugszik az ítéletbe és megelégszik a nekijutott földdel. Úgy is volt. Akkor is reggel indultunk, de akkor nem várt bennünket bandérium és a többi ünnepség. A községházába mentünk, ott rengeteg ember szorongott, igen rossz volt a levegő, de azért én apám mellett maradtam. Ő nyitotta meg a tárgyalást, és néhány nyugtató és magyarázó szó után a bírónak adta át a szót. De előbb megmondta, hogy mindenki csak akkor szóljon, ha rá kerül a sor. Ebédidőben szünet volt, mi újból a jó öreg Tót[h] Józsi bácsinál ebédeltünk, azután visszamentünk a községházára. Talán még több ember volt, mint délelőtt, és könnyen kiabálásra volt hajlamos a nép. Betűrendben ment a tervezet felolvasása, és amikor a V betűnél apámra került a sor, és felolvasták, hogy a hárságyi dűlőben447 kapja meg a tagosított földjét, elkiáltotta magát: — No, emberek, ki akar cserélni velem? — Erre általános nagy kacagásba tört ki a tömeg, és azutántól már csak jókedély uralkodott az egész községházán. Egy fellebbezés sem volt, mindenki elfogadta a neki ítélt területet. Persze, senki sem jelentkezett, hogy cserél apámmal. Nagyon megéljenezték a tárgyalás befejezésekor az apámat, a bírósági tagok meg hálálkodtak az apámnak, hogy a személyével úgy védelme alá vette az egész eljárást, és az ő személyüket is, úgy hogy a nehéz munkájukat sikeresen befejezhették. Láttam, hogy a köszönet nagyon őszinte és szívből jövő volt. A bírót azután a mi kocsinkon hozta be Veszprémbe az apám és ott hallottam, hogy nagy drukkban voltak, különösen azért, mert sem a csendőrség mozgósítva nem lett, sem pedig katonai karhatalmi megerősítés nem volt kirendelve, pedig ők — ha ezt előre tudják —, ki sem jöttek volna. Édesapám jót nevetett, és valami jó vicc elmondásával a bírónak 447 Hárságy dűlő (a mai Hárskút község), továbbá Kőrisgyőr (a mai Pénzesgyőr része) a község központjától legtávolabb (16-18 km-re) lévő határrész volt. ILA-KOVACSICS 1964. 360. ♦ 234 ♦
